Szinte a „plafonon is lógtak" - szokták mondani a teltházas előadásokra. A Budapest Tánciskola estjén valóban a nézőtéri lépcsők is megteltek lelkes érdeklődőkkel. Akik még bejutottak a szerencsés tömeggel, három különálló előadást láthattak, a tánc különböző irányvonalait képviselő, magát a táncművészet természetét is másképpen értelmező darabokat.
1983-ban készült Trisha Brown Set&Reset című koreográfiája, amely nemzetközi ismertséget hozott az alkotónak. A posztmodern tánc egyik ikonjává vált darabot immár másodszor gondolta újra a Budapest Tánciskola. A 2009 decemberében a Trafóban bemutatott változat után most Set&Reset/Reset címmel színpadra került interpretációnak az a különlegessége, hogy Trisha Brown eredeti szereposztásának két táncosa, Éva Karczag és Vicky Shick segítette újraálmodni. Egy modern klasszikushoz nyúlni felelősségteljes vállalás, nyilván ez volt a feladat lényege. A megvalósítás egyik fokmérője mindig az, hogy a táncosok egyéni mozgásanyaga, test-energiája megtalálja-e azonosságát a koreográfiával. Az itt látott táncosok magas fokú felkészültséggel, könnyed eleganciával tették magukévá a híressé vált mozdulatokat saját interpretációjuk szerint.
Angelus Iván koncepciója alapján készült a második előadás. A Kilences egy játék- és geometria alapú struktúrára épül. A kilenc különböző színben megjelenő táncos saját fényköreiben mutatja be önálló mozdulatsorát a háromszor hármas osztású négyzetes elrendezés szerint. A mozdulatsorok különlegessé tett, rövid, de jellegzetes, változó dinamikájú elemekként léteznek egyenként egymás mellett. A koreográfia különlegességét a jól kitalált mozgások kombinációi adják, illetve az, ahogy egymással különböző variánsokban lépnek kölcsönhatásba. A koreográfia maga olyan, mint egy mozgástanulmány: azt vizsgálja, hogy egy adott mozgásanyag és mozgásenergia hogyan reagál egymásra a lehetőségek szerint térben és időben eltolva. A táncosok először különböző átlós, vízszintes, függőleges sorú megvilágításai során megfigyelhetjük, hogy ugyanannak a táncosnak miként változik az előadása csupán attól, hogy vele egy időben, mellette, körülötte más és más mozgásokat látunk megjelenni. A variációk lehetőségei természetesen sokrétűek, mint ahogy az is mindig újabb és újabb értelmezéseket szül, ahogy egymás mozgásait átvéve, majd egyszerre ugyanazt a mozdulat-ort ismételve módosul ugyanaz a történet.
Fotó: Dusa Gábor
A harmadik előadás ajánlójában Farkas Zoltán 'Batyu' (táncművész, koreográfus és tanár) kérdésére reflektálva fogalmazta meg koncepcióját Fülöp László koreográfus, a mivanveletek?!Semmi?! című darab alkotója. A kérdés játékos abszurditása és mélyebb rétegeket kapargató szándéka köszön vissza az előadásban is. Egyszerű, a hétköznapokból kölcsönzött mozdulatok és reklámokból felrémlő szövegfoszlányok keverednek a szintetizátor élő hangjával, szimbolikus eseménytöredékekkel A fénymásolt arcképekkel felszerelt papírdobozok találós-kérdésként merednek a nézőkre, vajon mit kell mindebből komolyan venni, és mi az, ami átverés. Az előadás iróniája a fejméretű papírdobozokból ered, melyek egyik oldalára fityegő, letéphető papírlapok vannak ragasztva, mindegyiken a táncosok fénymásolt arcképei. A játék abból adódik, hogy a fejre húzható dobozokat különféleképpen mozgatják, alkalmazzák a szereplők. Egyfajta tótágast-szituációra utalva időnként a bokák közé szorítva látjuk őket, máskor meg a fejekre kerülnek, csak épp különböző arcok más és más grimaszait öltik fel. A félig játékos, félig téttel bíró identitáskeresés olyan problémákat vet fel, mint például azt, hogy mennyiben része identitásunknak az általában arccal fémjelzett Énünk, és mennyire fontos a mozgásban definiált testünk? Mennyire képmása Énünknek egy arcunkról készült fénykép, és mennyiben tudunk azonosítani másokat az arcukkal, mozgásukkal? És mi történik, ha identitás-rejtegető játékban elmaszkírozva magunkat, felvesszük egy Másik arcát?
A filozofikus kérdéseket feszegető harmadik előadással teljessé kerekedett a Budapest Tánciskola különböző „arcait", irányvonalait és lehetőségeit bemutató egész estés rendezvény, amely megnyugtató válaszokat adott a tekintetben, hogy milyen szakmai felkészültséggel engedi útjára az intézmény a növendékeit. Házi feladatként pedig mindannyian további kérdéseket vihettünk magunkkal a jövő táncművészetével és táncnyelvével kapcsolatban, melyre a válaszokat a budapest@tanc.sulinet.hu oldalra várják az iskola munkatársai. Osztályozás nélkül.
Kérdések:
... a táncelőadások még különbözőbbek lesznek a jövőben, vagy kialakul valamiféle egységes táncnyelv?
... a színpadi táncművészet még jobban önállósul, vagy egyre jobban feloldódik a társművészetekben?
... a tánc egyre inkább a színpadra korlátozódik, vagy épp ellenkezőleg, megszűnik az ülő néző és mozgó előadó ellentéte és egyre jobban közösségi eseménnyé válik?
... a tánc egyre gyorsul, akrobatikusabbá válik, vagy inkább meditatív irányba, befelé fordul?
... mi a legfontosabb öt kérdés a jövő táncáról?
Új táncok/9
Budapest Tánciskola
Set&Reset/Reset
Fix mozgásanyag, megújuló struktúra.
Eredeti koreográfia: Trisha Brow
Zene: Laurie Anderson
Eredeti díszlet és jelmez: Robert Rauschenberg
Budapesti jelmez: Németh Anikó
Próbavezetők: Vicky Shick és Éva Karczag - az eredeti szereposztás táncosai
Újraalkotás és tánc: Biczók Anna, Bordás Emil, Busa Balázs, Cuhorka Emese, Hrotkó Heléna, Kelemen Patrik, Drávucz Petra
Kilences
Fix struktúra, megújuló mozgásanyag.
Koncepció: Angelus Iván
Zene: Gabrielle Roth
Próbavezető: Pete Orsolya
Koreográfus, előadó: Eszlári Mirjam, Hársfai Noémi, Horváth Nóra, Lengyel Polett, Medveczky Balázs, Mikola Orsolya, Molnár Dániel, Rab Alexandra, Ruzicska Mercédesz
mivanveletek?!semmi?!
Új anyag, új struktúra.
Fény: Pete Orsolya
Zene: Mizsei Zoltán
Koreográfus: Fülöp László
Előadók: Bordás Emil, Cuhorka Emese, Hevér Zsófia, Maros Judit, Mizsei Zoltán
Helyszín: MU Színház
Időpont: 2010. január 22-23.
További írások az előadásról az interneten:
