A Művészetek Palotájában szeptember 16-án a Nemzeti Táncszínház rendezésében Szikrák és szilánkok című gálaműsorral tisztelegtek kollégái, tanítványai a mester előtt. Számvetés, összegzés, visszatekintés, a XX–XXI. században megélt sorsok, egyetemes életérzések keltek életre az estén, amelyet maga az ünnepelt szerkesztett-rendezett.
Galambos Tibor beköszönője – az életéről szóló kisfilm narrációjaként – összegezte a pályafutását, majd a Budapest Tomkins Énekegyüttes tagjai (akik az igazgató úr barátságát élvezik immár 20 éve a Fészek Művészklub biztonságában) Szokolay Sándor Ora et labora című kórusművével a mester hitvallásáról énekeltek. Az ünnep hangulatát fokozta Kodály Zoltán Esti dala, amelyben a múltra, az elhunyt kollégákra, mesterekre és tanítványokra emlékezett a jövő, az Erkel Ferenc Néptáncegyüttes kislányai.
A magával ragadó hangulatot a koreográfus Erkel Hazám, hazám szólótánca alapozta meg, megható bizonyítékaként az emberi tettvágynak és törékenységnek. Galambos Tibor fiatalokat megszégyenítő tartással, pontossággal, átéléssel táncolta Bánk bánt.
Ezután következtek a Kodály Zoltán, Bartók Béla, Pertis Jenő és Rossa László zenéjére koreografált, gyakran történelmi témájú művek, melyekben a lányok koszorúja mindig a rabságban sínylődő fiúért kiált (Fölszállott a páva), míg a férfiak bőszült vadként szikáran harcolni vágynak (Allegro Barbaro). Karakteres férfi és női táncokat mutattak be a táncosok, majd az egységből kiváló individuumokat a portrészerű szólók jelenítették meg, primer toposzokban fogalmazva meg a klasszikus férfi és női szerepeket.
Az első rész záróakkordja az Állami Népi Együttestől érkező ajándék produkció volt, a Vissza a hazába, amellyel keretbe foglalódott a Bánk bán motívum.
A második felvonás nyitányaként Galambos Tibor fia énekelte el édesapja kedvenc népdalát, a Megkötöm lovamat… mely akár művészi hitvallásként is felfogható. Ugyancsak meglepetéstáncként érkezett még a Honvéd Táncszínház Dobozi csárdása (koreográfus: Zsuráfszky Zoltán) és a Duna Művészegyüttestől Az ég kapui (koreográfus: Juhász Zsolt). Ezek a táncok már nem kötik magukat olyan szorosan a hagyományos eszközkészlethez, és érzékelhető egy dinamikus formálódás, alkalmazkodás a kortárs tánc mozgás- és látványvilágához, melyet az expresszivitás és az asszociációk jellemeznek.
A záró blokkban Galambos Tibor szenzitív oldalát láthattuk, amint az emberi viszonyok, párkapcsolati nehézségek civódásaira reflektál a tánc nyelvén (Zsörtölődők, Lányka és legényke, Forgatós, Szökős, Járatós). A férfi és nő örök téma, a szerelem és a csalódás állandó társa a szerelmeseknek. A Járatós, a táncosok egészségi állapota miatt a koreográfus táncfilmjeként volt látható, így bepillantást nyerhetett a közönség filmes munkáinak hangulatába is. A történet egy klasszikus se veled-se nélküled kapcsolatot mutatott be, amelyben művészi érzékenységgel vezeti a néző tekintetét az alkotó a mozdulatok hullámzásában, a szenvedélyek viharában.
A fináléban (Énekek és ráolvasók a XXI. századfordulóról) három együttes táncosai (Erkel Ferenc Néptáncegyüttes, Vadrózsák Néptáncegyüttes, Vasas Táncegyüttes) monumentális erővel prezentálták jelenünket: „küzdelem és harc az emberrel a humánumért” – így jellemezte az ünnepelt. A tánckarban minden korosztály megjelent, és tökéletes összhangban rezdültek együtt Rossa László muzsikájára, valódi közösséget teremtő energia született, mely megoldást kínált mindennapi küzdelmeinkre.
A szeretet és az összetartozás jegyében zárult az emlékezés estéje, tisztelegve a magyar táncművészet egyik kiválósága, a nyolcvan éves Galambos Tibor előtt.
