A koreográfust 1972-ben kérték fel az első nemzetközi néptánc gála rendezésére, mely a Szabadtéri Játékok keretein belül jöhetett létre és vált – ahogy a Néptáncfesztivál − kétévenkénti hagyománnyá. Az első gálaműsor címe és tematikája megegyezett a mostanival. A lakodalmas szokások bemutatása olyan dramaturgiai fonalat biztosít, amibe jól beleilleszthetők a külföldi táncegyüttesek saját nemzeti táncszámaikkal. A néptáncos összejövetelre idén is érkeztek táncosok Szlovákiából, Horvátországból, Romániából, a szerbek lakta Deszkről. A mögöttük álló mozgalmas napok − mikor fellépés, táncház és próba követte egymást – nem akadályozták meg őket abban, hogy egy jól összerendezett, hagyományőrző, de látványos előadást produkáljanak.
A Hegyen-völgyön lakodalom − táncmű meghatározása ellenére − inkább egymás mellé illesztett táncblokkokból, jelenetekből álló színes bemutató. Az összefűzést Csuja Imre vőfélyének autentikus rigmusai, Herczku Ágnes gyönyörű népi dallamai, valamint a násznagy, Novák Péter közbeszólásai igyekeznek garantálni. Bár a narráció követhetővé teszi az esküvő, lakodalom menetét, humort csempész a tiszta forrásból merített táncok közé, ám a poénok néha erőltetettek. Novák Péter egy mai figurát jelenít meg óriási elánnal, aki belecsöppen a mára már feledésbe merült ünnepi szokások láncolatába. Násznaggyá választják, átveszi a vezető szerepet. A nagy térben ugyan szükségesek az erős gesztusok, ő mégis túl soknak tűnik némely jelenetben. Ezzel ellenpontozza a táncok egyszerűségét, a tiszta hagyományokhoz való ragaszkodását. Beleavatkozik a történésekbe, szaladgál fel-le, énekel, majd beáll táncolni, gyakran kiszólogat. Utal a mai dátumra, arra, hogy tegnap is lakodalmaztak már egyet, és tartsák meg az esőnapot is. Fokozni óhajtja hangulatot, „jól érezni magad kötelező”. „Szeretem, amikor a kezüket így össze-vissza…” – szól a táncról. Pedig a mozgásban nincs összevisszaság, két jelenetet leszámítva minden autentikus, szabályszerű formavilágú, kevés az újító szándék. A cél a tiszta gyűjtésben fellelt kincs megidézése, kérdés, hogy mennyire tud ilyen formában eljutni a fiatalabb generációhoz az általa hordozott érték.
Nemes a cél, hogy a legkisebbek, a hagyományok továbbvivői is színpadra kerülhessenek, nem is kevesen. Övék a nyitójelenet, melyben gyereklakodalmast játszanak, galgamenti szokást idézve. Zsibongó siserehadként robbannak be, majd rendkívül fegyelmezetten léteznek a színpadon, örömteli hangulatba hozva a négyezer fős nézősereget. Mindenki ügyesen teljesíti kisebb-nagyobb feladatát, ki ülve nézi társait, mások cifrát járnak, és hárman talpraesett szövegmondásukat is megcsillogtathatják. Őket a felnőtt menyasszony-vőlegény páros váltja, illetve az ifjú pár allegorikus megtestesítői, akik Horváth Csaba modern karmozdulatokkal, tánccá alakított gesztusokkal, pózszerű megállásokkal tűzdelt kifejező, lírai kettősét táncolják. Kitűnik a néptánc rengetegből ez, illetve második felvonásbeli jelenetük, melyben a násznagy, mint bábukat sodorja őket egymás karjaiba. Az allegorikus szerelmespárnak megvan „földi” megfelelője is (Rab Edina, Karlik József), velük követhetjük végig az esküvői szokásokat. A lány felpártázásának melankolikus hangulatát a legények heccelős játékai követik, ahol a vőlegényt hol Izsákként, hol Jákobként ébresztik fel, hátára ülnek, majd asztalt pakolnak rá. A legénybúcsú után a lánykikérés jön, ahol a két rokonság egymással szemben állva hosszan csujogat, nyers beszólogatásaik „harca” a hiphop táncosok versengését juttatja eszembe. A templomi esküvő után jöhet a lakodalom a menyecsketánccal. „Ádám bácsi” és „Éva néni” paradicsomi története is megidéződik pantomimmel kísérve. Szép megoldás, ahogyan az ifjú jegyesek és a család összeáll az esküvői fotóhoz, ezzel a képpel zárul az első, majd nyit a második felvonás.
Herczku Ágnes hol egy kívül (az emelvénynek köszönhetően mindenen felül is) álló jelenségként csupán hangjával varázsol vissza a múltba, hol ő maga is népi öltözetre cseréli piros szoknyáját, és beáll a táncosok közé. A színes, mívesen elkészített hagyományos jelmezek közül kiemelkedik a lakodalom végső ünnepi viselete, a lilás-kékes-bordós árnyalatokban csillogó, fényes anyagú szoknyák, melyek csak úgy szárnyalnak a heves forgatások közepette. A díszlet a fogadalmi templom kicsinyített, tornyaitól megfosztott mása, előtte szürke emelvény. Ez teszi lehetővé, hogy a cselekmény akár három szinten is folyjék egyszerre, hiszen ezen és a színpad síkján kívül a táncosok a letakart zenekari árokban is járják, sőt a horvát csapat a nézőtérre is bemerészkedik. Eleinte kevésbé, később annál inkább kihasználják a tér adta lehetőségeket, főleg, hogy a külföldi együttesek megjelenésével a megnövekedett létszámú fürgelábú sokaság másképp el sem férne már. A sok embert nem könnyű változatos térformákkal mozgatni a színpadon, előfordul, hogy statikussá válnak a páros táncok. De mégiscsak öröm a szemnek ennyi táncost egyszerre mozdulni látni a jól ismert dallamokra. Külön említésre méltó a legényes hol összesűrűsödő, hol szétterjedő virtuóz masszája. Hiába, ekkora színpadon sokkal jobban érvényesül a tömeg, mint az egyén, vagy a néhány szál táncos.
A napjaink néptáncból merítkező előadásainál oly divatos eszközhasználat itt is megjelenik, de közel sem lesz show-szerű a látvány, megőrzi hitelességét. Természetesen illeszkedik a közegbe a kanalas-fedős, a kisszékes vagy a seprűs tánc, nem válik üres ügyességcsillogtatássá. Ahogy természetes módon tudnak bekapcsolódni a különböző nemzetek csoportjai is a táncműbe, mindenki tudja a dolgát, egy sokszínű egységet teremtenek. Bár túlzás a „Világbéke!” felkiáltás a násznagy szájából, mégis közösségi élmény születik nézők és táncosok közt a Dóm téren.
Hegyen-völgyön lakodalom
Szegedi Szabadtéri Játékok
Zene: Kiss Ferenc
Zenei rendező: Kéringer László
Díszlet: Zeke Edit
Művészeti munkatársak: Babos Károly, Foltin Jolán, Gombos András, Hortobágyi Gyöngyvér, Neuwirth Annamária, Novák Eszter, Tanács István
Koreográfusok: Foltin Jolán, Horváth Csaba, Lengyel Szabolcs, Makovinyi Tibor, Stoller Antal
Rendező-koreográfus: Novák Ferenc
Szereplők:
Vőfély: Csuja Imre, Násznagy: Novák Péter, Énekmondó: Herczku Ágnes, Menyasszony: Rab Edina, Vőlegény: Karlik József
Közreműködnek:
Bihari János Táncegyüttes, Vasas Művészegyüttes, Szeged Táncegyüttes, Délikert Napsugár Táncegyüttes, Deszki Bánát Néptáncegyüttes, Osijek 1862 Horváth Kulturális-Művészeti Egyesület (Horvátország), Železiar Folklór Együttes (Szlovákia), Muresul Állami Művészegyüttes (Románia), Kaláka Néptáncegyüttes (Románia)
- Ötvenhét év koreográfiája
Novák Ferenc
