Negyedik éve követem figyelemmel a SzólóDuó Táncfesztivál versenyprogramját, ezért ideje bevallanom, miért vagyok visszatérő nézője a fesztiválnak. Annak ellenére, hogy a háromnapos versenyprogramban ötödannyi jó koreográfiát látunk, mint amennyi rosszat. Mert ez a reális arány; a gálaesten fellépők között mindig akad egy-két olyan szereplő – függetlenül attól, hogy a zsűri vagy a közönség „juttatta-e be” –, akinek a kiválasztásával nem tudok egyetérteni.
Mégis van valami báj abban, ahogy a pályájuk kezdetén járó táncosok, koreográfusok gondolkodnak a színpadi kortárs táncról, s ez a lendület és frissesség képes olyan eredeti alkotásokat a felszínre hozni, ami miatt az ember szemet huny a sok középszerű felett. Ezek azok a gyöngyszemek, amelyekre még évek múlva is jó szívvel tudok visszagondolni, mint például a 2008-as fesztiválon a tajvani butoh-táncosnő, Tsai-chin Yu táncszólója vagy az „olasz fehérferenc”, Claudio Stellato pszichoanalitikus előadása. Bennük rejlik a SzólóDuó Fesztivál igazi vonzereje.
Monika Cástková: Arvore - Fotó: Dusa Gábor
Az idei fesztiválon két, eredetiségével kiemelkedő előadást láthattunk: Monika Cástková Arvore című duettje a legjobb duó díját nyerte el, Anežka Stráníková szólója pedig a zsűri választottjaként került be a gálaprogramba. Cástková koreográfusi képességeiről már 2009-es szólójában, a Prenatalisban is meggyőződhettünk. A Prenatalis egy születéstörténet – melynek reprezentálásához Cástková egy műanyag fóliát használt fel – a darab során a dereka körül viselt szorító kötésből próbált kiszabadulni; a rétegek közé pedig egy mikrofont helyezett, mely a performatív darab zenei hátterét adta.
A Prenatalis-hoz hasonlóan az Arvore-t is invenciózus anyaghasználat jellemzi; a darab középpontjában egy homokszínű szoknyát viselő nő áll, akinek ruhája a színpad egészét betölti. (A magyar közönségnek ez ismerős lehetett Frenák Pál Menono-szólójából.) A Cástková alakját megvilágító, oldalirányú fény sejtelmes felületté varázsolja szoknyája anyagát, s ahogy a mozdulatlanul, egy helyben álló nő játszik az anyaggal – hullámoztatja, belecsíp, majd hirtelen elengedi – valóban úgy tűnik, mintha egy sivatagi homokdűne közepén állna. Cástková előadásában kevés a mozgás, ami van, az is rendkívül lassú – szólója alatt mindvégig a didzseridu monoton zenéje szól – jelenlétével mégis képes áhítatot teremteni a színpadra. Figyelme eleinte csak saját testére koncentrálódik, felsőtestével hajladozik, ujjait mozgatja. Cástková partnere sokáig anyagtalan marad számunkra, észrevétlenül rejtőzik a szoknya redői között, ez a játékosság az előadás egyik legszebb mozzanata. Amikor kitapinthatóvá, szemmel is érzékelhetővé válik a szoknya alatt, a szimbiózis felbomlik, de természet és ember, ember és ember közti harmónia megmarad.
Anežka Stráníková: Evolúció - Fotó: Dusa Gábor
A fesztivál másik izgalmas előadója az alig húsz éves Anežka Stráníková. A civilben félszeg és koránál jóval fiatalabbnak tűnő lány nemcsak előadója, hanem koreográfusa is a díjazott darabnak; az Evolúció egy finomra csiszolt előadás, melynek mozgásrendszere, zenéje, szerves egységben áll annak mondanivalójával. Stráníková evolúciója egy anti-fejlődéstörténet, a teljesség hiánya a darab zenéjében és látványában is tetten érhető. Az előadás kezdetén csak egy-egy részletet látunk a táncosnő testéből, a fény által kirajzolódó test formái élesek, hegyesek. Mozgását disszonáns zörejek kísérik. Az Evolúció végére ugyan eljutunk a részből az egészig, a táncos testét egészében látjuk, a lány mozgása azonban zaklatottá válik, elveszti korábbi, aprólékos kidolgozottságát, mozgásához töredezett diszkózene társul. A hanyatlás folyamatát egyértelműen fejezi ki a lány.
A legjobb szóló díját a török származású S. Cansu Ergin Átszűrődés című, lírai koreográfiája nyerte el. A darabban a fekete ruhás táncosnő zene nélkül, pusztán a mozdulataira hagyatkozva lép fel; itt az előadó jelenléte a koreográfia legfontosabb összetevője, mivel testén kívül csak a fény segíti az önkifejezésben. A két helyszínen – a versenyprogramban és a gálán – a darab másként hat: a MU szűkebb terében Cansu Ergin a mozdulatművészet néma, felkent papnőjeként jelenik meg, a Millenárison viszont mozdulatai erőtlenek, elvesznek a hatalmas térben. Ünneprontó pillanat: mert a koreográfia különlegessége, egyedisége megkérdőjeleződik számomra.
Dzsanszu Ergin: Átszűrődés - Fotó: Dusa Gábor
Ha kíváncsi vagy, az épp elég – hangzik Anna von Grüningen táncetűdjének címe, előadása pedig elég frappáns volt ahhoz, hogy a közönség szólódíját elnyerje. A darab egy burleszk, melyben a lány virtuális párbeszédet folytat az őt kísérő dal férfijával, a mindenkori „miszterrel”. A civilben artistaként dolgozó lány bámulatos fizikai képességeiről meggyőződhetünk előadásában; mégsincs olyan érzésünk, mintha cirkuszi produkciót látnánk. Ez annak köszönhető, hogy Anna von Grüningen két jó érzékkel rendelkezik: ismeri az önkontroll fogalmát, így pontosan tudja, meddig mehet el, hogy ne váljon ripaccsá, másrészt képes összefüggő, átlátható koreográfiai struktúrában gondolkodni.
A duó előadások között idén több, hasonló színvonalú munkával találkozhattunk, ennek eredményeképp a zsűri és a közönség díjazottjain kívül a zsűri három párosnak is lehetőséget kapott a gálán való szereplésre. A kiválasztott darabok hangulatukban, eszközhasználatukban, táncnyelvükben egymástól távol eső produkciók, ami közös bennük, hogy koreográfiailag kifinomult, technikailag összetett és koncepciózus munkák.
A Csomópontok könnyed, légies koreográfia, melyben a francia alkotópáros egy kapcsolat állomásait mutatja be. A párkapcsolati erőviszonyok váltakozására épülő koreográfia nem a mondanivaló újszerűségével, hanem a megfogalmazás módjával hat: Lucie Augeai és David Gernez elegáns, szenvedélyes táncosok. Előadásuk zenei szerkesztése érzékeny és intelligens, bennem többször is felidézte Emmanuel Gat salsasított Tavaszi áldozatát, ami azt gondolom, a táncosok számára sem rossz ajánlólevél. A közönségdíjas Hó kevésbé erős alkotás, ami miatt mégis elnyerhette a közönség tetszését, az az, hogy Ján Hromada koreográfiája két ember bensőséges kapcsolatát, összetartozását humorral közelíti meg. Az izraeli páros, Dana Katz és Mor Gur Arie előadásában, a UI-ban az érzelmi viszonyok helyett a testi függőség és a fizikai viszonyok ábrázolása válik hangsúlyossá. A darab nyitóképe is ezt sugallja: az egyik táncos a nyakában tartja a másikat; majd kemény, akrobatikus elemekre és kritikus egyensúlyi helyzetekre épülő harc kezdődik kettejük között, amelyben az egymás iránti bizalomnak nagyon is helye van.
René Alejandro Huari Mateus-Bryana Fritz: NiesoloseiN - Fotó: Dusa Gábor
A kolumbiai származású koreográfus, Huari Mateus koreográfiája a NiesoloseiN a fesztivál egyetlen, hétköznapi mozdulatokból építkező duettje. René Alejandro Huari Mateus és Anna Friedricz személyében szokatlan előadópárossal van dolgunk: a kolumbiai származású koreográfus alacsony, vékony figura, partnere egy jóval erősebb testalkatú, fehérbőrű, szőke lány. A címbéli tagadás ‘Soha-sem-magam’ a szereplők által használt tárgyakra utal, egyikük kezében tükör, a másikuk a tükör keretét tartja; a koreográfiában egymással párhuzamosan hajtják végre ugyanazokat a mozdulatsorokat, s ez természetesen rengeteg helyzetkomikumot eredményez. A NiesoloseiN a bűnbeesés profán parafrázisa: a performansz során egy alma vándorol a szereplők szájából ide-oda, majd az előadás végén a fiú – a tükör segítségével – kettévágja az almát, a záróképben az előadók, szájukban az almával vad csókolózásba kezdenek. Bájos, ugyanakkor kiszámítható végkifejlet.
A SzólóDuó Fesztivál zsűrije hű maradt magához, a versenyprogram legjobbjai idén is díjazottak lettek. Az indulók mezőnyében ugyanakkor változás történt, a korábbi évekhez képest a produkciók színvonala közelített egymáshoz. Ez arra utal, hogy egyre több tapasztalt táncos jelentkezik a fesztiválra: ami a nézők számára jó hír, az induló amatőrök számára már kevésbé.
12. SzólóDuó Táncfesztivál, 2011
Helyszín: MU Színház, Millenáris Teátrum
Arvore
Koreográfus: Monika Cástková
Előadó: Monika Cástková, Barbora Kratochvilová
Átszűrődés
Koreográfus, előadó: Dzsanszu Ergin
Evolúció
Koreográfus, előadó: Anežka Stráníková
NiesoloseiN (Soha-sem-magam)
Koreográfus: René Alejandro Huari Mateus, Bryana Fritz
Előadók: René Alejandro Huari Mateus, Anna Friedricz
Csomópontok
Koreográfusok, előadók: Lucie Augeai, David Gernez
UI:
Koreográfus: Dana Katz
Előadók: Dana Katz, Mor Gur Arie
Közönségdíjasok:
Ha kíváncsi vagy, az épp elég!
Koreográfus, előadó: Anna von Grünigen
Hó
Koreográfus: Ján Hromada
Előadók: Janka Tereková, Pavol Kovalčík,
