A SzólóDuó egyik jellegzetessége, hogy a versenyprogramban szereplő táncosok néhány perces koreográfiákban mutatkoznak be. E néhány perces előadások leginkább a rövidfilmekhez hasonlíthatók, melyek szerkezete - már az idő rövidségéből kifolyólag - megköveteli a feszes, pontos szerkezetet, tartalom és a kiválasztott s megteremtett forma összhangját. Nyilvánvaló, hogy fiatal táncosként mindezt nehezebb kivitelezni, mint tapasztaltabb, rutinos alkotóként, sokszor épp a közlésvágy és a mindent megmutatni akarás belső kényszere miatt.

Szoknyaszóló (Barbara Fuchs) Fotók: Dusa Gábor

A fesztivál legerősebb alakítását idén Barbara Fuchs nyújtotta, a Szoknya Szóló méltán nyerte el a közönség és a legjobb szóló díját. Fuchs szólója egyetlen ötletre épül - hogy partneréül egy szoknyát választ, és azt mozgatja saját testén - mégsem válik unalmassá, mert ezt az egyszerű ruhadarabot és a hozzá való viszonyát képes vizuális gazdagsággal és több jelentésréteggel megtölteni. Fuchs előadásában a humor és a szakralitás érzete megfér egymás mellett. Bár az első pillanatban sejtjük, hogy az előadó teljesen meztelen, mégsem látjuk, mert a szoknya folyton kitakarja testének egy-egy darabját. Az első jelenetben Fuchs egy kör alakú fényben jelenik meg, a földre hajolva, mintha imádkozna, csak a hátát látjuk, a szoknya kiterítve hever előtte. Majd beledugja a szoknyába karjait, szélesre húzza a ruha redői között és felemelkedik, a szoknya lassan a felsőtestére csúszik, épp annyira, hogy eltakarja még a fejét. Úgy tűnik, mintha nekünk háttal, és nem velünk szembe állna. Sok érzés sűrűsödik ebben az egyetlen alakzatban; a hátizmok ízelései mögül kikukucskál a helyzet vizuális humora.

Fuchs kívül-belül szikár, komoly nő; amikor egy későbbi jelenetben a szoknyát lágyan a fejére és a vállára ejti, egy szentkép Madonnájához hasonlít. Az ünnepi és szakrális hangulat mindvégig körbelengi szólóját; ahogy Fuchs saját testének megmutatásával-elbújtatásával játszik. Mindvégig azt gondolom, hogy a darabban eljön az a perc, amikor Fuchs megválik szoknyájától, s hogy ez a pillanat olyan ünnep lesz számunkra, amit kiérdemelünk. S bár a teljes meztelenség állapota mégsem következik be, az ünnep érzése megmarad számunkra.

... A tenger hullámai közötti nyugalom... (Brian Tjon Tjauw Liem, Margreet Nuijten)

„...A tenger hullámai közötti nyugalom..." a címe a tavalyi közönségdíjas Brian Tjon Tjauw Liem duettjének, melyet a holland Margreet Nuijtennel táncol. A legjobb duó díját elnyert darab lírai címe mögött egy nagyon lassú és intim előadást találunk. A koreográfia első perceiben a táncosok szemben állnak egymással, kezüket összekulcsolva, lassan, szinte észrevétlenül emelkedik kezük egyre magasabbra, miközben ők lágyan ringatóznak. A háttérben a tenger morajlása, a szél zúgása hallatszik, ruhájukból - a homokszínű felső, és a lágy esésű, fekete szoknya és nadrág - és mozdulataikból rendkívüli nyugalom árad. Duettjükben a távol-keleti életfilozófiák elemei megelevenednek, a butoh lassúsága és a tai-chi mozdulatok áramlása pedig egyesül a finom kontaktemelésekkel. Brian Tjon Tjauw Liem koreográfiája képes egyesíteni a keleti harcművészetek és a nyugati kortárs táncirányzatok mozdulatelemeit, és a természeti erők mintájára formálni, de ehhez szüksége van egy olyan partnerre, mint amilyen Nuijten.

Az Orkesztika Alapítvány különdíját Grecsó Zoltán koreográfiája, a Konyhaasztal kapta meg, melyet partnerével, Egyed Beával közösen készítettek. Ők ketten alkotják a címbéli konyhaasztalt, ők a sava-borsa mindennek. A Konyhaasztal egy mozgásanyagában gazdagon felépített kortárs darab - a mezőny legtáncosabb darabja -, melyben van egy csipet burleszk és némi frenákos rádióhullám-hangzás. Az előadás bővelkedik az apró, játékos gesztusokban - mint a sapka, amit a táncosok viselnek, vagy egy-egy rajzfilmfigurákra emlékeztető nyelvnyújtogatás, lábdobogás - melyek megszakítják a szólókat és a közös duetteket. A Konyhaasztal ugyanarról a harmóniáról beszél, mint a holland páros előadása, azzal a különbséggel, hogy itt az egyensúly megszületésének lehetünk szemtanúi, míg a hollandok egyensúlyi állapotból indítják koreográfiájukat.

Konyhaasztal (Grecsó Zoltán, Egyed Bea) - Fotó: Dusa Gábor

Bár nem került fel a díjazottak listájára a német Friederike Plafki koreográfiája, a német táncosnő előadása - melyet szintén a nemes egyszerűség jellemzett - különleges világba vezetett be. A Coolcowgenesis egy izolációs mozdulatokon alapuló előadás, melybe Plafki halványan pantomimet is épít. A hangok, amelyek mozgását kísérik, az elektromos vezetékek pattogó kisüléséhez hasonlítanak; s ehhez társul Plafki apró és finom, „leheletvékony" mozdulatsorozata, mely leginkább arra emlékeztetett, mintha finom pókhálót tartana kezei között a táncosnő, és azzal szőné be a színháztermet.

Míg a korábbi években az Orkesztika Alapítvány által szervezett fesztiválon a kortárs tánc lírai vonala volt a domináns, idén minden eddiginél nagyobb számban kaptak helyet a hangnemében humoros és ironikus performanszok, s ezt leginkább a cseh és lengyel résztvevőknek köszönhettük. A fesztivál résztvevői között mindig akadnak invenciózus és jól képzett táncosok és bátor kezdők, de jól felépített koreográfiából alapvetően keveset találunk. Az előző évekhez képest idén több átgondolt, tudatosan felépített koreográfiát láttunk, az induló mezőny egésze színvonalasabbá vált. Az emlékezetes előadások ezúttal is felkerültek a díjazottak listájára, de a zsűri listája meglepetést okozott: több, kevésbé izgalmas koreográfia és előadó is helyet kapott a díjazottak listáján.

11. SzólóDuó Fesztivál

Időpont: 2010. január 8-10.

Helyszín: MU Színház

A zsűri díjazottai:

A legjobb szóló:

Szoknya Szóló (D)

Koreográfia, előadó: Barbara Fuchs

Zene: Jörg Ritzenhoff

Díjazott Szólók:

Medúza érintés (CZ)

Koreográfus, előadó: Kateřina Korbová

Tempó (H)

Koreográfus:Juhász Zsolt

Előadó: Vincze Levente Gergely

A legjobb duó:

...a tenger hullámai közötti nyugalom...(NL)

Koreográfus: Brian Tjon Tjauw Liem

Előadók: Brian Tjon Tjauw Liem, Margreet Nuijten

Zene, jelmez: Aliona Yurtsevich

Díjazott Duók:

Ki lesz a főnök? (CZ)

Jelmez: Eva Súkupová

Koreográfus: Eva Běťáková

Előadók: Eva Běťáková, Barbara Kratochvílová

Közreműködő: Berrak Yedek

Másodszor (PL)

Koreográfus: Aleksandra Zdunek

Előadók: Mirela Baciak, Olga Szypulska

Közönségdíjak:

Szoknya Szóló (D)

Zene: Jörg Ritzenhoff

Koreográfus, előadó: Barbara Fuchs

Én(ek)

Koreográfus: Makra Viktória, Pásztor Tibor, Kurucz Sándor

Előadók: Makra Viktória, Pásztor Tibor

Az Orkesztika Alapítvány különdíja:

Konyhaasztal (H)

Koreográfus: Grecsó Zoltán

Előadók: Grecsó Zoltán, Egyed Bea

Közreműködő: Gothár Márton