Vetélkedő táncképek
Hangképek - Közép-Európa Táncszínház
Barta Edit
Fél év telt el azóta, hogy a Közép-Európa Táncszínház fennállásának huszadik évét ünnepelte a Trafóban. Egy korszak lezárása mindig egy újabb megnyitását jelenti, s valóban: a társulathoz - ahogy az utóbbi években már megszokhattuk - új táncosnemzedék érkezett. Vagy tán nem is annyira újak, hisz többségüket már ismerjük a MU Terminálból. Az alkotók között feltűnt egy régi, jól ismert arc is: október végén Katona Gábor új koreográfiájával debütáltak az újdonsült KET-táncosok.

A címbéli többes szám többrétegűségként értelmezendő Katona koreográfiájában. A Hangképek egy mozdulatvilágában és zenei anyagában változatos koreográfia, mely apró jelenetekből, képekből építkezik. Ez a sokszínűség pedig azt feltételezi, hogy alkotójának van mondanivalója, s hogy a különböző szólamok megférnek egymás mellett a koreográfus fejében. Az esztétikai pluralizmus azonban veszélyes játékot űz a befogadóval, mert az eltérő olvasatok között a néző könnyen elbizonytalanodik, mi is az, amit tulajdonképpen olvasnia kell?

 

 

hangkepek-ket

Fotó: Dusa Gábor

 

A Hangképekben találunk abszolút kortárs formai elemeket: mint a gázálarcot viselő táncosnő kihangosított lihegése, vagy Gulyás Oszkár izolációs mozgássoron alapuló szólója. Marie Chouinard faunja többször is megidéződik az este során, amint a lánytrió behajlított lábbal menetel fel-alá a színpadon, vagy Hargitai Mariann az orgonasípok erdejében lejtett szólója a térdére és csuklójára rögzített hegyes fémdarabokkal. A modern tánc lágysága és finomsága köszön vissza a csoportjelenetben, amellyel a koreográfia indul, Eller Gusztáv verbunkos szólója pedig szimpatikusan ötvözi a néptánc és a kortárs elemeit.

Katona kihasználja a tér adta lehetőségeket, az elfüggönyözött színteret képes líraian bevonni az előadásba, táncosait felviszi a karzatra is. A lendületes karmunkán és forgásokon alapuló csoporttáncokat látva azonban többször is az az érzésem támad, hogy ez a tér nem elég tágas Katona koreográfiájának. Egy nagyobb térben jobban érvényesülnének kompozíciói. A tér mérete mellett zavaróak a Kiss Julcsi által tervezett jelmezek is, a harsányzöld és élénkkék overallok idegenül hatnak a KET barokkos terében. Mindezek következtében megfontolandó, hogy a zenei-hangulati-érzelmi kavalkádot, a különböző mozgásstílusokat és táncművészeti áthallásokat elbírja-e összességében a koreográfia? A darab második felére ránehezednek ezek az apró, de mégis zavaró elemek, s az előadás első felében oly szépen kirajzolódó alapok kibillennek. Az előadás egyenetlenségeit a szombat esti előadáson a táncosok sem képesek áthidalni, pedig a tehetség, az odafigyelés és a nyitottság megvan bennük - ahogy ezt a múltban és (nagy valószínűséggel) a jövőben is tapasztaljuk majd.

 

Hangképek

 

Jelmez: Kiss Julcsi

Fény: Fogarasi Zoltán

Hang: Kondás Zoltán

Zene: Csodafarkas

Koreográfus: Katona Gábor

Előadók: Asztalos Dóra, Eller Gusztáv, Gulyás Anna, Gulyás Oszkár, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Katonka Zoltán, Kelemen Krisztián, Mádi László, Palcsó Nóra

Bemutató: 2009. november 14.

 

 

További írások az előadásról az interneten:

Králl Csaba: Szerencsés fúzió

Viola Szandra: Hangos kép, képes hang

 

 

 

Fotógaléria:

kni

pzs-fotó

 

 

 

Videó:

szinhaz.tv

 

09.11.19. | Nyomtatás |