Így kerültek a táncosok az utcára. Negyed órával a kezdés előtt még nem voltam biztos benne, hogy lesz-e egyáltalán előadás, ugyanis éppen esett. Mások is így lehettek vele, ezért gondolom sokan otthon maradtak inkább, hétkor ugyanis nem sokan ültünk a múzeum lépcsőjén. Az előadás azonban a meghirdetett időpontban elkezdődött. Vagy kicsit később. Vagy előbb. Őszintén szólva nem nagyon tudtam megállapítani, hogy abból, amit látok, mi tartozik az előadáshoz, mi nem. Láttam egy felállított sátrat az aszfalton, egy ikozaédert (nyilván itt kapcsolódik Lábán neve az előadáshoz, az ugyanis sok másik között az „Hommage a Rudolf Lábán” alcímet is viselte), meg egy összecsukott napernyőt. Továbbá két hölgyet nyakukban információs táblával, fekete lakk-kabátban, pirosas és zöldes tülldarabokból összeállított hajkölteményben, öt centis szempillákkal. Görkorcsolyázott két gyermek tüllszoknyával a ruhája fölött, továbbá egy tandem is begurult néha, rajta a commedia dell’arte bohócához hasonló figurával. Aztán egyszercsak hoztak egy szőnyeget, leterítették. Utána valaki egyszer csak ráfeküdt. Közben a háttérben babakocsival nézelődtek, elfutott egy újgazdag figura hófehér vasalt rövidnadrágban, ingpólóban, edzőcipőben, nyakában rózsaszínű pulóverrel, mögötte a család. Az úttesten az elég sűrű esti forgalom, meg a Hősök tere az elmaradhatatlan turistákkal. Aztán a szőnyegre feküdt még valaki. Egyszer csak furulyázni kezdett egy hölgy (Trautsch Ildikó) szürreális jelmezben... Nem folytatom a leírást, talán ennyivel is érzékeltetni tudtam, mennyire esetlegesen történt minden, mennyire összemosódott műalkotás és valóság.

Aztán lassan elkezdtek táncolni is. Ha valaki a hagyományos módon akarná mindenáron értelmezni az előadást – amitől óvva intek –, ezt a pontot nevezhetné az előadás kezdetének. Bakó Tamás koreográfiája tulajdonképpen egy hosszúra nyújtott duett volt, melyet az alkotó Furulyás Dórával táncolt végig. Absztrakt táncról lévén szó történetet ne keressünk, azonban bizonyos ritmust megfigyelhettünk a táncnyelvben: kontakt, uniszónó és egyéb részek váltogatták egymást. Az egyéb részek alatt mindkét táncos kapcsolatba került az ikozaéderrel, néha a közönség járdán álldogáló tagjaival is, bejárta a teret. Úgy tűnt, a szőnyeg az előadás folyamán valami biztos pont szerepét tölti be, itt kezdtek, itt végeztek a táncosok és a koreográfia egyes pontjain is vissza-visszatértek ide. Innen szólt a zene is egy elemről működő magnetofonból, amikor nem furulyaszóra, vagy motorzúgásra mozogtak az előadók. A duett könnyednek, lágy vonalvezetésűnek tűnő mozdulatait néha Dolinszky Fanni törte meg: időről időre betört a táncosok uralta térbe, erőszakos, önpusztító mozdulatokkal, földön-vízben forogva-csúszva átküzdötte magát mindenen és a tér túlsó végén megállt. Ott pedig várta, mikor kerül rá ismét a sor.

Azonban amíg a táncosokról, mozgásnyelvról beszélünk, ne felejtsük el, hogy míg a duett zajlott látogatók jöttek a múzeumba, akik – más lehetőségük nem lévén – keresztülsétáltak a színen (volt, aki elé Dolinszky Fanni kivetődött a fűre). A tandem, a görkörcsolyázók, a fényképezőgéppel és videókamerával járkáló emberek folyamatosan keresztül-kasul szabdalták a teret, járókelők álltak meg és mentek tovább, néha eleredt az eső, néha elállt (nekem az előadásból talán az a pillanat tetszett legjobban, mikor Dolinszky Fanni, miután befejezte valamelyik sorozatát, csuromvizes ruhában megállt a járdán egy ott álldogáló néző esernyője alatt). Tehát zajlott az élet. Így lett táncelőadásból performance. Az alkotóknak sikerült elérniük, hogy a nézők azt érezzék: amit látnak, nem valami világtól elrugaszkodott dolog, hanem az élet része. Persze hátránya is volt annak, hogy ez a permormance-jelleg eluralkodott az előadáson, például az, hogy a tánc akarva-akaratlanul háttérbe szorult. Amennyire látni lehetett, a táncosok szépen, pontosan dolgoztak, de valahogy ez ott nem tűnt fontosnak. Szívesen megnézném ezt a koreográfiát alkalomadtán egy zárt, hagyományos színházi térben is.

 

 

Utolsó gördület

Lélekmérnök kaland/7 – fedél nélkül

Budapest Tánciskola

Koreográfia és tánc: Bakó Tamás, Dolinszky Fanni, Furulyás Dóra

Tandem és iránytű: Hegedűs Tibor, Spilák Lajos

Furulya: Trautsch Ildikó

Görkorcsolyán: Angelus Hanna, Angelus Maya,...

Rendező: Angelus Iván

08.07.29. | Nyomtatás |