Sikerük vajon pusztán technikai profizmusuk áradásában rejlik? Vagy azért tapsolunk, mert már vártuk, hogy tovább lazuljanak a formai kötöttségek, s a hagyományos népiből mai tánc szülessen? Eljött az ideje, hogy feloldódjanak a táncnyelvi archaizmusok és kicsírázzon a régi mag?

Közel negyven táncost mozgat meg Mihályi Gábor, a koreográfus-rendező hatalmas geometriákat járatva velük a fehér táncszínpadon. Sorokban lépegető, láncolatokban kígyózó, párosan vagy egyenként forgó narancs-vörös figurák tablószerű términtázatokat táncolnak meg, örökös változásban, mindig tökéletesen, pontosan kialakulva és átalakulva, fraktálszerű hatást keltve az érzékeny szemben. Formanyelvét tekintve a tánc alap-tónusa népi, vagyis ritmusverő, ugráló, pattanó, lépegető, ugyanakkor pörgő, forduló, forgató és forgó tengely-tánc. Azonban izgalmas kísérletnek is tanúi lehetünk: Mihályi Gábor és táncosai keresték – és megtalálták – a kulcsot, amely a kortárs folyamba vezető kaput nyitja, mivel képesek voltak szervesen ötvözni a mát a tegnappal. Vagy a ma táncát szőtték át az örökséggel, a legbensőbb zsigerivel? Úgy tűnik, sajátos „mai” formát alkottak, a figurák egyenített és stilizált, ugyanakkor hagyományos kiállásával, temperamentumával, de a sok-sok örökéletű motívummal is, melyet használnak. Mint kalap, bot, vagy topánka, szalag, de csapásolás is, menyecske-pörgetés is, és aranytorkú éneklés is.

Az elsöprő dinamikájú látvány-show nemcsak színtiszta tánc, hanem időnként – leginkább ha színre lép az énekesnő, Herczku Ágnes – szösszenetnyi történetet enged eljátszani a megannyi táncepizód közepette. Az előadás külön érdekessége, hogy a jelenetváltások apadó és dagadó, szinte hullámszerű gerjesztéssel, könnyedén ráhangolják kedvünket a legkifinomultabb, leglágyabb, átérző és lelkes kedélytől a tomboló ritmusáradat okozta fejrázásig.

A fenti írás előzetes reflexiókat tartalmaz az előadásról, melyről részletes elemzést az Ellenfény egyik következő számában közlünk.

Álomidő

Magyar Állami Népi Együttes

Zeneszerző: Nikola Parov

Jelmeztervező: Szűcs Edit

Látványtervező: Kovács Gerzson Péter

Animációk: Karácsonyi Attila

Koreográfusok: Orza Călin, Gera Anita, Juhász Zsolt, Katona Gábor, Kökény Richárd, Mihályi Gábor

Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor

Közreműködik a Magyar Állami Népi Együttes tánckara

Szólót énekel: Herczku Ágnes

Tánckarvezető: Kökény Richárd

Asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Varga Péter

További írások az előadásról:

Kutszegi Csaba: Az út neve pengeél

Videóinterjú Mihályi Gáborral:

Álomidő: A táncoló ember dicsérete

Videórészlet:

az előadás oldalán