Fontos előadás a Febre.  Elsőként ez jut eszembe, ha megpróbálok az összbenyomásról egy rövid „jelentést” adni.Vagy még pontosabban: társadalmi jelentőségű esemény. És ha valamikor, ma igazán hőstettnek számít, ha a színház társadalmi eseménnyé tud avanzsálni.

Avulni képtelen a történet, melyben egy friss, az akaratát másokra testáló, pojáca – és nem kevésbé gyilkos – király felborzolja a helsingőri kedélyeket. Hozzá társul egy amúgy is hatalomdelejes, özvegy királyné, makulátlan nemespárt alkotnak, ellenükbe pedig csak az apátlan herceg megy – korántsem önszántából. Uray Péter és a sepsiszentgyörgyi M Studio színészei – a szokványszcenírozás helyett – Hamlet történetét szavak helyett mozgással tálalták a Merlinben.

„Előadásaink címét nem határozott útvonaljelző térképnek szánjuk, azok sokkal inkább olyan metaforák, amelyek stimulálják mind az alkotók, mind a közönség képzeletét." - írja a Hydra c. produkció ismertetőjében az izraeli rendezőpáros, Inbal Pinto és Avshalom Pollak. Következésképpen a műben csupán homályosan, utalásszerűen jelenik meg a mitológiai szörny alakja, ellenben a koreográfiák számos művészeti és kulturális utalást hordoznak magukban.

Régen készültem előadásra nagyobb várakozással és kíváncsisággal, mint a Művészetek Palotájában bemutatott Bill T. Jones koreográfiára. Az amerikai modern tánc egyik meghatározó koreográfusának és társulatának előadása igazi csemegét ígért.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál 2008 után ismét vendégül hívta a Ballet Flamenco de Andalúcia társulatát. Cristina Hoyos, a műfaj egyik legelismertebb flamenco-művésze koreografálja, fémjelzi az együttest, az El Poema del Cante Jondo című előadást ezúttal José Carlos Plaza rendezte. Federico García Lorca 1921-ben írt versciklusa, és egyben egy hagyományos spanyol zenei és táncműfaj elnevezését rejti az előadás címe: mély dal, cante jondo.