Tánc és színház összekapcsolásának szerencsés kísérlete Barta Dóra egri munkája, az évad elején bemutatott Bifidus essensis. Elsősorban azért, mert (az előadás nagyobb részében) a két összetevőt nem külön elemként, hanem együttesen kezeli, és ezzel határozottabb szerepet biztosít számukra. Ez nyilván abból is következik, hogy a Bret Easton Ellis novelláinak motívumai alapján készült előadás nem történetet akar mesélni. ,
Barta Dóra előadása hangulatokat, jelenetfoszlányokat illeszt egymás mellé, kortárs életérzéseket jelenít meg, sokszor eldöntetlenül hagyva, hogy mi a valóságos és mi a látomásszerű. Ez a táncnak is egyértelműbb szerepet biztosít, látomások, víziók megjelenítőivé teszi, amelyben az élet szürreális, sőt néhol riasztóan groteszk összetevői elevenednek meg. A narráció és az érzelmi kifejezés terheitől megszabadított tánc így természetesen - az előadás témájának megfelelően - a kortárs technikákból meríti kifejezésmódját, és vadabb, zsigeribb élményeket jelenít meg.

Mészáros Sára, Bozó Andrea
Rögtön ezt sugallja az előadás kavargó, dinamikus indítása, amelyet prózai színészek mutatnak be. (Az is szerencsés, hogy ebben az előadásban nem válnak mereven szét az előadói szerepkörök: a színészek is mozognak, és a táncosoknak is van szöveges feladatuk.) Mint később kiderül, a bevezető kép Susan (Mészáros Sára) fájdalmainak, szenvedéseinek kivetülése, hisz a lány ma esett át a plasztikai műtétjén. Később nemcsak az éjszaka kreatúrái tűnnek fel (a táncosok által előadott mozgásjelenet a hús könyörtelen, mohó törvényeiről beszél), hanem feltűnnek Susan környezetének tagjai is (többnyire eldöntetlenül, hogy a valóságban vagy csak a képzeletében jelennek-e meg). Felbukkan a barátnő (Bozó Andrea), aki számára már életformává vált a plasztikai műtét, megjelenik a fiú (Schruff Milán), akivel már három éve együtt él Susan, de már rég nem kefél vele, felbukkan Elena, a fiú barátnője (Járó Zsuzsa), akivel folyton dug Martin, de járni nem hajlandó vele. (Emlékezetes az a jelenet, amelyben Martin és Elena szeretkezni kezdenek az ágyon, de a lány összeköti a fiú kezét az ágyon mélyen alvó Susan kezével, aki így véletlenszerűen, mintegy harmadikként belekeveredik az aktusba, mulatságos helyzeteket teremtve, ahogy magatehetetlenül, szánandóan ide-oda hányódik.)
Hogy nem valóságos helyzeteket, hanem szürreális képeket látunk, jelzi a szereplők öltözete is. Földi Andrea jelmezei apró kiegészítőkkel tulajdonképpen állati alakokat formál a figurákból. Mary Ann apró csigaházat cipel a hátán. A fekete Elena hosszú karmait nyújtogatja, mintha valami rákféle lenne. A később felbukkanó Eddy apró kis szárnyakat visel a hátán, mintha egy szitakötő lenne. Martin viszont - aki eleinte folyton a homokos fodrászáról, illetve a vele kapcsolatos kalandjairól beszél - sárga növénykompozíciót visel a fején. De később még képtelenebb alakok is felbukkannak az előadásban: egy tévé mágus, aki a fogyasztás igéjét hirdeti, és egy ember nagyságú kólás üveg, aki a boldogság prófétájaként szórja bölcsességeit. Egyre abszurdabb képekben nyilatkozik meg az amerikai életérzés.

Mészáros Sára
Arányosabb szerkesztéssel jó előadás lenne a Bifidus essensis. De második felében talán túlságosan szélesre tárul a körkép, olyan szereplők is megjelennek, akiknek már csak érintőleges köze van Susanhoz, és olyan történetek is nagy terjedelemben kapnak helyet (például Eddy - Nagy András - hosszú monológja), amelyek már csak tematikusan kapcsolódnak az előadás alapproblémájához. Ráadásul a próza is egyre nagyobb területeket foglal vissza az eredetileg komplex nyelven beszélő produkcióból. Ugyanakkor emlékezetes alakításokat látunk a produkcióban. Mindenekelőtt Mészáros Sárát kell kiemelni, aki végig befáslizott fejjel is izgalmas személyiséget vázol fel (ráadásul a kivetített webkamerás beszélgetésekben eljtássza Susan anyját is, egy merőben eltérő karaktert formálva meg). De izgalmasak a kettős, prózai és mozgásszínészetet egyesítő szerepeikben a többiek is: Schruff Milán, Járó Zsuzsa, Bozó andrea, Nagy András, Bányai Miklós. Mint ahogy a táncosok is (Csere Zoltán, Rubi Anna, Kulcsár Noémi) helyt állnak a prózai megszólalásaikban is.
Bifdus essensis, avagy Tűsarkon a téboly
Gárdonyi Géza Színház, Eger
Bret Easton Ellis novelláinak, Bart István fordításainak felhasználásával írta: Almási-Tóth András
Díszlet: Gróf Gyula
Jelmez: Földi Andrea
Rendező-koreográfus: Barta Dóra
Szereplők: Mészáros Sára, Schruff Milán, Bozó andrea, Járó Zsuzsa, Nagy Amdrás, Bányai Miklós, Csere Zoltán, Rubi Anna, Kulcsár Noémi, Túri Lajos, Horváth Zita