A Pécsi Balett történetében az idei az 50. évad. Felfutások, stagnálások, visszaesések egyaránt találhatók az együttes történetében, mint ahogy a különböző időszakok különféle igazgatóinak, koreográfusainak próbálkozásai is eltértek abban a tekintetben, hogy olyan művek kerüljenek színpadra, melyek találkoznak a szakmai elvárásokkal, igényekkel, de a széles közönség számára is vonzóak. Ez utóbbi elengedhetetlen egy vidéki színházban, így a Pécsi Nemzeti Színházban is. Talán ez is oka lehet, hogy a - valamilyen formában mindig is modernségre törekvő - Pécsi Balettben időről időre repertoárra kerül egy-egy nagy romantikus és klasszikus balett feldolgozása. Így került bemutatásra 1993-ban a Coppélia Herczog István neoklasszikus koreográfiájával, 1985-ben A diótörő Tóth Sándor klasszikus színpadra állításában és 2002-ben Egerházi Attila modernizálásában. A klasszikussá érett, nagy alkotások közé tartozik a XX. század neoklasszikus műve, a Spartacus is, melynek a jelenlegi igazgató, Vincze Balázs készítette el 2007-ben az újszerű változatát (Spartacus 2076).

Az új bemutató címe (Giselle) nem jelezi az aktualizálás tényét, ám ahogy felmegy a függöny, egyértelművé válik, hogy erről van szó. A díszlet (mely hatalmasnak tűnik a táncolásra egyébként sem túl nagy színpadon) panelépületeket formáz, a táncosok mai viseletekben érkeznek egymás után a színre (hogy pontosan honnan, azt nem tudjuk, mint ahogy a jelmezekből azt sem sikerült megfejtenem, hogy kik ők). Az előadás mozgásvilágát sem a romantikus balettek technikája alkotja, bár kétségtelenül klasszikusan képzett táncosokra épül.

Balássy Szilvia (Mirtha) és Dóri István (Hilarion) -  Forrás: pecsibalett.hu (Körtvélyesi László fotója)

Riederauer Richárd zenéje szerkesztésbeli- és hangszerelési különbségekkel Adolphe Adam motívumait használja, illetve egészíti ki egyéb effektekkel. Gondolkodóba ejt, hogy kritikával illessem-e a zenét amiatt, hogy túlságosan is populárisra sikerült, hisz Adam eredetijét is többször hallottam kortárs zeneszerzők által hatásvadásznak, slágerszerűnek, túlontúl fülbemászó muzsikának titulálni. Valóban előre kiszámítható, de a romantikus történet maga is ilyen. Ugyanakkor a táncszínpadon a Giselle zenéjében jelentek meg először a vissza-visszatérő, karaktereket is jellemző motívumok, Riederauer Richárd is ezeket használja a maguk helyén. Talán a hangszereléssel és különféle effektek használatával elkerülhető lett volna a popularitás felé való tolódást, ahogy az a második felvonásban többnyire sikerült is.

Általában véve is az előadás második részét érzem szerencsésebbnek, több szempontból is. A jelmez, a díszlet és a világítás is jól hat, szép a kolumbárium képi világa. Koreográfiailag kifejezetten jól szerkesztett és hatásos a mozgás, a villik számára pedig erőteljesen kifejező mozdulatokat talált Vincze Balázs. Myrtha, a villik királynője Balássy Szilvia megformálásában tökéletes, ám maga a szerep is jól sikerült ebben a koreográfiában. A táncosok az előadás egészében hibátlanul teljesítették feladatukat, a kedvencem az első szereposztásbeli Giselle, Nagy Írisz volt. Nagyon erős technikai felkészültség birtokában, rendkívül képlékeny testtel táncolt energikusan az első felvonásban, és nagyfokú átéléssel a villik között. Koncz Péter mutatkozott be (a műsorfüzet szerint a Harvardról érkező) Albert herceg szerepében, egész egyénisége hordozza azt a tisztaságot, ártatlanságot, amitől elhiszem, hogy bár csalni akart, felismerte magában az igaz szerelmet Giselle iránt. Koncz Péter hitelesen formálta meg a figurát, ebből a szerepből ennyit lehetett kihozni. El tudtam hinni, hogy Hilarion ellenében ezt a fiút lehet szeretni. Bár nem főszerep, Hilarioné még csak nem is pozitív alak, de talán hálásabb feladat a táncos számára. Dóri István nagy erővel, hatásosan alakította a féltékeny, bosszúálló szerelmest, jól sikerült szólóival kellően meg tudta utáltatni magát.

Uhrik Dóra (Bertha) és Nagy Írisz (Giselle) -  Forrás: pecsibalett.hu (Körtvélyesi László fotója)

Az eredeti, romantikus történethez amúgy hű változatban nem jelent meg a színen Albert menyasszonya, viszont hangsúlyosabb szerep jutott Giselle anyjának, Berthának. Annyira, hogy a mű végén hiányérzetem támadt, mert lezáratlannak tűnt az ő szerepe. Az első felvonásban szöveges résszel is nyomatékosítja jelenlétét Uhrik Dóra, a Pécsi Balett egykori alapító tagja, mintegy előrevetítve a történések alakulását. Jó értelembe véve kizökkent a színházból, természetességével leránt a földre, bár a mikroport használata nélkül (tudom, szükség van rá, hisz a zene fölött kell megszólalnia) hitelesebb lenne megszólalása. Ez jobban megerősítené azt, hogy ez „csak" színház, játék, még akkor is, ha a szövegben az életre ismerünk. Az ötlet, a szöveg és Uhrik Dóra szerepformálása szerencsésen erősíti egymást. Kár, hogy nincs ennek a felütésnek folytatása, lezárása.

Bár voltak fenntartásaim az előadással (például sablonosnak találtam Albert leleplezésének megoldását, mert amikor a jegygyűrűt a falra helyezte, már lehetett tudni, hogy azt valaki meg fogja találni, ugyanakkor az első felvonásban Turi Erzsébet díszletei és jelmezei sem jellemzik egyöntetűen jól a helyszínt és a kort), összességében Vincze Balázs Giselle című koreográfiája jó munka. Köszönhető ez a lendületes, eredeti mozdulatokkal bíró mozgásvilágnak, illetve az egész együttes jó táncos teljesítményének.

Demján Sándor azzal a céllal alapította meg a Prima Primissima díjat és a hozzá kapcsolódó eseménysorozatot, hogy a figyelmet a jelöltek, díjazottak kimagasló művészi teljesítményére irányítsa. A Pécsi Balett az elmúlt 50 év alatt számos kiugró produkcióval járult hozzá a város és az ország kulturális életének gazdagabbá tételéhez, színesítéséhez. Az együttes az új bemutatón jó képet mutatott magáról, így bizonyára meg is lesz az eredménye annak, hogy a Pécsi Balettre irányuló nagyobb figyelem megfelelő teljesítménnyel párosul.

Giselle

Pécsi Balett

Díszlet, jelmez: Túri Erzsébet

Zene: Adolphe Adam, Riederauer Richárd

Konzulens: Hegedűs Sándor

Dramaturg: Böhm György

Társkoreográfus: Czebe Tünde

Rendező-koreográfus: Vincze Balázs

Táncolják: Nagy Írisz/Domoszlai Edit, Koncz Péter/Szabó Márton, Kristóf Dávid, Molnár Zsolt, Balássy Szilvia, Dóri István, Uhrik Dóra, Bakos Anett, Czebe Tünde, Dér Dalida, Kiss Eszter, Kócsy Mónika, Ujvári Katalin, Vincze Brigitta, Bitó Sándor, Harka Máté

Bemutató: 2009. november 6.