Pierre (Makranczi Zalán) és neje, Maria (Udvaros Dorottya), kislányuk, Judith (Kunert Mandula Lujza), no meg Maria legjobb barátnője/Pierre kezdetleges szeretője, Claire (Szabó Vera) spontán madridi nyaralásra indulnak. Egy viharnak köszönhetően kötnek ki abban a városkában, ahol a felszarvazott férj, Rodrigo Paestra (Gergye Krisztián) gyilkosként debütál: megölte tizenkilenc éves feleségét és a vele ágyba bújó Toni Pérezt. Rodrigo bujkál a vasmarkú rendőrök elől (bár a helyiek neki drukkolnak), Maria pedig borgőzösen szemléli Pierre és a törékeny, dörgéstől is rettegő Claire első csókjait. Kis lemaradással, de Rodrigo és ő egy cipőben járnak – az események kiszolgáltatottjai, sodródók. Udvaros Dorottya tűzvörösben, kótyagos femme fatale-ból gyorsan vált gondos anyává, reményvesztett szerelmessé. Szerepe szerint bálványozza, majd bujtatja Rodrigót, akire azért néz fel, mert kétszeresen is kezébe vette sorsa irányítását (a gyilkossággal, később pedig öngyilkosságával), míg Maria csak arról tud határozni, konyakot vagy manzanillát kér-e következő körként. Szerinte a – Gergye Krisztián által igen szuggesztíven, fantomszerűen megformált – férfi „fekete virág, mely a szerelem káoszában szökkent szárba”. Este fél tizenegy (a kilesett erkély-jelenet) óta benne is érlelődik a gondolat: végezni Pierre-rel és Claire-rel.
Makranczi Zalán, Udvaros Dorottya - Fotó: Dusa Gábor
A fenti váz Marguerite Duras tollából született, ám a dramatizált változatot maga a rendező, Vörös Róbert készítette. Vajon mit mond ugyanarról száz oldal 1955-ből, és mit két óra 2011-ben? A Nyáron, este fél tizenegykor díszlete pőre, benne a fekete dominál, U alakú (a látási viszonyokat bőven korlátozó) nézőtér öleli körbe. A leegyszerűsített népviselettel szemben a nyugati gondtalanság, csilli-villi jellemzi a turisták jelmezeit – külsőre idegenek, de lám, a problémáik egy tőről fakadnak. A FÜGE-KOMA-KET koprodukció történetvezetése – egy dramaturgiailag remekül időzített pantomim-flashbacktől eltekintve – lineáris, tempója ellenben lomha. Ősi, erkölcsi törvények kényszerítette csönd ez, a titkok, érzelmek elhallgatása vagy csak nem volt elég kicsíphető párbeszéd az eredeti műben? Míg a színpadon lassan hömpölyögnek a percek, addig Marguerite Durasnál minimum három-négy az egy oldalra jutó, időhöz kapcsolódó megjegyzések száma (mely az olvasóban a főszereplőhöz hasonló tűkön ülés képzetét kelti). A kisregény Maria tobzódó lelkének ellenpontjául kopár-mód ecseteli a vihar közeledtét, a búza egyre törpülő árnyékát, a legurított manzanillák mennyiségét, de a stroboszkóp-villám, a tömegszereplők, a spanyol gitár-játék, a nagy robajjal aláhulló fekete függönyök csak egymásra halmozott effekt-kupac a Trafó terében. Kifejezetten sajnálom, hogy a mellékszál-epizódokban bizonyító táncosok, színészek (így például a fia hulláját mosó Fodor Katalin, a szálló igazgatóasszonya, Lass Bea) nem kaptak több mutatkozási lehetőséget. Helyette a „mindenki egyért” funkció domborodott.
Durasnak francia létére is sikerült lorcaian fullasztóvá írnia a regénybéli hőséget, az e hőségben ölő-ölelő alakokat pedig költőiségükben is elevennek mutatja, ám talán csak az előadás „leg-duende-gyanúsabb”, záró flamenco-betétje tudta ezt viszontláttatni. Majd Maria, mint az Anya a Vérnászból, lírai monológgal finálét hirdet, lámpaoltás, tapsvihar. Miben mérem a hiányérzetemet? Tavaly, a kötet letételekor – októberben, este fél tizenegykor – úgy éreztem: „ki ne szeretne életében egyszer Rodrigo Paestrához hasonlóan csak úgy egyszerűen megölni valakit?” A színházból hazafelé – márciusban, este fél tizenegykor – pedig azt: ki ne szeretne életében legalább egyszer egy kiadósat gyrosozni ilyenkor?
Marguerite Duras-Vörös Róbert: Nyáron, este fél tizenegykor
Díszlet: Menczel Róbert
Fény: Mervel Miklós
Zene: Kamondy Ágnes
Rendezőasszisztens: Hajós Eszter
Koreográfus: Gergye Krisztián
Rendező: Vörös Róbert
Szereplők: Udvaros Dorottya, Makranczi Zalán, Gergye Krisztián, Szabó Vera, Kunert Mandula Lujza, Derzsi Dezső, Eller Gusztáv, Fekete Zsolt, Fodor Katalin, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Jaskó Bálint, Katonka Zoltán, Lass Bea, Mádi László, Mohai Tamás, Molnár Zita, Palcsó Nóra, Polgár Péter, Szabó Péter, Széll Attila, Valcz Péter
Zenészek: Philipp György, Kutik Rezső
Produkciós vezető: Kiss Réka Judit
Helyszín: Trafó
Nyulassy Attila: Kiismerhetetlen
Turbuly Lilla: Villámlik, mennydörög
