A főtéma tehát a konyha: mint a főzés, az étkezés helyszíne, mint közösségi tér. Gasztroenterológia és gasztrofilozófia. Ehhez kapcsolódóan témává lesz minden, ami mögötte van: evés és ivás, öröm és bánat, függőség és kielégülés. Az utolsó jelenetben hangsúlyt kap egy altéma is, a politika.

Rotyog a kávé, sül a pirítós, pattog a kukorica és zörög a turmixgép. Ismerős zajok és zörejek olvadnak már-már zenévé, reggeli szimfóniává, a reggeli szimfóniájává. Az ismerős illatok csalogatják elő a szereplőket is, Baranyi Szilvia, Enyedi Éva, Pereszlényi Erika, Csillag Botond, Varga Balázs, Vicei Zsolt kiéhezett állatokként vetik magukat ételre és italra, tyúkszerű mozgással csipegetik a széthullott kukoricaszemeket. A konyha a nagy beszélgetések a vallomások helyszíne is, a sorba állított szereplők vallanak is káros szenvedélyeikről és ételfüggőségeikről. Van köztük szex-, alkohol-, de kovászosuborka-függő is.

A háttérben vetítés (Mészáros Péter, Flanek Péter és Erdélyi Péter munkája): van itt minden, giccs és káosz, szabad asszociációk ételmaradékokra, konyhai kiegészítőkre. A legemlékezetesebb és talán leggyakrabban visszatérő kép a tetovált férfi hasán csordogáló tükörtojás és szétkent ketchup. Ez egyszerűen nem megy ki az ember fejéből. A film a VJ vetítéseket idézi, pedig klasszikus értelemben nem az. A általában ugyanúgy az alkalomhoz válogat képet, mint a DJ zenét. Legtöbbször internetről, filmekből, egymás anyagaiból és helyszíni felvételekből vágják össze a VJ-k az anyagukat. Ezek lehetnek álló- vagy mozgóképek. Így alakul ki - akár egy fekete-fehér némafilm és egy rajzfilm egy-egy képkockájának együttes felhasználásával - egy új, saját jelentéssel bíró produktum.

 Pereszlényi Erika, Vicei Zsolt, Enyedi Éva - Fotó: Dusa Gábor

De éppen ez a Pont Műhely módszerének is a lényege. Ez az újra összerakás, más kontextusba helyezés tud nagyon szerethető dolgokat szülni. A talált szövegek és az improvizációk során születő jelenetek szövegeinek összemontírozása néhol nagyon jól működik. Jó példa erre a konyha szerepéről, elhelyezkedéséről szóló feng-shui előadás, amely így rendkívül szórakoztatóan hat. De a módszernek kétség kívül rengeteg buktatója is van. A kunyhó esetében például jobban összeállt a sokféleség, ami itt kevésbé működik. Pedig A konyhában is műfajok kavalkádja olvad össze olykor nyugtalanító, néhol humoros, néhol gyomorba vágó kollázzsá. Az összetevők között van performance, kortárs zene, mozgásszínház, vetítés, opera és filmes harcjeleneteket idéző küzdelem. Mégis csak egy-egy rész marad emlékezetes, és az embernek az az érzése, hogy az egész most valahogy nem áll össze. Pedig nagyon szerethetőek a vallomások, például a fitymafék szakadással sorsvert, összetört szívű szerelmes fiú története. Vagy Varga Balázs és Csillag Botond gyönyörűen koreografált harcjelenete.

Márkos Albert és Szesztay Dávid gasztrodalai hol szinte észrevétlenül, hol direktben egészítik ki, festik alá a látottakat. A két zenész végig jelen van a színpadon, néha bele is szólnak a történésekbe. Márkos Albert kirohan, majd újra visszatér, headbanggel és vonószőröket tépdes, bár ez utóbbira valószínűleg a szükség kényszeríti, de viccesen eljátszik a dologgal.

Az utolsó jelenet a politikai főzőshow, sajnos elég pontos leképezése a politikai és televíziós állapotainknak. Enyedi Éva nimfomán, karrierista műsorvezetőnőjének kétségbeesett erőlködése, hogy legalább a műsor telefonszámát el tudja mondani. Nevetséges persze, de szomorú is, ahogy felidézi a betelefonálós műsorok műsorvezetőinek erőltetett és izzadságszagú bájolgását. Az egyenes adásban orgiába fulladó show műsor inkább dühös, mint közhelyes. Talán éppen ezért, az erőteljesebben megrajzolt karakterek és szöveg miatt le is válik az előadás egészéről ez a rész.

Keszég László konyhájában kellemetlen dolgokról esik szó, függőségekről, gyerekgyilkosságról, észrevétlenül tönkrement házasságokról, félresiklott tréfa miatti öngyilkosságról, szétcsúszott életekről és megragadhatatlan erkölcsi normákról. Mindezt humor és a végén meleg étellel oldja némileg. Mert közben a nyílt színen lévő rezsón paprikás krumpli rotyog. A Pont(y) Műhely végül ezzel próbálja megetetni a nézőit. Ezért hálásak vagyunk nekik.

A konyha

Pont(y) Műhely

Ruha: Sinkovics Judit

Fény: Payer Ferenc

Videó: Mészáros Péter, Flanek Péter, Erdélyi Péter

Szcenika: Mervel Miklós

Zene: Márkos Albert, Szesztay Dávid

Rendező: Keszég László

Szereplők: Baranyi Szilvia, Enyedi Éva, Pereszlényi Erika, Csillag Botond, Varga Balázs, Vicei Zsolt, Márkos Albert, Szesztay Dávid

Bemutató: 2010. január 14.

Helyszín: MU Színház

További írások az előadásról az interneten:

Sztrókay András: Niente, niente

Tóth Ágnes Veronika: Ordenáré főzőshow