Lángolás nélkül
Federico Garcia Lorca: Yerma – Radnóti Színház
Hodászi Ádám
11.04.25.
Szintén hitves
Heltai Jenő: Naftalin - Radnóti Színház
Nagy Gergely Miklós
10.03.23.
Kiszorítva
Szálinger Balázs: Oidipusz gyermekei - Radnóti Színház
Urbán Balázs
09.10.29.
Kiszorítva
Szálinger Balázs: Oidipusz gyermekei - Radnóti Színház
Urbán Balázs
09.10.29.
Kiszorítva
Szálinger Balázs: Oidipusz gyermekei - Radnóti Színház DESZKA fesztivál - Drámaírók És Színházak Kerekasztala
Urbán Balázs
09.10.29.
Nincs békepipa
Bereményi Géza-Kovács Krisztina: Apacsok - Radnóti Színház
Kelemen Orsolya
09.03.13.
A kar megközelítése – a megközelítés kara
Euripidész: Íphigéneia Auliszban – Radnóti Színház
Nem tudhatjuk pontosan, hogyan játszódott le egy ókori görög tragédiaelőadás. Az a kevés információ, amivel rendelkezünk, azt bizonyítja, hogy olyan konvencionális színházi nyelv volt használatos, aminek egy része valószínűleg jelentéssel bírna a mai befogadó számára is, de alapjában véve igencsak nehézkes lenne most egy ilyen hajdanvolt, nekünk már csak „kódokból kirakóst” végignéznünk. És a színházi kifejezésmód milyensége még mindig csak technikai részletkérdés ahhoz képest, hogy mi mindenben különbözünk még ezen kívül az ókori görög nézőktől. Különböznek a szokásaink, az életmódunk; jobbára csak közhelyszerű vázát ismerjük az istenek, héroszok, királyi nemzetségek ágas-bogas történeteinek, és lényegében más szerepet tölt be a színház az életünkben. Nyilvánvaló tehát, hogy színházi szempontból úgy eszköztárában, mint fogalmi hátterében értelmetlen volna ma egy korabeli görög tragédia (1) hű rekonstrukcióját színre állítani. Megtehetnénk azt is (bőszen átlendülve a másik végletbe), hogy töröljük mindazt, amit tudni vélünk, és teljesen új, egyéni interpretációval állunk elő, miközben lerázzuk az ilyen-olyan archeológiai, mitológiai, bölcsész stb. sallangokat. Ez volna azonban az igazi rabság. Ugyanis ha figyelembe sem vesszük azt a világnézeti hátteret, ami a műben mégiscsak megvan valamilyen formában – és itt nem holmi homályos értelmű (és értékű) tiszteletre apellálok –, akkor a szöveg csupán apropóként szolgálhat arra, ami egyéb szövegkönyvvel valószínűleg jobban elmondható. És miután kényes aggályaink és elméletieskedésünk nyomán szerencsére nem születik recept a jövőbeni előadás mikéntjére, marad a tudást és fantáziát egyaránt kihívó egyensúlyozás az egykori és mai világlátásunk átütési pontjain át az elgondolásra – és kivitelezésre.
Sebestyén Rita
08.08.04.