A világ újrafelfedezésének öröme Csecsemőknek készített előadások
Mikor először kerestek meg a norvég szervezők azzal, hogy 0-tól 3 éves korig tervezik az európai uniós pályázat keretében beadott együttműködést, azt hittem, rosszul hallok. A személyes találkozást követően, és látva a már kész norvég előadásokat, kezdtem megérteni, milyen fontos lehet számunkra is a csecsemőszínház kínálta együttműködés. A Kolibri Színház kreatív csapatát – Bodnár Zoltánt, Tisza Beát, Szívós Károlyt és Török Ágnest, valamint Bozsik Yvette-et, Rácz Attilát és művész társaikat is – sikerült bevonni a közös munkába, s mint az ilyenkor lenni szokott, ma már itthon is egyre többen kíváncsiak arra, mi lesz munkánk eredménye. Mikor a budapesti találkozót megelőző turnéhoz kerestünk partnereket, országszerte örömmel és érdeklődéssel fogadtak a vidéki színházak és bábszínházak igazgatói. Örömmel vették, hogy városuk közönsége előtt is bemutatjuk a már elkészült előadásokat. Lehet, hogy a „levegőben van” a csecsemőszínház? Az érdeklődés, a több hónapos közös munka, a bölcsődei és színházi próbák nézői reagálásainak revelatív tapasztalatai minket is arra sarkallnak, hogy újragondoljunk egy-két – a színházat, a gyerek- és csecsemőszínházat általánosan jellemző – alapkérdést. Szakembereket is segítségül hívtunk, de magunknak is feltettük a kérdést: mi történik az előadások alatt a nézőtéren? Milyen hatások befolyásolják munkánk befogadását?
Novák János 11.03.01.
Játékok Gyerekelőadások a Kolibriben Sándor L. István 11.03.01.