Paul Claudel (1868–1955) legtöbbre tartott, de Magyarországon sosem játszott darabját, A selyemcipőt vitte színre az egri Gárdonyi Géza Színház Zsótér Sándor rendezésében. Az előadást Sándor L. István elemzi.

Barta Dóra újabb munkáiban a tánc és a színház közötti átjárókat nyitogatja. Ez jellemző az évad első felében az egri Gárdonyi Géza Színházban tartott két bemutatójára is. A kaméliás hölgy és a Bifidus essensis hasonlóképp a táncszínház és a drámai színház elemeit vegyíti, a verbális és a mozgásnyelvi kifejezésmódokat váltogatja, mindkettőben egyaránt szerepelnek színészek és táncosok. Ráadásul mindkét előadás irodalmi művek adaptációjának tekinthető. Karakterében, jellegében, művészi szándékaiban azonban alapvetően különbözik a két előadás. Vazsó Vera írt kritikát róluk.

Giccs, glamúr, kacagás és romantika táncos-zenés formában – íme az operett. Az egriek előadása harsány, ám velős (ön)iróniába oltott. Jut is, marad is: a produkció kedves tud lenni azoknak, akik még a gramofon-korszakból ismerik a Macskaszerenád és a My sweetheart fülbemászó melódiáit, illetve azoknak is, akik a maníros műfaj paródiájaként szemlélik az intrikus tangeri-párizsi kalandokat.

Tényleg. Ott lapul a kütyü mindenki zsebében. Csörög, morog, üzen: irányítja az életünket. Mondhatni, hétköznapjainkat a mobil-témára improvizáljuk. Pontosan úgy, ahogy az egri társulat építette fel a Csörgess meg!-et.

Csizmadia Tibor 1983-ban szerzett rendezői diplomát. Pályáját Szolnokon kezdte, majd később a Budapesti Kamaraszínház főrendezője lett. Hét éve vezeti az egri színházat. Egy éve a Magyar Színházi Társaság elnöke. A rendezővel Sándor L. István beszélgetett.  

Egyszer megérne egy tanulmányt számbavenni a drámairodalom alkoholba menekülő nőalakjait: a szépségüket, szerelmüket, színészetüket sirató asszonyok sirámai a közhelypanaszokon túl milyen mélységekig vezetnek? Visky András Alkoholisták című drámája a női főszereplő alakja és a színpadi alapszituáció révén ugyan beilleszthető a kamaradarabok e jellegzetes sorába, ám a darab misztériumjáték jellege kiemeli a művet a hétköznapi szenvedéstörténetek sorából.

Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4 Mint tudjuk, jó kritikus a szünetben sem pihen: fülét hegyezve jár-kel a gyanútlan közönség közt, óvatosan felméri a már-már asztalfiókba temetett Márton-opusz majd másfél évtizeddel megkésett honi bemutatójának félidei közhangulatát, amelyet - állapítja meg - a publikum részéről leginkább a türelmes kivárás jellemez. Felemás érzelmek vegyülnek az érdeklődésbe, egyfelől a hosszasan taktikázó és bölcselkedő nagyurak okozta unalom, másfelől Schruff Milán vibráló színpadi jelenlétéből fakadó színtiszta izgalom. Csanádi Judit remek és megkerülhetetlen díszlete szintén közbeszéd tárgya: Egerben ugyanis háztetőre rendezték a történelmet.  

Bár neve jószerével ismeretlen a magyar színházjáró közönség számára, Charlotte Jonest a brit színház egyik legtehetségesebb fiatal drámaírónőjeként tartják számon. Jones színésznői hivatását akkor cserélte íróira a '90-es évek közepén, amikor megelégelve az ügynöke telefonhívására való várakozást, önmaga főnökeként számítógéphez ült, és első darabjában (Airswimming) rögvest színházzá írta saját munkanélküli tapasztalatát is. Legsikeresebb drámájáért, a sajátos Hamlet-parafrázisként értelmezett Humble Boyért az angol kritikusok neki ítélték a legjobb új darabért járó díjat 2000-ben. Emésztő tűz (In Flame) című drámáját Upor László fordította magyarra és Radoslav Milenkovic rendezte meg az egri Gárdonyi Géza Színházban.

Don Juan az évszázadok során nagyon megváltozott. Tragikus nagysága a múlté, legfőképp kiábrándult és szkeptikus, tisztában van végességével és saját létének korlátaival. Túlvilág és isteni büntetés érvényét vesztette, épp elég büntetés számára maga a világ, a létezés keserűsége. Ez a Don Juan a mitikus Don Juantól való különbözőségével reprezentálható. A világháború és egy súlyos betegség tette végképp meghasonlottá, melynek következtében teljesen elveszítette régi énjét, már nem a híres csábító többé. Megbánta bűneit, és csak egyetlen nő érdekli igazán, az, akit a háború előtt elhagyott.

1995-ben jelent meg Magyarországon Kertész Lilly Mindent felfaltak a lángok című önéletírása, mely egy fiatal egri lány történetét meséli el a holokauszt idején. A könyvből – Fábri Péter adaptációjának felhasználásával – Blaskó Balázs rendezett színpadi játékot a Gárdonyi Géza Színházban.