Számomra Háy János A Gézagyerek című kétrészes istendrámája éppen úgy a magyar drámairodalom alapszövege, mint Örkény István Tótékja, Spiró Györgytől a Csirkefej vagy Szakonyi Károlytól az Adáshiba. (A sor, bár véges, természetesen folytatható Szép Ernő, Szomory Dezső, Füst Milán, Csáth Géza és mások műveivel, napjainkig, tetszés szerint.) S hogy egyre inkább az, bizonyítja: egyszeri hallás vagy olvasás után szinte fejből mondjuk, annyira ismerős.