Magyar gyerekszínházak

Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.

Nem karácsonyi gyerekszínház
Mosonyi Aliz: Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború – Stúdió „K”
Mátyás Edina
Nincs karácsony Diótörő nélkül: minden decemberben több színházban is látható a történet. E. T. A. Hoffmann 1816-ban megjelent kisregénye elsősorban Csajkovszkij 1892-ben bemutatott balettjében él tovább, de gyakoriak a (másfajta muzsikát használó) zenés feldolgozások, sőt a prózai bemutatók is. Ebben az évről évre megismétlődő „Diótörő-dömpingben” különleges színt képvisel a Stúdió „K” előadása. Bár ezt a produkciót is karácsony előtt mutatták be (2006 decemberében), mégsincs semmi köze a karácsonyi gyerekszínházhoz. Egy elhasznált szüzsét ismét újra felfedezhető emberi történetként jelenít meg.

Ez nagyrészt az új szövegkönyvnek köszönhető, melyet Mosonyi Aliz írt. A Csajkovszkij-balett librettója egyrészt a kisregény alaphelyzetét veszi át (karácsony este Stahlbaum főtanácsoséknál, a gyerekek ajándékokat kapnak, köztük egy diótörőt is), másrészt a Marika fantáziájában megelevenedő történet utolsó fázisát bontja ki, amikor – már mindenen túl, az egerek legyőzése után – Diótörő elviszi a kislányt Babaországba, ahol hosszas utazást tesznek, és sokféle babával megismerkednek. Így sikerül a Hoffmann-történetnek nemcsak a legdrámaiatlanabb, hanem legszimplább (keményebben fogalmazva: leginkább cukormázas) rétegét beemelnie a polgári családok karácsonyi mitológiájába (hisz Babaországban minden cukorból van).

Fodor Tamás és Mosonyi Aliz azzal kezdték saját változatuk elkészítését, hogy karácsonytalanították a történetet (ebben a változatban semmi nem utal a családi ünnepre). Ugyanakkor visszatértek az eredeti Hoffmann-műhöz, és az egyébként elég hullámzó színvonalon megírt kisregénynek a legizgalmasabb rétege köré építették a Stúdió „K” előadásának szövegkönyvét. Ez pedig Drosselmeier keresztapa három részletben elmesélt (betétszerű története) Pirlipát királylányról, akit az egerek bosszúja elcsúfított. A királylány visszaváltozásához meg kell találni a Krakatuk-diót és annak feltöréséhez a diótörő ifjút.

Ahhoz azonban, hogy ez a betétből fő motívummá emelt történet működőképessé váljon, újfajta kontextust kellett építeniük a Stúdió „K” változatát készítőknek. Nyilván abból indulhattak ki, hogy ha már Marika babaként bánik az ajándékba kapott Diótörővel, és ha már ők ketten Babaországba mennek az egerek legyőzése után, akkor ennek a történetnek valójában babák a főszereplői. Ezért Mosonyi Aliz átirata egy babakészítő műhelyben játszódik, és legnagyobb részében babák között történik, elsősorban az ő harcukat jeleníti meg az egerek ellen. Azért nagyrészt, mert a darab elején, közepén és végén szerepet kap egy ember-szereplő is: a játékkészítő ezermester. A figura ihletője (a különféle ügyes mechanikai szerkezeteket készítő) Drosselmeier keresztapa meséjében szereplő udvari órásmester és csodadoktor, valamint az ő rokona, Drosselmeier Kristóf Zakariás bábuesztergályos, lakkozó és aranyozó. (Mindez azt is jelenti, hogy míg Hoffmann-nál seblázban fantáziálja Marika a történetet, Mosonyi Aliznál nincs semmi ilyesfajta áttétel, nála maga a fantáziavilág a valóság.)

Az átiratnak megfelelően az előadás tere műhelyt idéz. Balra hátul egy nagy satupad, amely a bábok számára inkább asztalként működik, amelyen teljes életet élhet a királyi udvar. Itt lakik a Király (Hannus Zoltán) és a Királyné (Nyakó Júlia), valamint legfőbb emberük, a Macskatanácsos (Téglás Márton). Később majd ide érkezik a királykisasszony-baba, Pirlipát (Kakasy Dóra) is. Jobb hátul egy festőállvány, amely a fából faragott Hű Ferenc legfőbb tartózkodási helye (Lovas Dániel). (Ő a „királyság” egyetlen harcra fogható hadfia, így ő az egyszemélyes hadsereg.) Mellette egy régi varrógépen lakik Mari, a rongybaba (Rusznák Adrienn). (A kisregény főszereplője, Stahlbaum Marika így nem beleálmodja magát egy történetbe, hanem eleve ennek a világnak a szereplője.) Emellett a térben szétszórva különféle tárgyak hevernek: vaskályha, háromkerekű gyerekbicikli, vásznafosztott napernyő stb. Az előadásban egyedül ezeknek a tárgyaknak régi, míves formái utalnak vissza a 18-19. század fordulójának szecessziós polgári világára, amelynek kultikus darabja lett a Diótörő.

Az előadás azzal kezdődik, hogy a Doktor (Tamási Zoltán) felhúzza mechanikus babáit, amelyek a történet folytatásában önkéntelenül is fellázadnak alkotójuk ellen. Mint az engedetlen gyerekek, mennek saját jókedvük után, meg sem hallják a „felnőtt” kéréseit, és észre sem veszik, hogy virgonc játékosságukban önkéntelenül is megbántják alkotójukat, aki aztán dühében ott is hagyja őket.

Ekkor kezdődik a bábok önálló élete. A Király azonnal uralkodói pozícióba helyezi magát, a Macskatanácsos biztosítja őt engedelmességéről, és a Királyné nyomban nekilát, hogy férje kedvére tegyen. Márpedig a király levest enne. „Uralkodjék még felséged egy kicsit…” – mondja, és főzni kezd. (Mosonyi Aliz rövid mondatos, pergő párbeszédei izgalmas nyelvi játékosságot teremtenek.)

De a bábok hirtelen elnyert szabadsága egyúttal védtelenségüket, kiszolgáltatottságukat is jelenti. Maguknak kell(ene) megvédeniük magukat. Például az egerek ellen, akik nyomban támadást intéznek a messziről megérzett szalonnáért. Egyedül Hű Ferenc, a fabábu száll szembe az egerekkel. Hű Ferenc megsérül a harcban, a bábok pedig tehetetlenül állnak az egérveszéllyel szemben.  Ekkor hívják vissza a Doktort, aki fel is találja a kedvükért az egérfogót (ami – a Király kifejezett kérésére – nyakazót is tartalmaz.)

Hoffmann-nál az egérfogó átmenetileg megoldja a problémát. („Drosselmeier Illés… kitalált egy kicsiny és ügyes gépezetet, amelybe fonálon lógó szalonnát helyeztek… Egérfül asszony sokkal okosabb volt, semhogy keresztül ne lásson a csalafintaságon, de intelme mit sem használt, a pörkölt szalonna kellemes illatától elcsábult Egérfül asszony mind a hét fia, és igen sok kedves, jó rokona is bement a Drosselmeier-féle gépecskébe…”) Mosonyi Aliznál viszont mire a doktor meghozza a szalonnát, addigra az egerek megneszelik a szerkezet veszélyét, ezért még időben elmenekülnek. De a lényeg mindkét meseszövésben ugyanaz az eredmény: az egerek hamarosan visszatérnek bosszút állni.

A Stúdió „K” előadásában a Doktor mintegy vigaszul adja át a Királynak és a Királynénak a gyönyörű babát, Pirlipátot, akit a darabban a Hoffmann-nál egyszer előforduló becenéven folyton Pirlipancinak hívnak. Az „ajándékba kapott gyermek” nemcsak a Király és a Királyné életét változtatja meg, hanem átrendezi a baba-kolónia belső viszonyait is. Így a Hoffmann-kisregény epikus alapanyaga drámai szituációkkal egészül ki. Ez az előadásnak az a részlete, amely utólagosan is egyértelművé teszi, hogy Fodor Tamás rendezése korábban sem történetet akart mesélni, hanem emberi karaktereket és viszonyokat megmutatni, amelyek az áttetsző helyzetekben is összetettnek tűnnek. Ez a lappangó sokértelműség Pirlipát megjelenése után bontakozik ki.

A lány maga is bonyodalmas jellem: vonzó külseje mindennel és mindenkivel elégedetlenkedő nyafkaságot takar. Ezzel azonban a környezetét is kibillenti abból a nyugalomból, amikor még egyértelműen megítélhetőek voltak a szereplők. Ez az előadás egyik paradoxona. A másikat már szinte szóba sem kell hozni: a bábok természetesen a legteljesebben antropomorf lények. A babaságuk csak „gyermeki” helyzetükre utal. Meg arra a bábos technikára, amelyre a Stúdió „K” gyerekelőadásai épülnek. És most is ez az előadás legfőbb erénye: az az intim, bensőséges viszony, amelyet a színészek az általuk mozgatott bábokhoz kialakítanak. Németh Ilona és tanítványainak bábjai egyébként is képzőművészeti remeklések, külön karakterrel rendelkező, groteszk, tehát többértelmű figurák. De mély emberi dimenziókkal az a viszony telíti őket, ahogy a színészek abszolút rájuk figyelve, rajtuk keresztül kommunikálnak. Színész és báb szoros viszonyán keresztül valósulnak meg a bábfigurák közötti összetett kapcsolatok is.

Pirlipát iránt nemcsak a Macskatanácsos mutat vonzalmat (aki macska létére leginkább retteg az egerektől), hanem Hű Ferenc is, aki így rendíthetetlen lovagiassága ellenére azonnal kétes helyzetbe kerül. Hisz ahhoz, hogy a királylány felé közelítsen, jó erősen be kell hunynia a szemét, hisz a vak is látja, hogy rajongva szereti őt Mari, a rongybaba. Számára a világ középpontja Hű Ferenc. Eddig csak féltette, most félni is kezd, hogy el is veszítheti őt.

De ismét közbelépnek az egerek (éjszaka, amikor minden baba alszik), és bosszúból összerontják Pirlipátot. Ekkor van szükség ismét a Doktor segítségére, aki helyre is hozza a babát. Már csak egy baj van vele: nem tud nevetni. Erre a problémára találja végül a játékkészítő a Krakatuk-diót. És bár tudja, hogy a feltörése veszélyes, a feladatra azonnal jelentkezik Hű Ferenc. Hiába aggodalmaskodik Mari, rögvest munkához is lát. Itt Hoffmann többszörös áttételeken vezetett fordulatai igencsak leegyszerűsödnek. Mint ahogy megváltozik a történet vége is: Hoffmannál a diótörésre vállalkozó ifjú elvéti a varázslathoz szükséges szabályokat, és diótörővé változik.  (Aztán a végén Marika szerelme megváltja őt, és visszaváltozik ifjú vőlegénnyé, Drosselmeier keresztapa unokaöccsévé.) Mosonyi Aliznál a rettenetes diótörés közben kiakad Hű Ferenc egyik csavara, és óriásra tátott száját mozdítani sem bírja. Ez persze visszafojthatatlan hahotázásra készteti Pirlipátot (mint ahogy a Hoffmann-mese királylánya is megundorodik az átváltozott megmentőjétől) Ez kijózanítja a fabábot, és úgy dönt, hogy új életet kezd Marival, az állhatatos rongybabával.

 

11. 03. 1. | Nyomtatás |