Időben

Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.

Szabadon kezelt formák
Asztrál évek - TranzDanz
Sándor L. István

A történetet helyett az elemi történésekre helyezte a hangsúlyt a TranzDanz Asztrál évek című elődása is. Kovács Gerzson Péter rendezésének kiindulópontja nem valamely köznapi helyzettel azonosítható szituáció, hanem testek fizikai létükben érintett együttléte

A megvilágosodó színpadon először egy testekből álló, mozdulatlan kupacot pillantunk meg. Lassan mozdulnak. Nehézkes, terhekkel küszködő, bizonytalan mozdulatokkal fokozatosan egyedeire bomlik szét a halom. A csúszó, rángatózó mozgások lassan formálódnak higgadtabb, kiszámíthatóbb mozdulatokká. A vegetatív életműködések ritmusától és riadalmától lassan leválnak a testek, felemelkednek, lábra állnak az alakok. Összerendeződő mozdulataik az elemi indulatok, formátlan mozgások, illetve a tudatosított cselekvések, szándékosan ismételt mozgássorok határterületeit egyesítő rituálé körtáncait idézik. Az artikulálatlan belső feszültségek helyett egyre inkább az érzelmek kezdik el irányítani az alakok cselekvéseit. A szereplők között feszültségek támadnak, majd az összetartozás gesztusai is megszületnek. Ennek határozott jeleként egy férfi és egy nő furcsa pas de deux-öt táncol. Itt azonban megszakad a fejlődéstörténet, megtörik a mozgássorok belső logikájából következő cselekvéssor. Az új alakzatokban újból a földre huppannak a szereplők, enerváltan engedik át magukat a megmagyarázhatatlan belső erőknek, külső késztetéseknek: a megtalált formákat artikulálatlan elemek zavarják ismét össze. Mindez azonban kiszámíthatóvá teszi a mindaddig szigorú következetességgel építkező produkciót. (Az első földrezuhanáskor tudjuk már, hogy a befejezés a nyitóképpel lesz azonos: az egymáson fekvő testek látványa zárja majd az előad st.) Ugyanakkor nem érezzük kellőképpen indokoltnak ezt a visszatérést a kezdetekhez. Nem jelzi az előadás azt, hogy mi az a gát, mi az a cspada, ami megakasztja az önmagukra, lehetőségeikre ismerő szereplők emberi fejlődéstörténetét, hogy mi az, ami az öntudatraébredés mozgásban kifejezett stációit visszaveti a létért való küzdelem elemi szintjére.

Az Asztrál éveket Dresch Mihály és Lőrinszky Attila élő dzsesszzenéje kíséri. Ez a kötött témákat és improvizációs részeket elegyítő muzsika a tánc formavilágát is meghatározza. A TranzDanz szabadon kezeli a formát, de végső soron nem szünteti meg jelenlétét. Erőteljesen eltávolodik a társulat bármely táncnyelv hagyományától, mégis felismerhető előadásukban a néptánc, a kortárs tánc, a szakrális tánc, de még a hagyományosabb balett hatása is. Ezeket az elemeket azonban nem kész formaként, hanem önmaguk belső világától vezérelt, újrateremtendő, éppen most születő mozdulatokként fedezik fel a táncosok. – Színpadi jelenlétüknek nem kiindulópontja, legfeljebb időleges eredménye lehet ebben az energikus előadásban valamely tánc kötöttebb mozgásainak idézése. (1994)

 

Részlet a II. Magyar Kortárs Táncszínházi Szemléről szóló hosszabb cikkből.

10. 08. 13. | Nyomtatás |