Wonderful world

Kortárs Drámafesztivál: Harriet Beecher-Stowe: Tamás bátya kunyhója- NO99, Tallinn

A tallinni NO99 társulat 2004-ben alakult, s minden elkészült előadásuknak számot adnak, ám visszafelé haladva, vagyis például a Tamás bátya kunyhója az NO80-as jelzést viseli. Az alkotók feltett szándéka, hogy amint elérik a nullát, megszüntetik a színházat. Évente 2-3 előadást hoznak létre, igaz, hogy időnként „beiktatnak" félszámokat is: egyszeri akciókat, főiskolásokkal készített kisebb lélegzetű munkákat, színpadi kísérleteket.
Nánay Fanni | 09. 12. 5.

Az előadások „alapanyaga" rendkívül sokféle, mégis mutat egyfajta határozott érdeklődési irányt. Klasszikus és kortárs drámák (Shakespeare, Csehov, Jarry, Albee, McDonagh, Yukio Mishima) és regények (Tamás bátya kunyhója, A Mester és Margarita ) adaptálása, valamint filmek színpadi átdolgozása (A hét szamuráj, Stalker, A szarvasvadász) mellett gyakran állítanak színre mai észt darabokat (Fejcsere, Startup), mesefeldolgozásokat (Nikolaj Noszov, észt népmesék), ugyanakkor rendkívül fontos helyet foglalnak el a palettán a társulati alkotásként született, rögzített improvizációkon alapuló produkciók (Olaj!, Tüzes észt fiúk, Hogyan magyarázzunk el képeket egy döglött nyúlnak). Ami az első látásra igencsak változatos repertoár darabjaiban közös: a művek kicsúsznak az egyértelmű értelmezések alól, s különböző, akár ellentétes interpretációs lehetőségeket rejtenek magukban.

Az NO99 produkciói - nem csupán a saját szövegek, hanem az adaptációk esetében is - erőteljes társadalmi érzékenységről és elkötelezettségről tanúskodnak, bátrak, gyakran provokatívak. A különböző művek színpadra állításakor, illetve különböző társadalmi kérdések feszegetéséhez más-más színpadi formát, kifejezőeszköz-készletet használnak, amelyek közös vonása, hogy minden esetben sajátos humor itatja át őket. A felvetett problematika körbejárásakor az alkotók kerülik a sémákat, mind művészileg, mind gondolkodásmódjukban fiatalos frissességet képviselnek. Nem akarnak receptet adni a problémák megoldására, csupán felhívják rájuk a figyelmet, miközben a humor segítségével igyekeznek érvényteleníteni a témákkal kapcsolatos közhelyeket, tévhiteket. Ily módon hoztak már létre abszurd revüműsort a kőolajról vagy népies elemeket felhasználó előadást az észt nép fogyatkozásáról.

 

 

no-99-tamas-batyja1

Forrás: no99.ee

 

A Tamás bátya kunyhója c. előadásuk értelemszerűen a rasszizmussal és a kirekesztéssel foglalkozik, formájában pedig leginkább egy embernagyságú bábszínházra emlékeztet. A színpadot matracok, paplanok borítják, a puha felület megváltoztatja a szereplők mozgását: szökdécselnek, szaladgálnak, nagyokat esnek vagy csak lehuppannak a földre, a „gonosz" szereplők pedig öles léptekkel közlekednek. Háttérként próbatermük egyik falának pontos másolata szolgál: középen ajtó, felette vészkijárat-lámpa, az ajtó két oldalán tükörfal, amelyet az első felvonásban fehér roletta takar, a második részben azonban fedetlenül marad, és megkettőzi a színpad terét.

A szereplők teljes fejet takaró maszkokat viselnek, amelyek leginkább különböző arckarakterekkel ellátott latex símaszkokra emlékeztetnek. A feketéké fekete, a fehéreké fehér. A mulattoké mintás: lehet csíkos, foltos, kockás. A gonosz szereplők malacokra hasonlítanak (felfelé álló orrok, széles orrlyukakkal), a „jók" viszont kedves kutyákra (lekonyuló bajusz, kajla fülként lebegő hajtincsek). A kezeket és karokat a maszkéval megegyező színű vagy mintájú kesztyű fedi.

 

 

no-99-tamas-batyja3

Forrás: www.no99.ee

 

A puha felületű színpad által megváltoztatott járás és a mimikát kizáró maszkok az egész játékmódot megváltoztatják, a gesztusok szélesebbé, túlzóbbá válnak - akárcsak a bábszínház esetében. E stilizációt továbbá a nyelvhasználat is erősíti, ugyanis a szereplők közül szinte kizárólag Tamás bátya beszél észtül, a többi figura - erősen karakterizált - halandzsanyelveket használ. Az előadást mindvégig narráció kíséri, amit a szereplők egymást felváltva olvasnak fel a színen (vagyis a paplanokkal kijelölt játéktéren) kívülről. A párbeszédeknél azonban csak a „- mondta", „- kérdezte" típusú közbeszúrások hangzanak el észtül, a replikák nagyrészt - nyelvileg - érthetetlenek, viszont mind a kontextusból (ami a dramaturgiai munkát dicséri), mind a gesztusokból és mozdulatokból teljes mértékben követhetővé válnak a dialógusok. Az egyes szerepekhez különböző nyelveket utánzó halandzsa járul: Tamás felesége „olaszul", Éva „japánul", St. Clare nagynénje „franciául" beszél. A nyelvimitációk a gesztusokra is kihatnak, pl. mikor Éva - Tamást védve szavaival - kihúzza övéből láthatatlan katanáját, hogy nyomatékosítsa mondandóját.

 

 

no-99-tamas-batyja2

Forrás: www.no99.ee

 

Az előadásban tehát mind a mozgás, mind a maszkok, mind a nyelvezet arra szolgál, hogy a színészek a legkevésbé se tudják a színpadi érzelmeket közvetlenül megmutatni vagy kimondani. Az NO99 előadásait általában véve jellemző stilizáció az alkotók egyik eszköze arra, hogy a gyakran elhallgatott vagy sémákba szorított társadalmi kérdésekről elgondolkodtató módon szóljanak. A Tamás bátya kunyhója esetében e stilizáció a mese - az eredeti mű - naivitására épül, s a szentimentális történetet egy gyermeki világban eljátszva a társulat „csupán eszünkbe idézi", hogy milyen mértékű a kirekesztés és rasszizmus ma is.

Az amerikai Harriet Beecher-Stowe 1852-ben publikált regényét az egyik legfontosabb rabszolgaság-elleni műnek tartják, amely jelentős hatással volt az afro-ameriakiak öntudatára és megítélésre is. Az előadás Louis Armstrong Wonderful World-jének felvételével zárul, aki köztudottan (bár időnként vitatottan) szintén aktívan harcolt a feketék jogaiért.  Ugyanakkor a mégoly naiv módon elmesélt regény, az azon keresztül felidézett valós társadalmi probléma, valamint a betegsége miatt már grimaszba rándult arccal, mégis mosolyogva éneklő Armstrong szavai a csodálatos világról egyszerre állnak egymással éles kontrasztban és teremtenek tökéletes egységet.

 

 

Tamás bátya kunyhója

NO99

 

 

Írta: Harriett Beecher-Stowe, Tiit Ojasoo, Ene-Liis Semper

Rendezte: Tiit Ojasoo, Ene-Liis Semper

Szereplők: Andres Mähar, Rasmus Kaljujärv, Eva Klemets m.v., Sergo Vares, Inga Salurand, Marika Vaarik, Mirtel Pohla, Risto Kübar

 

Helyszín: Trafó - Kortárs Művészetek Háza

 

 

 

További írások az előadásról:

Molnár T. Judit: ...a wonderful world

Nánay István: Maszkban a világ