Amire nincs magyarázat

Ready to explode - Andersson Dance

Tiszta tánc skandináv módra - foglalhatnánk össze egy mondatban Örjan Andersson koreográfiáját, merthogy a pure dance és a skandináv letisztultság jellemzi leginkább a svéd koreográfus előadását. A tánc szerencsére mégsem ismer államhatárokat, talán ettől (is) annyira jók Andersson táncosai, akik közt izraeli, finn, svéd is akad, s akik egy héttel ezelőtt álltak össze újrapróbálni a darabot - az előadást látva bármilyen hihetetlenül is hangzik ez.
Barta Edit | 09. 11. 15.

A sejtelmesség már az Andersson Dance előadásának kezdete előtt ott ül a sorok között; mintha köd lepné a Trafó nézőterét, félhomályban várjuk, hogy megkezdődjön az előadás. A félhomály pedig teljes sötétséggé alakul át, zörgésre, motoszkálására, súrlódásra emlékeztető hangokat hallunk, amiket a távolból egy halk női hang kísér, dal Roman Polanski Rosemary gyermeke című filmjéből. Hirtelen világosság gyúl, nem akármilyen: neoncsövekből kilövellő, mindent bevilágító tiszta fény; ugyanakkor a színpadot egy félig lehúzott fekete vászon takarja el előlünk. A fehér tér izgatóan üres, bal sarkában egyetlen aprócska, csúcsos tetejű házikó, a formatervezett modell skandináv asszociációink első számú állomása.

Ebbe a minimalista térbe - melynek tervezője Jens Sethzman - robbannak bele a táncosok, ahogy az előadás címe is jelzi: Ready to explode vagyis robbanásra készen. A három férfitáncos (Dan Johansson, Eldad Ben Sasson, Daniel Staaf) közül ketten látványos és meglehetősen egyedi küzdelmet vívnak. Erős indítás: az este legszebb és legemlékezetesebb jelenetei ezek, a zenével ellenpontozott, főleg emelésekre építő duettek, a valószerűtlenségig belassított súlyátadás-súlyátvételek, mintha lebegnének a táncosok a levegőben. A zenének az előadás alatt mindvégig meghatározó a szerepe - nemcsak a mozgással való ellenpontozás miatt -, hanem mert rendkívül lendületes és magávalragadó, nehéz kivonni magunkat a hatása alól.

 

 

andersson-dance-ready1

Forrás: anderssondance.com

 

 

De nemcsak a megteremtett rejtélyes közeg, hanem a táncosok összeállítása is növeli a szokatlanság érzetét: a négy alacsonyabb férfitáncos közül Annika Hyvärinen táncosnő majd' egy fejjel kimagaslik. A koreográfia mozgásanyagán túl az ő alakja és jelenléte teremt a szereplők között tényleges feszültséget, a közös duettekből pedig kiderül, hogy az erőt a nő birtokolja. A darab első felének végén az öt táncos egymás ellen harcol, mintha egymás bokáját akarnák elkapni, a földre rántani és leteperni. Kikényszeríti a kérdést belőlünk: lesz-e feloldás és hogyan?

A titokzatos jelekben bővelkedő előadás az este második felében újabbakkal bővül. A teljes sötétségben ugyanazok a hangok köszönnek vissza, mint az előadás kezdetén. Amikor a fények felgyulladnak, a vászon eltűnik, a színpad közepén egy monumentális fémgyűrű függeszkedik ferdén, megdöntve, árnyéka ráhatalmasodik az egész színpadra, s annak összes szereplőjére. A rideg, leginkább a Szaturnusz gyűrűjére emlékeztető tárgy uralja a teret. Földre vetülő árnyéka kört formál a színpadon, melynek belsejében a legfontosabb események történnek: Annika Hyvärinen egyetlen szólója, melyben a táncos nőisége előtör, s a gyűrű körében zajlanak azok a hármas jelenetek, amelyekben a testi érintkezés fontossá, érzelemmel telítetté válik. Ugyan a szereplők szikár és rezzenéstelen játéka - amit az előadás első felében megszokhattunk - itt is megmarad, de a hideg, fehér fény helyére a rózsaszín, a zöld és a kék lép. A fekete dzsekibe és hosszú szárú nadrágba öltözött szereplők levetik dzsekijüket, meztelen, izmos karjuk láthatóvá válik, a szereplők viszonyrendszerébe lassan, fokozatosan csúszik be az erotika. A feloldásra adott egyetlen válasz a líraiság, de a kérdéseink e különös társaságról megmaradnak, és nincs rájuk magyarázat.

 

 

Ready to explode

 

Díszlet, fényterv: Jens Sethzman

Jelmez: Nina Sandström

Zene: Keith Fullerton Whitman

Koreográfus: Örjan Andersson

Előadók: Sverre M. Heidenberg, Annika Hyvärinen, Dan Johansson, Asher Lev, Eldad Ben Sasson

 

Helyszín: Trafó

Idő: 2009. november 13-14.

 

 

 

 

További írások az interneten az előadásról:

Halász Tamás: Hol van a gyújtózsinór?



Videó és képek az előadásról:

anderssondance.com

 

 

Képgaléria

kni