Utak a Tintalóhoz
Beszélgetés Badacsonyi Angélával és Sisak Péterrel
Felhővadászat és cirkusz
- Mióta létezik a Tintaló Társulás?
Sisak Péter: 2005 nyarától beszélhetünk Tintaló Társulásról. Akkor csináltuk meg a Felhővadászatot. Minek lehetne ezt nevezni, Angéla?
Badacsonyi Angéla: Interaktív játéknak. Gyerekjátéknak.
Sisak Péter: Van valami vásári mutatványos jelleg benne. Ez tulajdonképpen egy céllövölde. Egyrészt van egy bicikliből meg repülőből összeépített szerkezetünk, amibe beültetünk gyerekeket.
Badacsonyi Angéla: Három felhő csúszik le a kötélen, és a gyereknek, aki éppen akkor a pilóta, el kell találnia ezeket a felhőket. Ügyességi játék.
Sisak Péter: Tulajdonképpen tényleg úgy működik, mint a céllövölde, a gyerekeknek egy kart kell meghúzniuk, fölcsapódik egy lepkefogó háló, és azzal kell eltalálni a kötélen lecsúszó felhőt. Közben jelmezekbe öltözve moderáljuk a játékot.
Badacsonyi Angéla: Sisak a pilóta, rendszerint Sipos Kati a légikisasszony, és a szülők és a gyerekek egyaránt jól szórakoznak.
Sisak Péter: A gyerekek pilótasapkát, szemüveget kapnak a játékhoz. Nagyon fontos tényező ebben a felhővadászatban, hogy mindig mindenki sikerélménnyel távozik. Az összes gyerek. Addig nem engedünk haza senkit, amíg nem sikerült levadászni legalább egy felhőt. Ezzel a játékkal valami nagyon egyszerű dolgot sikerült kitalálnunk, mégis jól működik. A gyerekek képesek többször is sorba állni, 20-25 perceket várni a nyári tűző napon, hogy három felhőre lőhessenek.
- Tehát a Felhővadászat volt a kezdet.
Sisak Péter: Igen, de ez inkább egy vásári mutatvány és nem színház. Ez volt az első, ami elkészült 2005-ben, de pont nyár végére, úgyhogy gyakorlatilag egy vagy két alkalommal üzemeltettük. De ezzel egy időben már kitaláltuk a cirkuszt is. Úgy érzem, hogy ez volt az igazi kezdésünk. Mert mindenképpen a színház felé szerettünk volna továbblépni.
Tintaló cirkusz
Badacsonyi Angéla: És ez a cirkusz már átmenet a vásári mutatványos játék és a színház között.
Sisak Péter: A kettőnek az ötvözete. Van egy három méteres cirkuszi sátor, amibe befér húsz gyerek. A pici emelkedő nézőtér két sorból áll, és egy 90 centis porondot ölel körül. Ebben a sátorban zajlik egy lassan már húsz perces előadás. Öt szám van: látunk egy egyensúlyozó művészt, egy légtornászt, látunk egy bohócszámot, egy kígyóbűvölőt és egy labdát egyensúlyozó elefántot. Ezek régi gyerekjátékok továbbfejlesztett változatai. Olyan mechanikus bábok, amelyek nem automatikusan mozognak, hanem Angéla mozgatja őket. Ezzel a kis cirkusszal elég sok helyen jártunk már.
Badacsonyi Angéla: Amikor debütált a cirkusz, akkor én már tudtam, hogy nem maradok a Griffben, és valahogy így kerültem bele...
Sisak Péter: Angélával régóta jóban voltunk, még a Cirókában összebarátkoztunk, ezért hívtuk bábosként elsősorban őt a cirkuszba. Így lett állandó alkotótársunk.
Utak a Tintalóhoz
- Milyen út vezetett a Tintalóhoz? Neked például mi a foglalkozásod?
Sisak Péter: Úgy szoktam magamat önironikusan nevezni, hogy felhővadász és cirkuszigazgató. A Tintaló előtt a kecskeméti Cirókában dolgoztam ügyelőként, rendezőasszisztensként, a Hófehérkében mint herceg (nyilván nem vagyok színész), egy előadást rendeztem is még 2001-ben. Tehát nekem már régebben is voltak színházi ambícióim. Aztán műszaki vezető lettem a Cirókában. Nagyon sokféle dolgot csináltam ott, de egy idő után muszáj volt új utakat keresnem.
- Sipos Katalin is cirókás volt?
Sisak Péter: A mai napig is az. Ő még Kovács Géza nagy korszakából maradt ott. Ős-cirókás. És amikor mi később személyes kapcsolatba kerültünk, tulajdonképpen ebből a magánéleti szálból indult el a Tintaló Társulás. Több emberrel is dolgoztunk a cirkuszban, nem csak Angélával. Bartal Kiss Rita is csinált egy-két előadást, Tatai Zsolt, Törőcsik Eszter is, ők most a békéscsabai bábszínházban vannak. Bor Judit, egyszer-kétszer Tímár Zoli is. De igazából úgy alakult, hogy most lényegében Angélával és Katival mi hárman vagyunk a Tintaló Társulás. Ez a kapcsolat a Nem akarok többé boszorkány lenni! című előadással pecsételődött meg. Tulajdonképpen ekkor léptünk egy nagyot a színházi társulattá válás irányába. Mindenképpen akartunk csinálni egy olyan előadást, ami igényes ugyan, mégis könnyen tudjuk szállítani, sokfelé utaztatható, szcenikailag úgy van kitalálva, hogy különféle helyszíneken egyaránt eljátszható. Mert azért az is fontos szempont számunkra, hogy valahogy megéljünk.
Badacsonyi Angéla: Arra törekedtünk, hogy sokfelé eljátszható legyen az előadás, de ugyanazon a nívón.
Sisak Péter: Emiatt most már nem megyünk vele bárhova. Például nagyszínpadra, szabad térre nem szívesen visszük, mert tudjuk, hogy rengeteget veszítene az előadás az értékéből.
Zsiga föstő fest
- Angéla, te hogy lettél bábszínész?
Badacsonyi Angéla: Színész akartam lenni, és háromszor nem vettek föl a főiskolára. Az érettségi után teljesen véletlenül a Budapest Bábszínházba kerültem dolgozni mint súgó. Már két éve súgtam ott - és közben persze próbálkoztam a főiskolával is -, amikor beindult a bábszínészképző szaktanfolyam, arra is jelentkeztem, és azt el is végeztem a Budapest Bábszínházban. Utána nem maradtam ott, hanem Kecskemétre mentem. Ott játszottam négy évet. Aztán következett két év a zalaegerszegi Griff Bábszínházban. És amikor annak számunkra vége lett, akkor szabadúszó lettem. Ez most már második éve tart.
Az intézményeken kívül
- Zalaegerszeg után nem is mentél vissza Kecskemétre?
Badacsonyi Angéla: Oda nem hívtak, máshová meg nem akartam menni. A Griff után valami eltört. Pedig jó ajánlatokat kaptam, csak szakmailag akkora sokk volt a Griff Kovács Géza által vezetett társulatának széthullása, hogy nem tudtam sehova szerződni. Az a Griff, 2004 és 2006 között, nagyon jó hely volt, nagyon jó társulat, nagyon sok lehetőség. Géza kivételes helyzetet teremtett abból a szempontból, hogy csupa olyan emberrel alkotta a társulatot, akik ugyanúgy gondolkodtak a színházról... Ehhez képest mindenképpen visszalépés lett volna visszaállni egy meglévő, már valamilyen módon működő társulatba. Egyszerűen úgy éreztem, hogy most inkább éhen halok, mint hogy elfogadjak egy rosszabb helyzetet. Ezt elég nehéz megmagyarázni.
- Miért ezt a helyzetet választottátok? A hivatásos bábszínházi társulatban való létezés nagyobb egzisztenciális biztonságot ad.
Badacsonyi Angéla: Nem is tudom, hogy választottuk-e. Egyszerűen kialakult. És attól, hogy működik, most már nem gondolkodunk másban. Ebben a pillanatban azt gondoljuk, hogy mi hárman végre tudunk úgy működni, mint egy intézmény. Nyilván vannak korlátaink, nyilván majd egy idő után el kell gondolkodni, hogy szükségünk lesz még színészre...
Sisak Péter: ...meg rendezőre...
Badacsonyi Angéla: ...hogy szakmailag tovább tudjunk lépni. De ebben a helyzetben benne van a lehetőség, hogy hármasban létre tudunk hozni előadásokat. Ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor miért kellene intézményben dolgoznunk?
Sisak Péter: Egy dolog biztos: nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert hárman elképesztően jól működünk együtt. Mi hárman elvégezzük azt, amit egy vidéki bábszínházban huszonegynéhányan csinálnak. Mert a szöveg megírásától, a díszlet és a bábok megtervezésén és kivitelezésén át a zenék szerkesztésén keresztül egészen az előadás eljátszásáig, illetve az autó megpakolásáig, a sofőrködésig és a technikusi munkák elvégzéséig mindent hárman csinálunk. És nagy szerencsénk van, mert nagyon jól kiegészítjük egymást. Mindenkinek megvan a maga erőssége. Azt gondolom, hogy Magyarországon az intézményes bábszínházakban nem efelé haladnak a dolgok.
