A sötétség mélyén

Carlos Murillo: Dark Play - Vígszínház, Házi Színpad

Már pusztán a frissességet illetően sem lehet panaszra okunk - ha jól értelmezem az amerikai szerző, Carlos Murillo honlapján található adatokat, a darab a 2007-es világpremierjét követően alig egy évvel látható most a Vígszínház Házi Színpadán Deres Péter fordításában és Forgács Péter rendezésében.
Golden Dániel | 08. 11. 28.

A főhős kissé homályos-bonyolult monológjával induló történet megértésében a szerző beszélő nevekkel is a segítségünkre siet. A darabbéli játékmester, Nick az internetes álruhák viselését lehetővé tevő választott azonosító, a nickname megszemélyesítése. Aktuális áldozata, Adam a Gonosz által bűnbe csábított-taszított első ember; a számára Nick által kitalált Rachel pedig mint az elrejtett, hosszú szenvedés árán (sem) elérhető nő szintén bibliai utalást hordoz. A keretjátékot adó Molly a hús-vér valóság megnyugvást hozó meleg puhaságát testesíti meg.

Színpadi szempontból az egyszerűségében nagyszerű alapötlet a következő: mi lenne, ha szó szerint, vagyis végrehajtandó szerzői utasításként értelmeznénk az internetes csevegőszobák (chat room) szolgálati közleményét, azaz ha „xy belépett a szobába", a megfelelő alak valóban bukkanjon is elő valamelyik járásból. S láss csodát, a virtuális személyiségeknek a sztori szerinti valóságos szereplőkkel egyenrangú megjelenítése képes éppen azt a szürreális hatást kelteni a színpadi realitás szűk világában, mint ami a fiktív és igazi identitások kavalkádjából fakad a világháló végtelen képlékenységében. Ehhez mérten majdhogynem feleslegesen konkrétnak tűnik a tér képernyőkkel való telelógatása. Az alkotók becsületére legyen mondva, látnivaló a törekvés, hogy tartalmas játékokkal indokolják azok jelenlétét, s ez néhány színész-kamera és/vagy színész-monitor interakció alkalmával valóban sikerül is. Füzér Anni ezen túlmenően nemigen tobzódhatott a látvány terén; a kopott fekete falak lecsupaszított üressége adja a szükséges hangulati minőséget, a jelmezekben pedig egy-egy jól eltalált ruhadarab karakterépítő erejének örülhetünk.

 

darkplay3

 

Varju Kálmán (Nick) kezdetben érzékenykedő-nyafogó kamasznak tűnik, a korszerű nyikhajság számtalanszor látott újabb izgágáskodó variációjának. Eltart egy darabig, amíg a naplóíró Adrian Mole korlátolt önteltségétől eljutunk az önmagára vadászó Oidipusz kímélet nélküli mélységeiig. S a végkifejlethez közeledve az utóbbi párhuzam sem bizonyul túlzónak: az önnön identitásjátékainak hálójába egyre jobban belegabalyodó főhős már a legvégső lépéstől sem látszik visszariadni, csak hogy szabadulni tudjon. Józan László (Adam) megbirkózik a lehetetlennel, amikor a tizenhat éves fiúba oltott klasszikus naiva szerepkört sikerül hihetővé, nézhetővé és élhetővé tennie. A két színész kompromisszumok nélküli nyílt színi emberi játszmája feledtetni képes a helyzetek helyenkénti kimódoltságát. Mindegy lesz, hogy milyen átb...hatósági mutatókról volt szó például az elején, mivel fokozatosan a legegyszerűbb rugók lépnek működésbe: megtévesztés, vakhit, csalás, szerelem, árulás, kihasználás vonul át a szereplőkön és rajtunk, s a cselekmény a kezdeti kiagyaltság után a zsigerek környékére helyeződik át.

Bata Éva Rachelként tökéletes bábuléttel követi Nick fantáziájának bakugrásait, pontosan mutatja fel a testetlen-lelketlen puszta szerep egymást követő fikcionált állapotait. Ezzel a kiszámíthatatlansággal éles ellentétben Mollyjából éppen a Nick révbe kalauzolásához szükséges mértékű stabilitás, kitartó erő sugárzik. A történet kiegészítő figuráinak sorát Borbiczki Ferenc és Hullan Zsuzsa keltik életre. A villanásnyi karakterek többsége jó lehetőségeket rejt, amivel a színészek többnyire rutinosan élnek is. Érdekes, hogy a virtuális alakok mintha jobban működnének (a kitalált lány kitalált mostohaapjától a szövetségi ügynökökig), mint a sztori szerint valóságosak. Amennyi felesleges terhet kell cipelnie az utóbbiak realisztikus igényű ábrázolásának, annyira felszabadult tud lenni az előbbiek elrajzoltsága, s nem utolsósorban hangulatilag is jól ellenpontozzák a két fiút egyre mélyebbre rántó örvény sötét sodrását.

Szerzőnk természetesen jól ismeri az amerikai dramaturgia szabályait, így aztán nem marad el a történet csattanóval (sőt, tulajdonképpen csattanókkal) ékesített bravúros lekerekítése. Nicket követve mindenesetre bejárható az emberi személyiség poklába vezető út, s jól érezhető a nézőtéri megkönnyebbülés, amikor kiderül: van visszatérés. Összességében közel járunk a csodához - több ezer éves narratív sémák és hipermodern közeg találkozásából az érdeket feszítő mese születik.

 

Carlos Murillo: Dark Play

 

Díszlet, jelmez: Füzér Anni

Rendező: Forgács Péter

Szereplők: Varju Kálmán, Józan László, Bata Éva, Borbiczki Ferenc, Hullan Zsuzsa