Balettnap, néptáncnap egymás mellett

IV. Magyar Táncfesztivál – 3–4. nap

A Győri IX. Magyar Táncfesztivál harmadik napja a balettről, negyedik napja pedig a néptáncról szólt – késő esti csemegeként progresszív kortárs előadások kaptak helyet a programban.
Sándor Zita | 13. 06. 22.

A szerda délutáni nagy meleg ellenére tekintélyes tömeg gyűlt össze a szabadtéri színpad előtt: A négy évszak boszorkánya rímekbe szedve meséli el az évszakok egymásra következését, Ragán Edit több barátságos kisállatnak kölcsönzi elváltoztatott hangját a furmányos meglepetésekkel, titkos zugokkal teli térben. Kedves történetet hallgatva a gyerekeket inkább az élénk színek, a fejükre szórt papírdarabkák és a rájuk spriccelt víz foglalkoztatta, mint a színésznő nagy térben elvesző, a környezet zajaival, történéseivel versenyre kelni nem tudó, ezért nehezen követhető szövege.

A Vaskakas Bábszínház játszóháza egészen a balettgála kezdetéig a színház épülete előtt szórakoztatta a gyerekeket. A két felvonásos gálaest első darabját a Nyizsnyij-Novgorodi Állami Balett és Opera Színház két szólistája táncolta Csajkovszkij zenéjére – letaglózó technikai és előadói tudással, energiával és kellemmel. Kék színű, csillogó jelmezeikben a zene játékosságával teljesen összhangban, kecsesen és könnyeden mutattak számtalan tökéletes forgást és ugrást, mozgásuk együtt hullámzott, folyt a zenével. Jóvoltukból az első percekben megtapasztalhattuk, hogy mi is a balett lényege, s mindenki örömére a második felvonásban egy szólótánc erejéig Artem Zrelov visszatért: repülni láttuk, mert ugrásai és forgásai színpadon lebegővé, színpad felett valószínűtlenül elegánsan repülővé tették.

 

nizsnyij-novgorodi

 

A Török Állami Balett és Opera Színház előadása is a legjobb minőségű balettelőadások közé sorolható. A Rumi üzenetéből látott pas de deux a férfi és a női princípium egy lehetséges találkozását tematizálja: a kettősben a férfi állandó tartóoszlop, támaszték, a mozgékonyan tovalibbenő nőt így igyekszik magával tartani, utóbbinak legszebb mozdulataihoz feltétlen szüksége is van a másikra. Kettejük összetartozását a szorosan egymás mellett eltáncolt koreográfia és a szinte azonosra szabott jelmez erősíti.

A Magyar Táncművészeti Főiskola végzős balett évfolyamának az idei szezonra készült előadása (Vivaldi–Bach–Andrea Merlo: L’estro armonico) a különböző, megtanult alakzatok minél szebb, teljesebb, kerekebb megformálására helyezi a hangsúlyt. A forma önmagért kerül a színpadra, a hallgatók harmonikus összhangban, csak kevesük egyéniségként, inkább formálásra kész „anyagként”, jól kitanított táncosként mozogtak.

A második felvonásban a Pécsi Balett A jó és a rossz kertjében című mű egy részletével, a Bujasággal léptek fel. A három táncos dinamikus és pontos mozgásában alapvető emberi vonatkozások voltak kitapinthatóak – tovább is néztük volna még, hogy a testükkel rajzolt és előirányzott ívek a szemünk előtt kiteljesednek. A Szlovák Nemzeti Balett tagjai által táncolt pas de deux túlzottan is történetmesélőnek tűnt, a hétköznapi cselekvéseket imitáló mozdulatok elvonták a figyelmet a tényleges balettről. A Magyar Nemzeti Balett által előadott Petite Mort Mozart lassú tételeire komponált produkció. Az előadás nagyszerűsége nemcsak Jiři Kylián koreográfusi tehetségének, háborúk és nők, vagyis kardok és erotikus jelentek ihlette elgondolásának, hanem a tizenkét táncos felkészültségének, pontos munkájának köszönhető. A rendkívül nehéz, apró mozdulatból, sok szinkron és elcsúsztatott páros táncból felépülő koreográfiával magas színvonalon birkózott meg a Magyar Nemzeti Balett.

 

kert-tellabor

 

Az estét Kulcsár Noémi Tellabor Társulatnak a mozgás és az interaktív videotechnika együttes hatásával kísérletező előadása zárta. A Kert virtuális világa narratív szálakat csak időnként felmutató, töredékes jellegű; előremutató, a technika és a befogadói attitűd változásával lépést tartani igyekvő előadás, de túltelítettsége miatt a nézőt egyelőre nagy feladat elé állíja, miközben saját értelmezői módszereire ébreszti rá.

Csütörtök délelőtt egy tanulságos szakmai beszélgetés zajlott hazai és külföldi szakemberek, újságírók és kritikusok, valamint néhány alkotó részvételével. Az egymás szempontjainak megértését és az alkotók számra releváns visszajelzés adását célzó kerekasztal oldott hangulatban és szakmai kérdéseket boncolgatva folyt – megnyugtató, hogy alkotók és kritikusok jóról és rosszról egyaránt, személyeskedést elkerülve, olykor lényeglátó megállapítások felszínre kerülése közepette tudnak beszélgetni a táncról.

A második napon két néptánc produkció követte egymást a nagyszínpadon. A Magyar Állami Népi Együttes közösségi élményt nyújtó előadásának női táncosai felszabadultan, a tánc örömében megfürödve óriási energiákat sugároztak a nézők felé. Mozdulataik energikusak, ritmusukat szinte átveszi a nézőtér, miközben népzenei alapú, hagyományokat őrző és izgalmasan továbbgondoló, zömében élőzene hallható. A táncosok egységességükben különböznek: ugyanazokat az általános jelentésekkel bíró mozdulatokat teszik meg, de mindenki kicsit másképpen, mindenki kicsit más mintájú, egyéniségére szabott jelmezben – így igyekeznek bemutatni az élet (a női alak) teljességét, annak végleteivel és közbülső elemeivel együtt.

Míg a szimbólumokkal, olykor rejtvényszerűen bonyolult és sokrétű jelképrendszerrel operáló Hajnali holdból a történetmesélő, anekdotázó részek a IX. Magyar Táncfesztiválra elhozott verzióból kimaradtak – habár belefértek volna – addig a Duna Művészegyüttes alkotásának kissé meghúzott változata további rövidítést is elbírt volna. Az erdélyi Feketetó népcsoportokat, nemzetiségeket az elhelyezkedéséből adódóan egyedi módon maga köré gyűjtő, összekapcsoló szerepe több mint világosan, szájbarágósan kerül színpadra. A Feketetó a társulat kétségbevonhatatlan néptáncos szaktudását a környék változatos táncaival bizonyítja, de a fogyasztói társadalom néhány közhellyel körülírt kritikája (például nejlonszatyor, piros „játékhuszár” feltűnése stb.), valamint ezek összeszerkesztési módja felületességet okoz, az ismert lózungok fölötti összekacsintáson nem jut túl.

 

hajnali-hold-mane

Hajnali hold

 

A kényszerű félórás késéssel induló Running kétségtelenül a fesztivál egyik legizgalmasabb, ezért vagy ezzel együtt leginkább megosztó produkciója. Fehér Ferenc öntörvényű, testének határait benső energiáiból kiindulva feszegető attitűdje a Yumi Osanaival előadott duettben is tetten érhető. Az érzékekre és érzelmekre ható előadása nehezen megfogalmazható jelenségekről, mechanizmusokról mesél: mintha meditációs állapotba lépve a test sejtjeinek rezgéseitől, a vérerek szívritmust követő folyamatos pulzálásán, test önmagával és egy másik testtel való harmóniájának lehetségességén és az önmagunktól, másiktól való elmenekülés módozatain át egészen a testtel történő események szaggatott érzékeléséig, az idő (és vele együtt a lét) kitágítását, ugyanakkor picinnyé válását mind magába foglalná.

Feltétlenül szót kell ejteni a bőséges, amatőr és profi előadók által biztosított off (többségében ingyenes!) programokról, melyek meg- és átmozgatják a helyi lakosságot. A már említett gyerekelőadáson túl szerdán a színházi előadásokkal párhuzamosan spanyol, indiai, délszláv és olasz táncegyüttesek léptek fel a színház épülete előtt, mely program délszláv táncházzal ért véget. Szerdán és csütörtökön a tanúk szerint nagyszerű hangulatú kizomba és argentin tangó workshopon lehetett részt venni, majd a tanultakat gyakorolni az esti élőzenés piknikeken az El Paso Tánc és Rendezvény Centrumban. Csütörtökön a Győr és a régió néptánc műhelyeinek bemutatkozása a nagy hőség miatt sajnos elmaradt, de a Háromszék Táncegyüttes színvonalas műsorral kárpótolta a késő estig maradó közönséget.