Különleges találkozások

Harmadik nap: A Tánc Fesztiválja – Veszprém 2012

A veszprémi táncfesztivál harmadik napján két egymástól és a program többi előadásától is meglehetősen különböző produkciót láthattunk. A Duna Táncműhely kortárs néptáncként fémjelezhető darabját, A tizedik vőlegényt a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Arany légy című előadása követte.
Barbarics Zsófi | 12. 05. 26.

Krámer György az est felkonferálásakor üdvözölte Juhász Zsolt felújított koreográfiáját, aminek korábbi változatát 2001-ben már láthatta a veszprémi közönség (részletesen erről itt olvashatnak – a szerk.).  Hogy mennyire kortárs az előadás, azt ki-ki döntse el maga, a látvány, a dinamika, az erő azonban tagadhatatlan.

A képi világot a kezdettől a színpadon lévő hordók uralják, amelyekből egyesével bújnak ki a táncosok, majd rajtuk állva, azokat átugorva mutatnak be lendületes elemeket. Használják őket támaszként, búvóhelyként, kocsmaasztalnak, sőt még hangszernek is. A koreográfus tetten érhetően kísérletezik a modern táncos elemek és a néptánc vegyítésével. Fürge, a szem számára szinte követhetetlen csapásokat földön gurulások követik, mindezt a stílustól szokatlan karmunka kíséri. Érezhető ez a törekvés a zenei világon is, de túlnyomórészt minden tekintetben mégis a folklóré a főszerep.

 

tizedik-volegeny-2001

A tizedik vőlegény 2001-ben

 

A darab témája a férfivá válás, férfivá avatás, ennek rögös útja. A hat fiú közé hetedikként a többiektől eltérően, fekete-fehér ünneplőben érkezik az ifjú, s ezzel kezdetét veszi a kivagyiskodás. A társaság hecc tárgyává teszi a legfiatalabbat, próbára teszi, majd az előadás végére maga közé fogadja.

A történet – a kortárs táncművészettől némiképp eltérően – tiszta sor, nem hagy maga mögött kérdőjeleket, nem feszíti az embert mélyen. Az egyetlen dolog, ami elgondolkodtató, a címben szereplő tízes szám – ennek megfejtése az előadás során nem derült ki –, de ettől eltekintve nyugodtan dőlhetett hátra a néző, könnyed, kellő mennyiségű humorral fűszerezett előadásban volt része.

Röpke fél óra várakozás után Goda Gábor és a Figura Stúdió Színház közös produkciója következett. A társulat kávéházzá változtatta a Latinovits–Bujtor Játékszínt, s ebbe a nagyon is élő közegbe helyezte előadását. Az asztalok között mindösszesen három emelvény emlékeztetett valamelyest a hagyományos színházra, s már az indításkor kiderült, hogy nézői interakcióra is számítanak.

 

arany-legy-figura2

Arany-légy - Figura Stúdió

 

Az asszociatív jelenetekre épülő mozgásszínházi előadás linearitást kerülő képi világra épít. A látvány meghatározóbb szerepet tölt be, mint a mögöttes tartalom, amit, ahogyan már a címadásból kiderül, a közönségre bíznak. Ezek a pergő jelenetek hol megmosolyogtatnak, hol pedig mélyre hasítanak, egymással azonban nem sok kapcsolatuk. Az egyetlen kapocs, az estnek keretet is adó „Mi az élet sója?” kérdés, amit a szereplők rögtön az indítás után tesznek fel nekünk, s válaszainkat az asztalon elhelyezett zsák sóra írják. Az előadás végén aztán ezeket sorra felolvassák, majd a sót egy edénybe öntik (érdekes, hogy minden „asztaltársaságnál” legalább egyszer a válasz a szerelem volt). E között aztán láthatunk és hallhatunk preparált legyet, szegekből kikalapácsolt bizalom feliratot, történetet „spray-királyról” és fiairól, megható és kevésbé megható szerelmi jelenetet, amit aztán hirtelen töréssel szakít meg az egyik szereplő ötlete, hogy mi nézők készítsünk hangszert, fogasból és százas szegből. A darab során pincér sétál a teremben és kérdezi sorra a „vendégeket”, hogy mit kívánnak fogyasztani (amivel meglepően sokan élnek is).

A jeleneteket randomszerűen szakítja meg sötétség, amikor minden megáll egy pár pillanatra, s ehhez olyannyira hozzászokik a közönség is, hogy az előadás végén, a taps közben érkező sötétben csend lesz a teremben…

Összességében más-más módon, de könnyed szórakozást hozott a harmadik nap estéje, igazi összművészeti élményt adva a közönségnek, aki már mondhatni hagyományosan hazafelé igencsak megázhatott.

 

 

A tizedik vőlegény

 

Zene: Kiss Ferenc, Korom Attila, Küttel Dávid

Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt

Előadók: Antonopoulos Georgios, Bonifert Katalin, Kanozsai Ákos, Kuzma Péter, Soós Gyula András, Szabó Csaba, Végh Tamás, Vincze Levente

 

 

 

Arany-légy

 

Zene: Orbán Ferenc

Díszlet: Bodóczki Antal

Jelmez: Lőrincz Kriszta

A rendező munkatársa: Gold Bea

Rendező: Goda Gábor

Előadók: Boros Mária, Kolozsi Borsos Gábor, Kőmíves Csongor, Máthé Annamária, Mihály Alpár Szilárd, Mos¸u Norbert-László, Vajda Gyöngyvér

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK