Szenvedély nélkül

Kalászi Kortárs Tánctalálkozó

Idén nyolcadik alkalommal rendezték meg a Kalászi Kortárs Tánctalálkozót, amelynek utolsó napját a fesztivál „alapító tagjának”, a Duna Táncműhelynek az előadása mellett Grecsó Zoltán koreográfiái zártak.
Sárosi Emőke | 11. 10. 11.

A Kalászi Kortárs Tánctalálkozó ars poeticája a néptánc. Azok az alkotók kerülhetnek be a programba, akik a koreográfiák során a néptánchoz nyúlnak vissza, vagy a néptánc műfajával kezdődött a pályafutásuk. Az idei zárónapot a szerelem és az ünnep motívuma járta át.

Grecsó Zoltán két koreográfiával érkezett (Mellettem elférsz, Szigorúan ellenőrzött vágyak). Az első a táncos-koreográfus bátyja, Grecsó Krisztián azonos című könyvének részletéből készült. A családregényből a szerelmi történet kollektív ismeretét a vörös fényben ülő narrátor fiú olvassa fel. Az emlékfoszlány egy fiatal párról szól: a lány, Éva, szégyelli új udvarlóját, a parasztfiú Domost, akivel a kollégái által szervezett összejövetelre hivatalos. A lány gőgjét egy vággyal teli csók töri meg, amely felolvasztja a jégkirálynőt, s így egymáshoz méltó és egymásra vágyó szenvedélyes partnerekké válnak. Azonban Éva szerelme önmaga felé irányul, Domosban az istennőt tisztelő szolgát és a férfira gyakorolt saját női erejét szereti. A koreográfia ezt a heves izzást mutatja meg: a szenvedélytől fűtött ösztönös férfi és az őt felkorbácsoló nő perceit, de szalmaláng szerelmük vége elkerülhetetlen. Találkozásuk csak egy állomás, ahol átmenetileg elférnek egymás mellett.

 

grecso-zoltan

 

A második koreográfia Jiří Menzel filmjének (Szigorúan ellenőrzött vonatok) ihletése, amely a valóság és az egyéni fantáziák közti különbséget feszegeti. Adott egy vasutas fiú egyenruhában, egy valóságos és egy képzeletbeli nő, valamint a túlburjánzó primer szexualitás. Míg a hús-vér nő kiéhezetten vergődik kielégítetlenségétől, addig a fiú a fantáziájában élő nővel szenvedélyes perceket élvez, kiélve ez által saját valóságbeli hiányát. A helyzetre a produkció megoldást nem ad, okokat nem keres. Mindent a befogadóra hagy bevonódást remélve, hiszen mindkét koreográfia a férfi és nő kapcsolati félrecsúszásait ábrázolja: a Mellettem elférszben a szenvedélyes férfi és a jégkirálynő kapcsolatát, a Szigorúan ellenőrzött vágyakban a testiségért sóvárgó nő és a fantáziába menekülő férfi tragikumát látjuk – kéne látnunk. A mozdulatok csodálatosak, a testek gyönyörűek, a technika pazar, csupán az erotikum hiányában összeolvadó jin-jang látványa lohasztó. A táncosok egymáshoz nem simuló teste árulkodik a szenvedély hiányáról.

 

himnusz-duna-tm3

 

Az estét a Duna Táncműhely Himnusz című produkciója zárta, mely a patetikus ünnepségek kiüresedett avíttságára hívja fel a figyelmet. A kőszoborként talapzaton álló, márványfehér, csipkeszerű jelmezben lévő táncosok a zeneszó hallatára – a zenekar szintén szoborszerű élőképekként ábrázolt – ismét elkezdik a bűvös óra táncát, mintha egy ezeréves átok lenne, amely időről időre a kővé dermedt álmukból ébredve is a régi rögzült lépéseket kényszeríti ki belőlük. Az ünnepség miértjét senki nem keresi, a kötelező, ellentmondást nem tűrő jókedv fogcsikorgásokkal teli, s míg a felhúzott óra le nem jár, nincs kilépés a ceremóniából. A mozgatható talapzatoknak köszönhetően a visszatérő rituális állóképek jelzik az idő múlását. Feltűnik az átok feloldásának lehetősége: a héliumos léggömbök, amelyek mintha felülről irányítanák a márvány marionetteket – ha kipukkadnának az üres léggömbök, megtörhetne az átok. De nem történik semmi. A kör lejár, az óra megáll, a zene elhalkul, majd megszűnik, és a márványszobrok visszamerevednek a megszokott talapzatukra, kezükben a szabadulásuk kulcsával. Az értelmetlen ünnepségek, az üres megemlékezések tragikumát kelti életre a Duna Táncegyüttes Himnusza, megkérdőjelezve a megkövült hagyományok gondos ápolását, azonban az előadásban harmonikusan megfér egymás mellett a hagyományos néptánc és kortárs tánc valamint a 19. századi és a mai zene egyaránt.

A nyolcadik Kalászi Kortárs Tánctalálkozó zárónapjának lényegi üzenete mélységes melankóliáról tanúskodik: átmeneti viszonyok, múló szenvedélyek és rideg pátosz.

 

 

 

Mellettem elférsz


Zene, koreográfus: Grecsó Zoltán

Előadók: Rózsahegyi Orsolya, Grecsó Zoltán

 

 

Szigorúan ellenőrzött vágyak

 

Zene, koreográfus: Grecsó Zoltán

Előadók: Gothár Márton, Maday Tímea, Lengyel Katalin, Grecsó Zoltán

 

 

Himnusz

 

Jelmez: Túri Erzsébet

Fény: Lendvai Károly

Zene: Bakai Márton

Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt

Előadók: Bodor Ildikó, Bonifert Katalin, Lázár Eszter, Baranyai Balázs, Vida Gábor,

ifj. Zsuráfszki Zoltán

Zenészek: Bakai Márton (hegedű), Pribay Valéria (cselló), Szalay Tamás (nagybőgő)