Egy szikrányi, szent őrület, avagy a lengyelek

Negyedik nap: III.Győri Táncművészeti Biennálé

A kissé hűvös vasárnap délutánban a színház előtti téren híres nyúl urak, nevezetesen Bob és Bobek toborozták az apróságokat a július elseje és harmadika közt esedékes IV. Győrkőcfesztiválra. A Vaskakas Bábszínház bájos és szórakoztató klasszikus bábjátékában Szúkenyik Tamás bábművész Próbáldky varázsló bőrébe bújva csalt mosolyt az arcokra.
Hercsel Adél | 11. 06. 28.

Ezután, este hét magasságában szokás szerint bevonultunk a Győri Nemzeti Színházba, ahol még nem tudtuk, hogy a poznani illetőségű Lengyel Táncszínház Minus 2 című produkciójával a III. Győri Táncbiennálé eddigi legnagyobb élményében lesz részünk. Ez nem véletlen, hiszen a lengyelek Ohad Naharin, a világszerte elismert izraeli kortárs táncművész és zenész koreográfiáját hozták magukkal, aki híres progresszív táncszínházi nyelvéről és kísérletező kedvéről. Ohad Naharin folyamatosan keresi, kutatja, hogy a tánc, az emberi mozdulatok és az érzékek még milyen feltáratlan lehetőségeket rejtegetnek magukban.

 

bob-es-bobek

Fotó: Bartha Máté

 

Kísérleti jellegből és kísérletező kedvből a Minus 2 című táncperformance-ban sem volt hiány. Az 1973-ban alapított - világszerte nagy népszerűségnek örvendő - modern és a kortárs tánc úttörőjeként definiált lengyel társulat táncosai a legnagyobb felszabadultság jegyében, laza eleganciával keltették életre Naharin látomásait. Az eltérő stílusú, dinamikájú, más-más zenei és hangulatvilágba ágyazott etűdökből összeálló előadás azt az érzetet keltette, mintha a koreográfus a korábbi munkáiból vett részleteket ollózta volna össze egy hatalmas montázzsá. Vélhetőleg az izgatja, működőképes-e ez a rekonstrukciós, nagyban a véletlenszerűség szervezte kísérlet, és a sok kis darab összeáll-e egy koherens egésszé.

 

lengyel-tancszinhaz-1

Fotó: Bartha Máté

 

Különböző figurák és embercsoportok történetfoszlányai villannak föl az egyes etűdökben: zsidó mondókára magukból kivetkőző, rabbira hasonlító misztikusok, földre szállt görög istenek vagy éppen megelevenett antik szobrok, farmeros, pólós, hétköznapi figurák, beépített ügynökök és persze a civil közönség maga. Az előadás csúcspontjaként a táncosok berontottak a nézőtérre, és elragadtak magukkal egy-egy nézőt a közönség soraiból. A tánc jelenlegi fővárosának lakói nagyon jól vették az akadályt, és egytől-egyik nagy örömmel mentek bele a játékba. Ki tudja, hogy milyen csoda történt, de az interaktivitásnak ilyen jól sikerült formáját talán még soha, semmilyen közönségbevonó előadás során nem tapasztaltam. A színpadra fölcsábított nézők és a táncosok között pillanatok alatt gyengéd összhang alakult ki, már-már azt az illúziót keltve, hogy a „civilek” a társulat bepített emberei, és csupán tettetik az amatőrizmust.

 

lengyel-tancszinhaz-4

Fotó: Bartha Máté

 

Mindez talán annak a semmire sem hasonlító varázslatos atmoszférának köszönhető, ami Naharin koreográfiájának megfejthetetlen gesztusnyelvén szólal meg, és az egymást kioltó kontrasztokra épül. A Minus 2 a maga mozaikosságában egyszerre szent és profán, minimalista és nagyszabású, szomorú és vidám, hideg és túlfűtött, végtelenül elbagatellizált és hihetetlenül komoly. Mindvégig ott bujkál mindenben egy szikrányi szent őrület, ami azt a kohéziós erőt adja, amitől a darab összeáll.

Naharin valóban nem akar történetet mesélni, és ellentétben más kortárs koreográfusi törekvésekkel, a filozófus szerepét sem akarja eljátszani. A humor és egy jó poén mindent megér neki, fontosnak tartja a szellemességet, és azt is megengedi az előadásnak, hogy önmaga kortárs táncszínházi jellegét kegyetlenül kifigurázza. Célja mégsem a puszta szórakoztatás és a koncepció nélküli szemet gyönyörödtetés, sokkal inkább szeretne az érzelmekre hatni, és szeretné a lelkeket megérinteni, ami könnyedén sikerül neki.

Az előadás után Kiss János, a Győri Balett igazgatója a tapsrendet óvatosan megzavarva, ám annál ünnepélyesebben adta át a soros magyar európai uniós elnökséget jelképező zászlót a Lengyel Táncszínház művészeti vezetőjének, Ewa Wycichowskának. A lengyel táncosok gyorsan le is futottak a színpadról, a zászlót büszkén lobogtatva maguk után.

 

 

BOB ÉS BOBEK

 

Dramaturg: Fábián György

Zene: Ágoston Béla

Tervező, rendező: Bartal Kiss Rita

Játssza: Szúkenyik Tamás

 

 

 

MINUS 2

 

Koreográfia: Ohad Naharin

Jelmez: Rekefet Levy

Fény: Avi Yona Bueno

Zene: montázs

Táncosok: Andrzej Adamczak, Karina Adamczak – Kasprzak, Agata Ambrozińska – Rachuta, Silje Aker Johnsen, Urszula Bernat, Artur Bieńkowski, Adriana Cygankiewicz, 
Mikołaj Dolata, Agnieszka Fertała, Szymon Halik, Zofia Jakubiec, Katarzyna Kowalska, 
Katarzyna Kulmińska, Maciej Kuźmiński, Kornelia Lech, Paweł Malicki, Anna Marek, 
Małgorzata Mielech,Tomasz Pomersbach, Bartłomiej Raźnikiewicz, Daniel Stryjecki, 
Paulina Wycichowska, Karolina Wyrwał.

http://www.ptt-poznan.pl/

 

Videórészlet az előadásból