Kortársak találkozója

IV. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó: Összefoglaló a IV. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó táncelőadásairól

A Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó létrejöttét négy évvel ezelőtt a város Európa Kulturális Fővárosa-címet elnyert pályázata inspirálta. A táncfesztivál első éveiben főként a hazai társulatoknak adott fellépési lehetőséget, de olyan fontos, hazai kötődésű koreográfusok is megfordultak az elmúlt években, mint Nagy József vagy Krisztina De Châtel.
Barta Edit | 10. 09. 27.

Az idei fesztiválprogramban minden eddiginél több külföldi fellépő szerepelt, ami – ismerve a hazai kultúra és ezen belül a kortárs tánc finanszírozásának helyzetét – elsősorban az EKF-pályázat financiális hátterének köszönhető. Míg az off-programban, a színház előtti téren és szerte a városban különböző stílusú és műfajú helyi együttesek léptek színre, az esti előadásokon többnyire kortárs balett (angolul: contemporary ballet) s olykor kortárs tánc (contemporary dance) előadásokat láthattunk.

A tánctalálkozó programjának összeállítása ugyan mutatott esetlegességeket (kétségtelen, hogy mindenki azt hívja, akit meg tud fizetni és akihez kapcsolata van, ez a hagyomány itthon – s efelett most nem kívánok ítélkezni), de világosan kirajzolódott a meghívottak listájából, hogy a Vincze Balázs vezette Pécsi Balett milyen irányvonal mentén kíván továbbhaladni a jövőben. Amint a Leo Mujić által készített Pécsi Balett-előadás (Change Back) is rámutatott arra, hogy az együttes a kortárs balett formai és műfaji hagyományait kívánja követni.

Immár hagyomány, hogy a fesztivál keretein belül megrendezik a hazai balettegyüttesek találkozóját: az „Egy mindenkit visz” esten a házigazda mellett a Győri Balett és a Szegedi Kortárs Balett egy-egy előadással szerepel. Hármójuk közül idén egyértelműen a házigazda pécsiek előadása emelkedett ki, a fejlődésre, változásra való igény és törekvés egyedül az ő előadásukban figyelhető meg. A szegediek IX. szimfóniája Juronics Tamás legújabb, önismétlésbe torkolló (épp ezért egyre laposabb) produkciója, mely a táncosai számára is kevés megmutatkozási lehetőséget ad; a Győri Balett előadása, a Kakas pedig látványos és közönségcsalogató, de egyértelműen a show-biznisz világa felé hajlik.

Értem persze, hogy a nézőszám megtartása a legerősebb – és rendkívül nyomasztó – szempont egy intézmény vezetése számára, pláne a mostani, gazdaságilag ínséges időkben. De a pécsiek vagy még inkább a maribori szlovén balett-társulat előadásában beigazolódott: lehetséges úgy létrehozni népszerű, sikeres, ugyanakkor mozgásvilágában naprakész, akár egy nemzetközi megmérettetésen is helytálló kortárs balett-előadást, hogy miközben ragaszkodunk a hagyományokhoz, ne nézzük ostobának a nézőt.

Az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház Balettegyüttesének Új Táncfórum című kezdeményezése is hasonló, vérfrissítő indíttatásból jött létre; azért, hogy a táncosok (értsd: balett-táncosok) a modern és kortárs tánctechnikákkal megismerkedhessenek, évről évre vendégkoreográfusokat hívnak. A fesztiválon szereplő A falak nyelve című előadás két Hollandiában élő izraeli koreográfus, Roni Haver és Guy Weizman munkája – akik többek között azzal az Itzik Galilivel is együttdolgoztak, aki Krisztina de Châtellel jelenleg a Dansgroep Amsterdamot vezeti. A falak nyelve szereplője hét különböző karakterű, de alapvetően szókimondó és vagány nő. Az újvidéki táncosnők olyanok, mint a tyúkok (vagy kakasok) a szemétdombon: vetélkednek, kakaskodnak, pörölnek egymással. Mindez a tánc nyelvére lefordítva: a tét az, hogy ki tud szebben piruettezni vagy éppenséggel kézenállni. Merthogy az izraeliek beletesznek mindenből egy kicsit (ezért előadásuk éppenséggel nem követendő példa), klasszikus balettet, jazzbalettet, s mindezt megfűszerezik a kortárs technikákkal. Így az újvidékiek estjének atmoszférája erősen „táncbemutatósra” sikeredik, amit a koreográfia köré épített gyenge dramatikus vonal sem rombol le. Ugyanakkor a szláv produkciókra alapvetően jellemző humor és lazaság az előadás hasznára válik, s az este folyamán akadnak egészen szép megoldások, mint a szekrényben fekvő két táncosnő mechanikus, kemény duettje.

Hasonló színházi struktúrából érkezett a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttese, s Edward Clug koreográfiája, a Radio&Juliet, mely a tánctalálkozó egyik kiemelkedő produkciója. Clug koreográfiájának érdekessége, hogy a Radiohead zenéjét úgy kezeli, mint egy klasszikus balett zenei alapot (pl. Csajkovszkij Rómeó és Júliája) – a témaválasztással együtt a koreográfia folytatja a narratív balett hagyományát. A dramaturgiai feszesség megtartása végett Clug behozza a színpadra a filmet, s ezen keresztül meséli el a „kimaradt” jeleneteket: Janja Glogovac filmje nemcsak praktikus, hanem szép is.

 

 

maribor_clug

 

Clug Júliája kemény és határozott, ez már első szólójából kiderül, amivel az előadás indít. Az előadás mozgásvilága többnyire dinamikus és minimalista, ami jól ellenpontozza a lírai filmbetéteket és magát a témát. Sajnos az előadás második felére kevés marad a szuflából, Clug koreográfiáján eluralkodik a történet végigmesélésének kényszere. Mindezek ellenére a maribori társulat produkciója például szolgálhat az itthoni balett-társulatoknak.

A DanzAbierta mint kubai kortárstánc-együttes kuriózumnak számított a fesztiválon, gyanítom, hogy a péntek esti teltház ennek volt köszönhető. Kubáról elsőre nem a kortárs tánc jut eszünkbe, többek között erre reflektált a darab, másrészt az országot körülvevő „falakra”. Susana Pous lírai hangvételű koreográfiája tipikus gyerekbetegségekkel küzd, s igen hosszúra nyúlik, táncosai közül viszont többen megállnák a helyüket egy nemzetközi együttesben is.

 

 

hiroakiduo

Hiroaki Umeda

 

A tánctalálkozó kísérleti szekcióját a japán Hiroaki Umeda képviselte; szólója távol állt a Pécsi Nemzeti Színház nagytermében zajló előadások világától, de felvillantotta a kortárs tánc több tendenciáját is – többek között a különböző művészeti médiumok keveredését s a társművészetek kooperációját.

Ha nemzetközi táncfesztiválról s kortárs táncról van szó, akkor egyetlen alkotónak biztos itt volt a helye: ez pedig Kovács Gerzson Péter. Hazánk egyik legeredetibb és leghitelesebb alkotójának Lábán-díjas előadása, a re-DNS ismét méltán képviseli a jelenkori-, kortárs-, magyar táncot.

 

redns2

 

 

 

A falak nyelve

 

 

Zene: Elad Cohen

Koncepció és koreográfia: Guy Weizman és Roni Haver

Előadók: Andreja Kulešević, Jelena Marković, Sonja Batić, Danijela Vojnovski,
Olga Avramović, Sara Tošić, Frosina Dimovska, Jelena Kolčariu

Ütősök: Ištvan Čik

 


Change Back


Design: Thomas Mika

Zene: J. S. Bach

Koreográfus: Leo Mujić

Előadók: Balássy Szilvia, Domoszlai Edit, Nagy Írisz, Ujvári Katalin, Vincze Brigitta
Dóri István, Koncz Péter, Kristóf Dávid, Molnár Zsolt, Szabó Márton

 

 

IX. szimfónia 

 

Díszlet, jelmez: Molnár Zsuzsa

Film: Kovács Gábor

Fény: Stadler Ferenc

Zene: Ludwig van Beethoven

Koreográfus: Juronics Tamás

Előadók: Csetényi Vencel, Fehér Laura, Finta Gábor, Hajszán Kitti, Haller János, Horváth M. Gergő, Majer Gábor, Palman Kitti, Szarvas Krisztina, Tarnavölgyi Zoltán, Tóth Andrea, Zsadon Flóra

 

Kakas

Győri Balett

Jelmez: Marian Bruce

Fény: Tina MacHugh

Zene: The Rolling Stones

Koreográfus: Christopher Bruce

Előadók: Szalai Judit, Horváth M. Lilla, Matuya Adrienn, Stefanie Pechtl, Simon Renáta, Pátkai Balázs, Benedict Gromann, Sebestyén Bálint, Csősz Kristóf, Horváth Krisztián

 

 

Hiroaki Umeda: Duo+Haptic

Koreográfus-előadó: Hiroaki Umeda



Radio&Juliet

 

Díszlet: Marko Japelj

Jelmez: Leo Kulaš

Fény: Tomaž Premzl

Hang: Gregor Mendaš

Filmrendező: Janja Glogovac

Zene: Radiohead

Koreográfus: Edward Clug

Előadók: Tijuana Križman, Matjaž Marin, Gaj Žmavc, Tiberiu Marta, Demetrius King, 
Edward Clug

 

 

MalSon

 

Zene és videó: Equis Alfonso Valdés

Koreográfus: Susana Pous

Előadók: Maylin Castillo Laffita, Yaima Cruz del Rosario, Saryelis Silva Torres,
Abel Berenguer, Yoanki Matos Gonzalez

 

re-DNS

TranzDanz

 

Zeneszerző: Dresch Dudás Mihály

Zenészek: Dresch Mihály, Bakai Márton, Hock Ernő

Technikai munkatárs: Payer Ferenc

Koreográfus, látványtervező: Kovács Gerzson Péter

Előadók: Bora Gábor, Katona Gábor, ifj. Zsuráfszki Zoltán