Hiánytáncok

Második és harmadik nap: IV. Nemzetközi Monotánc Fesztivál – Gödör Klub

Amennyire egyszerűségében is kifinomult és érdekfeszítő volt a Monotánc Fesztivál első napja, annyira volt a második nap érthetetlen. A harmadik nap viszont ismét meglepetéseket tartogatott a nem túl népes de kitartó közönség számára. A monotáncok az utolsó két napon is a hiány köré épültek, csak ezúttal nem a másik ember hiányát, a magányt érzékeltették a szóló koreográfiák, hanem a test felfedezetlen vagy elvesztett részeit, a lélek ismeretlenjét kutatták.
Fehér Anna Magda | 10. 05. 22.

A második nap első koreográfiája Arany Virág Emberi játszma című munkája volt. Egyfajta jelszínházat láthattunk, de ember legyen a talpán, aki olvasni tudott a jelekből. Arany Virág trikóban, barna férfi nadrágban fejen állva kezdi az előadást, egy földre vetített lengyel zászlón egyensúlyoz, és egy nagy barna férfi cipővel játszik, két másik nagy fekete cipő van a tér másik oldalán, elöl pedig négy dió. A rövid koreográfiában merev fénysávok megvilágításában ide-oda mozog a térben, majd összetöri a diókat szép rendben, képzeletbeli vonal mentén egyik cipőtől a másikig, egyet pedig egy kiivott stampedlis pohár alá rejt. Mikor ránehézkedéssel, fájdalmasnak tűnően összetöri a diókat, elérné a másik cipőt, de azt egy láthatatlan erő elrántja előle, majd jó ritmusban a színpad közepére zuhan néhány pár cipő és vége. Az előadás közben erőteljes, drámai hangulatot teremtő hegedűjáték zeng a hangfalakból. A műsorfüzet szerint a koreográfiát Eric Berne lengyel-amerikai pszichiáter Emberi játszmák című könyve ihlette, az a könyv a tranzakcióanalízis nevű elmélet úttörő írása. Az elmélet Szülői, Felnőtti és Gyermeki létállapotokat különböztet meg, és ha jól értem, azt vizsgálja, hogy különféle emberek ezekből a létállapotokból kiindulva hogyan szólítják meg a másikat, a másik ember mely létállapotához szólnak. Az emberi természetet tipologizálja, és állítja, hogy a szervezetnek optimális mértékű ingerlésre van szüksége ahhoz, hogy el ne sorvadjon mind testileg, mind lelkileg. Arany Virág koreográfiába oltott olvasmányélménye számomra rejtély maradt.

A diótörő után a mogyorózás következett, de nem akarok komolytalannak tűnni, valóban elgondolkoztam azon, hogy egy személyes táncokat bemutató monotánc fesztiválon Baranyi Balázs miért foglalkozik egy kasztrált fiú történetével tiszta tánc formában. A fiú egy veszélyes és sorsdöntő műtéten esik át, hogy megtarthassa sikert hozó művészetét, más kultúrákban társadalmi pozícióját, rangját. Talán a párhuzamos kérdés az lehet, a táncos mi mindent tesz meg teste karbantartásáért, küzd a múló idővel, a foglalkozásával járó életvitellel. A koreográfia nem szolgált válasszal, más kérdést sem vetett fel, nem éreztem benne a személyességet. A koreográfia kezdetén kék kendőbe tekert férfi lába közé szorított, átvetett kezekkel ébredezik a színpadon, tánc közben is újra és újra visszatér ez a mozdulat a lábak között, a másik visszatérő gesztus a magát-magától ellökő különös mozdulatforma. Kék kendőjének vége piros mintás, és szabadjára eresztve lengedez tánc közben, mint egy véres csonk, rosszízű asszociációk sora tör fel az emberben. De végül már nadrágban áll a táncos a nézők elé, megszületett a nehéz döntés, konzerválódott a művészet?

A második nap utolsó tánca volt a leginkább követhetetlen, a horvát Irena Mikec Ariel című táncszólója. A műsorfüzet szerint a koreográfia a nyelven keresztül megfestett képekkel személyes belső gondolatokat fejez ki. És valóban, a falon kivetítve betűről betűre tűnnek elő angol mondatok, a táncos pedig főleg talaj közeli táncmozdulatokat végez, így rögtön felmerül a feliratozás örök dilemmája: vagy olvasok, vagy a látványt nézem. Persze lehetséges, hogy direkt zárja ki a kettő egymást, de így a néző egy idő után feladja. Amennyit láttam belőle, a tánc nem volt túl izgalmas, a járással, egyensúllyal küzdött, máskor meg minden gond nélkül felegyenesedve táncolt az előadó. A szöveg költői, a fiatalon öngyilkos lett amerikai költőnő, Sylvia Plath Ariel című posztumusz verses kötetének sorai kopogtak elő a vetítésen, mintha gépelnék a szavakat, hogy „Csontjaimat a csend tartja”,  „Sziszegnek bűneim”, „A szeretet fáj, fáj, mint a világ Istennek”. A kísérlet, a tánc és szöveg egymást leíró összjátéka számomra elmaradt. De leginkább a tér elrendezése volt kérdéses, négy éjjeli lámpa világított a földön egymás mellett, leválasztva egynegyed térrészt a táncszőnyegből, a végén a táncosnő (mint Arany Virág a diókat) testnehézkedéssel mind lekapcsolta őket.

 

 

monotanc-2010-snjezana-premus

Primož Bezjak

 

A harmadik nap nyitó előadása egy jóval sikeresebb kísérlet, mint a horvát táncosnőé, a szlovén Snježana Premuš Test kutatásai sorozatának negyedik részét láthattuk Move-As címmel. A koreográfiát Primož Bezjak táncolta, a Monotánc Fesztivál talán legnagyobb jelenléttel bíró előadója. A harmadik napra a tér tovább egyszerűsödött a Gödör Klub földalatti tánctermében. Fekete kopott szőnyeg maradt a fehér táncszőnyeg helyén, de ez a tér remekül illett Bezjak figurájához. Lenőtt, rasztásodó punk frizurával, éles, a közönséget kémlelő tekintettel áll elénk, majd intenzív és játékos táncba kezd, minden olyan testrészével, amiről utoljára gondolnánk, hogy táncra kelhetnek. Stoppolásból kiinduló hüvelykujj tánc a nyitány, a különös rángás a nagylábujjára terjed át, majd dekázni kezd a mozdulattokkal kézről kézre és lábról lábra. A fények segítségével megtáncoltatja ádámcsutkáját, hasát, lapockáját, elképedésemre még a veséit is (vagy legalábbis a hátán olyan izmokat, amik épp a vesék helyét domborítják ki, ki tudja), végül pedig egy elementáris fejrázással zár, szivárványos fényben olyan gyorsan mozgatja a fejét, hogy arca, (a szem tehetetlensége miatt) egy lapos, torz élnek látszik csupán. Azon sem csodálkoztam volna, ha egyszer csak elgurul a feje, Bezjak utánaszalad, és hóna alá csapva meghajol, mint ki jól végezte dolgát. Bár e végső fordulat elmaradt, a kutatás mégis érdekesnek bizonyult, az előadó pedig rendkívül karakteresnek.

A következő koreográfia szöges ellentétben állt a testkísérlettel. Fülöp Ágnes szépelgő angyaltáncából épp az előadói karaktert hiányoltam leginkább, kontaktusát a közönséggel modorosnak éreztem. Tánca egy szárnyát vesztett angyal suta röppenéseit ábrázolta súrlófényben, fehér ruhában. A be-beinduló mozdulatsorok újra és újra megzökkentek, az ugrások elhibáztattak, a pörgések földhöz csapódtak, a megtapogatott lapockákon sehol egy tollpihe. Angyalunk végül a fény felé sétált, talán számára ott a megváltás.

 

 

monotanc-2010-gergye-sch-eroto

Gergye Krisztián

 

Gergye Krisztián 2001-ben készített első szólóját mutatta be a fesztiválon. Rendkívül jól illett tánca Bezjak vad testkísérletéhez. Gergye Krisztián majd tíz éve bizonyítja, hogy karakteres előadó, és felismerhetően karakteres stílusú koreográfus is. A E. SCH. Eroto című Egon Schiele hommage-ának elején épp úgy játszik izomzatával és a fénnyel, mint a szlovén táncos. Teste festett, vonalak jelzik vonalait, mint Schiele figuráinak, feje hátoldalán pedig egy indiai istenséget idéző maszk van elhelyezve. Janus-tánc következik, egy felöltöző sztriptíz, férfi és női egyben transzcendens létállapot egymásba fonódó tánca, a jávai kecses ujjcsíptetésektől, az erotikus mozgás lábemelgető, fűtött közönségességéig. A zene is eklektikus, és egyre fokozza a játék intenzitását Schubert, John Cage, és Marilyn Manson egy csokorban. Gergye korai koreográfiája fényesen bizonyítja a monotánc tételét, nem szimpla szóló, hiszen minimum két figura táncát láttuk, és rendkívül személyes egyedi stílus felmutatására ad lehetőséget.

 

 

 

Arany Virág: Emberi játszma

Koreográfia, előadó: Arany Virág

Zene: Lajos Majtinszky és Víg Mihály munkáinak felhasználásával készítette Mizsei Zoltán

 

Baranyai Balázs: Castratus

Koreográfia, előadó: Baranyai Balázs

 

Irina Mikec (HR): Ariel

Koreográfia, előadó: Irina Mikec

 

Snježana Premuš-Primož Bezjak (SLO):

Move-As / A test történetei 4.

Jelmez, fényképezés és díszlet: Madster

Fény: David Oresič

Zene: Ivan Mijačeviæ

Koncepció, rendezés és koreográfia: Snježana Premuš

Mozgásanyag és előadás: Primož Bezjak

Fülöp Ágnes: Angyalszárny…volt

Koreográfus, előadó: Fülöp Ágnes

Zene: Lisa Gerrard

 

Gergye Krizstián: E. Sch. Eroto

 Jelmez: Béres Móni

Zene: Schubert, John Cage, Marilyn Manson, Ágens, Philipp György

Koreográfus, előadó: Gergye Krisztián

 

Helyszín: Gödör Klub

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK