Számvetés

Ötödik nap: II. Győri Táncművészeti Biennálé

Egy fesztivál utolsó napja mindig a számvetés kezdetét jelenti, holnap a jövővel kell foglalkozni, és le kell vonni a tanulságokat. Lássuk tehát: mi mindennek lehet és kell is örülni az idei Biennálé kapcsán? Legfőképpen annak, hogy van. Hogy, a nehéz gazdasági helyzet ellenére megrendezték a tánc fesztiválját. Annak, hogy rengetegen voltak kíváncsiak az előadásokra, és hogy ennyi tehetséges és jól képzett táncosa van hazánknak. De az éremnek másik oldala is van, s ez a kevésbé tetszetős.  
Barta Edit | 09. 06. 24.
Beszélni kell azokról is, akik nincsenek jelen. Hogy nincs itt a szakma egy jelentős része, méghozzá azok, akiket „kortárs tánc" jelzővel illetnek. Hogy nincs itt Bozsik Yvette vagy Horváth Csaba társulata, nincs itt a Közép-Európa Táncszínház vagy Pataky Klári vagy az Artus... s a sort igen hosszan lehetne még folytatni. Persze az idei válogatást nagyban befolyásolta a Győri Balett jubileumi éve, de lehet-e ez a koncepció? Vagy majd jövőre bepótoljuk, s a Magyar Táncfesztiválra elhozzuk azokat is, akik idén nem lehettek jelen?

gyor-2-szkb-dusag2_

Mikor lenne teljesebb a kép a mai magyar táncművészet helyzetéről? Mikor kapnánk reálisabb képet a jelen táncművészetének a „teljes magyar lakosság" körében való ismertségéről? És most nemcsak a szakma sokszínűségére gondolok, hanem arra is, mennyire ismerik az előadók munkáit hazánkban? Janus-arcú fesztiválnak lehettünk szemtanúi, hiszen örülünk, hogy ilyen sokan kíváncsiak Győrben a hazai táncművészetre, de nem önbecsapás-e? Nem újsütetű kérdések ezek, évek óta küzd vele a szakma.

Mindezek után jöjjön az utolsó nap összefoglalója a gálaestről, melyet Üdvözlet Pécsnek címmel a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola Táncművészeti Tagozatának műsora vezetett fel. Ez részben a jövő évi Európa kulturális fővárosa-projectnek szánt gesztus volt, s már a nyitónapon is elhangzott. Az essen-i együttes (Aalto Balett) meghívása is hasonló alapon történt - de nyílván a művészi szempontok is szerepet játszottak a kiválasztás során. A gálaműsort a „Magyar Balett és Kortárstánc Művészetért díj" átadása nyitotta meg, az idei Junior-díjat Szarvas Krisztina, a Szegedi Kortárs Balett táncosa vehette át, míg a Fődíjat Kozmér Alexandrának, a Magyar Állami Operaház magántáncosának ítélte a Művészeti Tanács.

gyor2-szabo_bela

A gálán két külföldi táncegyüttes is szerepelt; részletet láthattunk a Szlovák Nemzeti Balett Párbaj egy hattyúval című előadásából, mely természetesen Csajkovszkij balettzenéjére született. A kiválasztott duett egy párkapcsolat nehézségektől nem mentes pillanatait villantotta fel, melyben a balerina egy öntörvényű és uralkodó hajlamú nő benyomását keltette, akinek partnere készségesen kiszolgálja e hajlamot: ha kell a hátán, a nyakában vagy a vállán cipeli. Azonban a férfitáncos derűs arcát (vagy a közönségre való kikacsintásait) figyelve úgy tűnik, helyzetét cseppet sem fogja fel tragikusan, mintha a napi játszma jól megszokott jelenetéből láthattunk volna néhány percet.

A már említett essen-i együttes, az Aalto Ballett Theater Essen egy francia blokkal, híres Edith Piaf sanzonnal és kávéházi hangulattal kedveskedett a közönségnek. Egy-egy könnyed hangulatú, alapvetően balettre épülő szólóból és duettből állt össze műsoruk, balerinájuk, Adeline Pastor lenyűgöző piruettjeire valószínűleg még sokáig emlékezni fogunk.

gyor2-pozsonyiak

A külföldi együttesekhez képest a magyarok darabjai jóval több gondolatiságot és izgalmas percet tartogattak. A három együttes közül a Pécsi Balett előadását emelem ki, részben azért, mert a győriek és a szegediek előadásáról itt született kritikák szerzőivel egyetértek, részben pedig azért, mert Zachár Lóránd koreográfiájából több olyan kreatív mozgáskompozíció is kitűnt az este folyamán, amely pl. Juronics Tamás teatralitásra alapozó koreográfiájáról nem mondható el. A pécsiek előadása ugyan nem mentes az eklektikától: Zachár is beleesik abba a hibába, mint sok más koreográfus, hogy színészkedő szerepbe helyezi táncosait, ami csak sok-sok gyakorlás után sülhet el jól. (És persze tehetség kérdése is.) De a táncosok által felvonultatott szinkrón alakzatok és az előadás mozgásanyaga ígéretes kezdetnek tűnik. Kíváncsian várjuk a folytatást jövőre. Reméljük, lesz!

 

 

Győri Balett: Tóth Ilona emlékére '56

Előadók: Sóthy Virág, Horváth Krisztián, Sebestyén Bálint, Gyurmánczi Diána, Otero Gonzales Hassan, Smith Daniel Asher, Kovács-Nagy László Benedek, Kátai-Tóth András

Zene: Thomas Newman, Anne Dudley, James Newton Howard,

Jelmez: Győri Gabriella

Koreográfus, rendező: Velekei László

 

Szlovák Nemzeti Balett: Párbaj egy hattyúval (részlet)

Előadók: Roman Novitzky, Romina Kolodziej

 

Aalto Ballett Theater Essen: La vie Rose (részlet)

Előadók: Yulia Tsoi, Tomas Ottych, Denis Untila, Adeline Pastor, Wataru Shimizu

Koreográfus: Ben van Cauwenbergh

Zene: Jacque Brel, Gilbert Becaud, Edith Piaf

 

Pécsi Balett: Elérhetetlen területek

Előadók: Balássy Szilvia, Lázár Eszter, Nagy Írisz, Vincze Brigitta, Dóri István, Koncz Péter, Molnár Zsolt, Szabó Márton, Kristóf Dávid

Zene: D. Sosztakovics, M. Bagaglio,

Díszlet- és jelmeztervező: Tresz Zsuzsa

Koreográfus: Zachár Lóránd

 

Szegedi Kortárs Balett: Semmi és soha

Előadók: Czár Gergely, Fehér Laura, Finta Gábor, Haller János, Jónás Zsuzsa, Juronics Tamás, Palman Kitti, Szarvas Krisztina, Tarnavölgyi Zoltán, Tóth Andrea

Zene: Laibach, Skiny Puppy

Látvány: Molnár Zsuzsa

Fény: Stadler Ferenc

Koreográfus: Juronics Tamás