Mérleg

Utolsó nap: II. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó

A találkozó zárásaként a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában a Bozsik Yvette Társulat Traviata című bemutatóját tekinthették meg az érdeklődők, vidéken első alkalommal. A szabadtéri programok befejezése, az Európai Tánc Karaván című mega folkshow volt.
Nübl Tamara | 08. 09. 28.

Ez utóbbi egyben az Örökség Fesztivál - Pécsi Napok sétatéri eseményeinek utolsó felvonása is volt, a II. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó és a Pécsi Kulturális Központ közös rendezésében. Az Örökség Fesztivál másfél hete alatt - mely majdnem párhuzamosan futott a tánctalálkozóval - a Kelet-Nyugati Átjáró 2008 keretében volt Balkán Világzenei Fesztivál, II. Találkozó a Balkán kapujában Nemzetközi Interdiszciplináris Konferencia, Nemzetiségi Napok, XIII. Európai Bordalfesztivál, számos más programmal színesítve. Most tehát ennek is vége, nem csak a tánctalálkozónak, egy ideig szünetel a fesztiválhangulat Pécsett, nyugalmasabb napok jönnek.

Az Európai Tánc Karaván a Sétatéren kevéssel a Traviata előtt kezdődött, így csak azt konstatálhattam, hogy a barátságos időjárás és a nézők érdeklődése adott volt a sikerhez. Talán majd 2010-ben ott lehetek a műsorukon, hisz, ahogy Mucsi János rendező elmondta, az EKF évére nagyszabású produkcióval készülnek.

 

tanckaravan1

Európai Tánc Karaván

 

A Bozsik Yvette Társulat teltházas nézőtér előtt lépett fel legújabb (épp egy hetes) bemutatójával a Kamaraszínházban. Bozsik Yvette minden előadása eseményszámba megy Pécsett is, én sem hagynék ki soha egy találkozást sem művészetével. Szeretem a női alkotók női nézőpontból bemutatott műveit, különösen Bozsik Yvette-éit, ez a Traviata is erre törekszik, nem a történet eseményeit taglalja, hanem a férfi és nő között létrejöhető testi és lelki kapcsolat különböző formáit, köztük a legnagyobb érzelmeket, szenvedélyeket igyekszik színre vinni. (Van-e ez utóbbinál fontosabb dolog, ami a világ történéseit mozgatja?) Jól érthető, követhető minden mozdulat a darabban, világos utalásokkal a jelmez színeiben például, csak éppen teljesen „steril" marad a szenvedélyek megjelenítésében. Az előadókra inkább jellemző a hűvös előadásmód, s amelyiküknél mégsem, ott sem tűnik koncepciózusnak a dolog, inkább személyes, alkati sajátosságnak. Pedig a témából és Bozsik Yvette művészetéből is az következett volna számomra, s a szándék valószínűleg az is volt, hogy egy felkavaró szerelem mindent felforgató hatását megmutassa, ezt mégse tapasztaltam meg. A zenei anyag (Verdi La Traviata című műve nyomán Philippe Heritier) tökéletes volt ebből a szempontból, rendkívül kifejező volt ugyanis, amellett, hogy eredeti, és a Verdi-témákat jól s jókor használó. A mozgásvilág, amit Bozsik Yvette kezdetben saját magán alakított ki, ebben a műben is felismerhető stílusjegyekkel rendelkezik, ilyen például sajátos karmunkája, de sokkal táncosabb ez a darabja a megszokottnál. A díszlet és jelmezek egyszerűek, a képi világ jelentésbeli fontosságát a mozgás veszi át. Az utóbbi időben többször érte kritika Bozsikot amiatt, hogy mozgásinvenciójában nem tud megújulni, „ugyanolyan" minden művének a stílusa. Nem értek ezzel egyet: ha valaki kialakította a rá jellemző kifejezésmódot, a tartalmi újdonság az, ami a frissülést hordozza. Ráadásul én nagyon szeretem Bozsik Yvette mozdulatvilágát, mert egyedi, különleges és rendkívül kifejező. Eddig legalábbis minden művét annak tartottam, a Traviatát kissé visszafogottabbnak, jelentésében ugyan kifejezőnek, de érzelmeiben talán nem eléggé. Viszont a mozdulatok táncosságát nem érheti szó, a hét nő és hét férfi feladatait most nem korlátozta minimálisra az alkotó.

 

bozsik-traviata1

Traviata - Fotó: Dusa Gábor

 

Nagy várakozásaim oka, Bozsik Yvette művei iránti rajongásomon túl az volt, hogy a darabban táncolt Krausz Alíz, aki a világ egyik leggyönyörűbb nő táncosa, s már csak ezért is a Traviata Kaméliás hölgyének szerepére született. Művészi erejével, tánctudásával már régóta tisztában voltam, így örültem, hogy Bozsik Yvette végre kifejezetten a számára készített egy művet, főszerepet, de kicsit csalódtam. Úgy éreztem, a táncosnő nem tudta igazán megmutatni tehetségét, s mintha nem hagyott volna elég teret, önállóságot neki a koreográfus a kibontakozáshoz. Egy-egy pillanatra érzékeltem csak azt a tüzet, szenvedélyt, ami az ő sajátja, s ilyenkor még jobban erősödött a hiányérzetem. Az előadás vége felé láttam először izzani a szemét, kár, hogy ennek így kellett lennie.

Mindezek ellenére feltétlenül ajánlom mindenkinek a Traviata megtekintését, hisz épp az, amit én kevésnek találtam, azaz a táncmű hatása, múlik a befogadón is. A siker a színházban nagy volt, így lehet, hogy a hiba, ezen az estén bennem volt.

A tánctalálkozó értékelésében többünk véleménye is megegyezett abban, hogy a tavalyi évhez képest nemcsak megizmosodott, hanem erőssé vált, a hazaiak közül a legerősebbek egyikévé. Ez elsősorban a válogatásról szól, még ha a művek minősége néhány esetben hagyott is némi kívánnivalót maga után. Komoly értékeket mutatott fel ez a hét, jó szándékokat, törekvéseket. Igényes rendezvénye volt az EKF 2008-as felvezető évének, jó tudni, hogy vannak ilyenek, hogy vannak még emberek ebben a városban, akik számára fontos az értékteremtés. Jelen esetben ez elsősorban Vincze Balázsra, a tánctalálkozó főszervezőjére, Vidákovics Antal koreográfusra és Uhrik Dóra táncpedagógusra, a találkozó szakmai védnökeire vonatkozik.