Klasszikus improvizációk

Harmadik nap: II. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó

Végre részt tudtam venni a találkozó egy off-programján is, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának a Színház téren tartott bemutatóján. Az iskola volt növendékei és a tagozatvezető, Uhrik Dóra koreografáltak-tanítottak be a növendékeknek rövid etűdöket, melyeket ötletes átvezető részekkel fűztek össze egésszé. A tanulók némelyike kész művésznek tűnt, még a legfiatalabbak között is volt ilyen, de az egész műsorra a profizmus volt jellemző az iskolásság helyett. Talán érzékelte ezt az utca közönsége is, mert egyre többen lettek, sokan ott ragadtak. Talán legközelebb a színházba is váltanak jegyet balettelőadásra.
Nübl Tamara | 08. 09. 26.

A szakközépiskolások felvezetője után a Pécsi Nemzeti Színház színpadán egy holland együttes, a Dance Works Rotterdam mutatkozott be a 2007/2008-as évadban készült Rotterdam/New York című műsorával. Az első felvonásban Ton Simonsnak, az együttes művészeti vezetőjének Mortal Coil című szimfonikus balettjét láthattuk Eminem, Mozart és Gus van Sant zenéjére. A tiszta tánc műfaja nagy hagyományokkal rendelkezik Hollandiában, elég Jiří Kyliánra gondolnunk, akinek művei a múlt század hetvenes éveitől kezdve meghatározóak és mintaadók Európa és a világ táncalkotói számára.

Ton Simons darabja szép táncmű, lírai kettősökkel, játékos triókkal, a csoportok és a teljes kar váltakozásával. A táncosok erős klasszikus alapokkal rendelkező, jól képzett táncosok, akik itt a kortárs technika formanyelvét használják. A szimfonikus balett műfajára jellemzően nincs díszlete az előadásnak, csak a fénytechnika teremti meg a látványt (bár nem túl változatosan, kicsit sablonosan). A jelmezek is minimálisak, hisz a hangsúly egyértelműen a mozdulatokon van, illetve a zene és a mozgás egységén. Ez érvényesült a darabban, ami mégis hosszúnak és kissé érdektelennek tetszett - a tánc szépsége, a zene és a tánc összhangja, a technikai kivitelezés tisztasága ellenére is.

 

tanctalalkozo2008_dwr

Melanie Suchèl, Vu Ngoc Khai, Dianne Steenbrink, Neus Gil Cortes, Irena Misirlić, Pataki Szabolcs- Fotó: Robert Benschop

 

A rotterdamiak estjének második részében Lareigne címmel Stephen Petronio koreográfiája következett. Ez is szimfonikus jellegű koreográfia, de sokkal kevesebbet nyújtott, mint az előző darab. Itt a zenei választás erősen megkérdőjelezhető (David Linton, The Stranglers), a jelmezek sem esztétikusak, sem előnyösek nem voltak. Kicsit zagyvának, némileg komolytalannak éreztem ezt a balettet. Viszont jó érzés volt látni magyar táncosokat is az együttesben: Zachár Lórándot és Pataki Szabolcsot. Mindketten kiemelkedtek a társulatból, szóló feladatokat is elláttak. Pataki Szabolcs számára nem volt ismeretlen a pécsi színpad, Keveházi Gábor igazgatóságának idején a Pécsi Balett szólistája volt.

A Dance Works Rotterdam bemutatkozása után a közönség este fél 10-kor a Nagyszínház Stúdiószínházában improvizációs esten találkozhatott a Pécsi Balett művészeivel. Az improvizáció a jelenetek véletlenszerű felcserélhetőségére és zenével való találkozására vonatkozott, nem a táncosok rögtönöztek. A koncepció és a koreográfia Gaál Marianné volt, aki a Pécsi Művészeti Szakközépiskola után a Rotterdami Táncakadémián végzett improvizáció-, kompozíció-, moderntánc-tanári szakon. A Chance Operation cím egy kompozíciós formát takar, mely a táncművészetben elsősorban Merce Cunningham nevéhez fűződik. Ő az 1950-es években az Egyesült Államokban kísérletezett - többek között - ezzel a módszerrel. Hazánkban nem tudok hasonló próbálkozásról, én most vettem részt ilyesmiben először.

 

chance

Chance Operation - Fotó: Lázár Eszter

 

A módszer maga a kombinatorikus lehetőségek tudatos végtelenítésére és kimeríthetetlenségére törekszik. A néző interaktív jelenlétével alakíthatja az előadást. Az este struktúráját, a táncmotívumok sorrendiségét és variációit a szabályok és véletlenek rendezik egésszé. Érdekes volt a produkció, újdonság volt, játék, ennél több nem is akart lenni. A résztvevők mint beavatottak számára lehetett a legizgalmasabb a produkció, nézőként inkább csak addig volt érdekes, amíg az újdonság varázsa tartott (de ez nem egyezett az előadás egyórás időtartamával). Számomra szimpatikus, hogy a Pécsi Balett igazgatója vállalta a kísérletezésben való részvételt. Ezzel a gesztussal biztosítva erkölcsi támogatásáról az alkotót és a produkciót. Minden részvevő komolyan vette a játékot és a közönséget, láthatóan energiákat fektetett a munkába, amit a nézők jó része igen nagyra értékelt.

Többet vártam ennek a napnak a fő produkciójától, a rotterdamiakétól. De a fele még vissza van a rendezvénysorozatnak, talán majd holnap a zágrábiak...