Ellenfény Online - Tánc - önálló Produkciók - Visszfény - A Táncos Nehéz élete

A táncos nehéz élete

Grecsó Zoltán: Egy faun alkonya

Nem feltétlenül kell egy Faun-előadás kapcsán Vaclav Nyizsinszkijt emlegetni, de ha az alkotók maguk hozzák fel a XX. század egyik leghíresebb táncos-koreográfusát darabjuk referenciájaként, akkor mindenképp meg kell emlékeznünk róla. A Ballets Russes fiatal tehetsége 1912-ben kapott felkérést mentorától, a társulat vezetőjétől és egyben szeretőjétől, Szergej Gyagilevtől, hogy elkészítse első koreográfiáját Debussy zenéjére.
Megyeri Léna | 16. 02. 4.

A próbafolyamat mind a koreográfus, mind a táncosok számára nehézkes volt, így az egész társulatnak kétségei voltak a párizsi bemutató sikerességét illetően. És habár a mindössze tizenkét perces Egy faun délutánja valóban nem aratott azonnal elsöprő sikert, utólag mégis a XX. század egyik legfontosabb balettjeként tartjuk számon, egyben akként a műként, amely elindította Nyizsinszkijt rövid, mégis páratlan koreográfusi pályáján.

Elsőre úgy tűnik, hogy Grecsó Zoltán Faunja Nyizsinszkij balettjének alkotófolyamatára fog reflektálni. Debussy fölcsendülő dallamaira a színpad hátulján lévő fénykörben Valencia James próbálgatja mozdulatait ráérősen. A zene időről időre megszakad, a fény pedig a színpad elején álló Rusu Andorra vált, aki mintha alkotói lázban égő koreográfus lenne, aki éppen élete legfontosabb művét próbálja formába önteni. Arca gondterhelt, mozdulatai idegesek.

Hamarosan azonban változnak a szerepek: James barna dresszére tűzpiros overall kerül, és hirtelen egy diszkó-jelenetben találjuk magunkat, ahol már ő a koreográfus, Rusu pedig feltörekvő táncos, akinek a nő megígéri, hogy sztárt csinál belőle – javasolja, hogy meg is beszélhetik rögtön a részleteket a lakásán. Eszünkbe juthat persze – ha a tánctörténetben járatosak vagyunk – Nyizsinszkij viszonya Gyagilevvel, mégis egyértelmű, hogy sokkal inkább egy mai táncosról és egy mai koreográfusról van szó (egy helyen még a nagy amerikai kortárs koreográfus, William Forsythe neve is elhangzik).

Ami ezután következik, az a táncos fokozatos, következetes megalázása a koreográfus által. Azt a jelenetet, amelyben James félpucérra vetkőzteti Rusut, és szinte szó szerint ostorozza groteszk, fenékizmaival bemutatott „tánca" közben, értékelhetjük akár a balettiskolák hírhedt lelki és testi terrorjának keserű paródiájaként is. A darab végére a táncos fülében füldugó, szemén szemkötő, szájába tömve piros kendő (amelyeket egyébként mind önként fogadott el főnökétől és kínzójától) – érthető, de talán kissé túl egyértelmű metaforája annak, mennyire be kell hódolnia egy táncosnak a megfelelés és érvényesülés érdekében.

Túl sok mondanivalóval terhelte meg Grecsó Zoltán és alkotócsapata a művet: egyszerre akartak Nyizsinszkijről és Gyagilevről, a Faunról, egy elnyomó kapcsolatról és a táncosok életének nehézségeiről szólni. A szerepek az előadás további részében is többször felcserélődnek, a jelenetek (főleg zenei váltások és fények által tagolva) sebesen váltakoznak, folyamatosan ugrálunk a Faun és a táncos világa között, míg végül már nehezen tudjuk követni a fonalat.
Nyizsinszkij Faunja részben persze az erotikus utalások miatt vált híressé és botrányossá, ma már azonban egy pucér fenék látványa nem billent ki senkit a lelki egyensúlyából. Ugyanakkor Nyizsinszkij életműve azért lett időtálló és úttörő jelentőségű, mert radikálisan új formákkal kísérletezett, ráadásul minden egyes darabjához egyedi mozgásnyelvet dolgozott ki. Ez a markáns stílus az, ami most Grecsó Faunjából hiányzik, bár vannak koreográfiailag izgalmasan sikerült részek, mint például az a duett, amelyben Rusu megpróbál megszabadulni a piócaként rátapadó James-től.

Jó ötlet volt ugyanakkor nőt tenni a Faun, a koreográfus és az elnyomó szerepébe, mert ez a hagyományos, de legalábbis gyakoribb leosztáshoz mért szerepcsere megakadályozza, hogy élből közhelyességbe fulladjon az előadás. Valencia James pedig többedszerre bizonyítja, hogy lehet rá előadást építeni, még ha ezúttal nem is annyira tánctudása, hanem inkább előadói vénája kerül a középpontba. Egzotikus, magabiztos Faun, és lehengerlően visszataszító koreográfus. Rusu Andor átéléssel hozza mellette a testileg-lelkileg megnyomorított táncost.

Nyizsinszkij alig több, mint egy évvel a Faun bemutatója után megházasodott, amivel annyira feldühítette Gyagilevet, hogy a koreográfus kidobta őt az Orosz Balettből. Innentől kezdve nemcsak Nyizsinszkij táncos pályája került leszállóágba, de pszichésen is elkezdett leépülni, míg végül teljesen elhatalmasodott rajta az elmebaj. Grecsó Zoltán darabja arról tanúskodik, hogy az idők (és a viszonyok) azóta sem sokat változtak.

 

Egy faun alkonya

 

Alkotók: Bertók Andrea, Halasi Dániel, Zsalakovics Anikó, Zelenka Nóra

Fény: Gothár Márton

Dramaturg: Bertók Andrea, Halasi Dániel

Koreográfus: Grecsó Zoltán

Szereplők: Valencia James, Rusu Andor

Helyszín: Szkéné Színház

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK