Szálakon

Départs Est II. – Trafó

A Départs Est II. keretében mutatta be a Trafó a belga  Eléonore Valère-Lachky Whirling című darabját és a Badora Dance Company Bestia című előadását.
Szabó Imola Julianna | 12. 01. 19.

A Trafó oldalán található werk-videókat megnézve úgy tűnhet, hogy nincs sok kapcsolódási pont a magyar és a francia-belga koreográfus alkotása között. Aztán kiderül, hogy annál is több van. Az egyik inkább gondolati és technikai, a másik meg inkább a balszerencse szüleménye. A szombati előadások próbáján mindkét darab egy-egy táncosa (Mikó Dávid, Csonka Roland) lesérült, így beugrókkal kellett megoldani a szerepüket. A Whirlingbe Petrovics Sándornak, a Budapesti Tánciskola növendékének kellett „felvennie a szálat”, a Bestiában pedig a koreográfus, Kun Attila táncolta el a főszerepet.

Két nagyon más zenei világ váltja egymást. Két nagyon eltérő mozgás-eszköztár kerül a színpadra. Mégis szembetűnik valami erőteljes közös szál. A testeket egymással összekötő, mozgásba hozó „fonal”, ami technikai és energetikai motívum is. Mindkét esetben az egymással és az egymásból húzható erő és energia mozgatja a táncosokat. Egymástól függve és egymáshoz képest határozzák meg magukat és a teret is, amiben táncolnak. Mindkét esetben a zene és a test nem csupán egymást le-követő viszonyba kerül, hanem szinte beszélgetnek egymással.

 

 

Ugrálósan rázó kötél

Eléonore Valère-Lachky: Whirling

 

Csend. Fehér, holdszerű kör a padlón. Két táncos egymással szemben. Finoman foglalják el a kezeikkel egymás apró tereit. Hónalj alatt, nyak mellett. Mint a szarvasok agancsai, olyan a kezük. Másodpercről másodpercre gyorsulnak a kezek útjai. A vonalak, az ívek maradnak. Csak már otthonos lesz a másik. Ismerős. Gyorsabban be- és átjárható. Nagyon gyorsan ismétlik a mozdulatokat, szinte addig a pillanatig, amíg már nem kivehetőek a karok. Amíg már csaphatna a kéz, ha ütközne. De nem teszi. Pontosak és precízek a mozdulatok. Ahogy az előadás egésze is az. Kivehetetlen szálak húzzák és kötik a szereplőket. Energiák. Erőterek és erővonalak. Olyan hatása lesz, mintha capoeira és az impulzustánc egymás energiáit adogatná a középpontok között. A ritmusok egymásból és egymáshoz szólnak. A tér pedig olyan sima és tiszta, mint egy fehér lap.

 

whirling-1

Eléonore Valère-Lachky: Whirling- Fotó: Dusa Gábor

 

A tánc ezen a lapon zajlik, miközben olykor kiállnak a táncosok oldalra. Furcsa hely ez a kint. Nem lehet mást, mint állni. Közben nézni a bent táncolókat. Egyszerre pihenő és átmenő is. Mégis komoly koncentráció-vonalat húz a tér köré azok figyelme, akik kint állnak. Egy ponton a két nő (Jónás Zsuzsa és Egyed Bea) egyszerre fordít hátat a nézőknek, és a kinti tér homályos fényében átöltözik. Nem a középpontban, hanem a „kintnek” nevezett részben. Abszurd módon én ezt ugyanolyan koreografált pillanatnak értelmeztem, még ha nem is volt, lehet az, és csak pusztán a véletlen játékaként tűnt fel. A lényeg, hogy ugyanabban a pillanatban és ugyanolyan szelíd jelenléttel álltak ott, meztelen háttal. Öltöztek, egyszerre. A tér más pontján. Pont úgy, mint ahogy a harcosok készülnek a küzdelemre. Majd találkoztak a térben. Puhán és koncentráltan figyelve egymás mozdulatait. Mint két macska a játék közben. Akkor lépve, ha a másik lép. Az egymásnak küldött impulzusokból építve a párosuk. Úgy tűnhet, mintha mindenki a saját mozgásvilágát mozgatná, rezegtetné és robbantaná fel önmagában. Azonban néha a motívumok átvevődnek és megegyeznek. A koreográfiába emellett humort is csent a francia-belga alkotó. A zenére való testi reflektáció jó alkalom arra, hogy játszani lehessen a térben. Egy rövid etűd erejéig zene-test impulzus párbeszéd kezdődik, helyzetkomikumba ágyazva. Egyed Beának különösen jól áll ez a fajta táncszínházi humor. Egy hang, egy testrázás, változó ritmusban. Nagy erővel és dinamizmussal épül fel ez a pezsgő és zizegő ugráló-tánc-mozgás, amiben pillanatokra megvillan azért valamiféle testen túli jelenlét. Élnek benne a táncosok, de azon túl nem történik más igazán különös. Azért így is érdekes és izgalmas ez a végtelen energiaáradat. Azonban amilyen szép és precíz a kezdet, a vége valahogy nincs meg. Elpulzál. De nem tudom hova.

 

 

Bestiális madzagon

Badora Dance Company: Bestia

A Bestia nem valaki. Nem valami. Kun Attila koreográfiájában a bestiális életszerűség rajzolódik ki és mutatja meg éhes és szüntelenül munkálkodó arcait. Szüzsé lesz a bestializmus. Néhol Pure Dance részek, néhol már inkább táncszínházi helyzetek, gesztusok hívják meg az életben rejlő feszültséget. Élő tánc és élő zene áll szembe a bestiával. Kodály zenéje pedig velejéig mutatja az utat. Tele van makacs daccal, lágy kioldással és feszült burjánzással. A zene ugyanolyan elánnal hullik hangjaira és kezdi magát újraépíteni, ahogy a táncosok is olykor a földre kerülnek, majd valamiféle kelet-európai összekacsintásként csettintenek egyet az ujjakkal, és „csak azért is” újrakezdik. Újra táncolnak, újra egymás mellé teszik a mozgáspaneleket.

Néha azonban meglepetésszerűen megbomlik a kanonikus mozgás. Ujjak botorkálnak a táncpadlón. Papír kerül az asztalra. Firkálás. Mindegy is, hogy mit. Az alkotás nem egykönnyen adja magát. Mintha az ihlet önmagában is ellenség lenne. De ha ez nem lenne elég, akkor jön a másik, aki belecsíp az ingbe, húzza és vonja a figyelmet, elállja a fényt. Sikerrel teszi. Valami mindig megakad az előadásban. Földre hull, elfekszik vagy éppen csak lassan veszti el életerejét. Majd újra eleven mozgásba kezd.

 

bestia-badora-1

Bestia (Badora társulat) - Fotó: Dusa Gábor

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2012/1. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 

 

 

 

 

 

Whirling


Fény: Dézsi Kata

Zene: John Zorn

Koreográfus: Eléonore Valère-Lachky

Előadók: Jónás Zsuzsa, Mikó Dávid, Varga Csaba, Egyed Bea, Juhász Péter

 

 

 

 

Bestia

Badora Dance Company

 

 

Zene: Kodály Zoltán

Jelmez: Jeremias Bianca

Fény: Pető József

Asszisztens: Rujsz Edit

Koreográfus: Kun Attila

Előadók: Barta Dóra, Horváth Zita, Csonka Roland/Kun Attila, Kiss Róbert, Feledi János, Major László

Zenészek: Rohmann Ditta, Kántor Balázs

Helyszín: Trafó