Női tintával írj!

C Est – MU Terminál

Fiatal, pályájuk legelején járó táncosnők mutatkoznak be a MU Terminál tanévzáró estjén: nyolc nő, dupla premier, két nagyszerű rendező. Vagyis C Est.
Komjáthy Zsuzsanna | 12. 05. 30.

A feminista kánon elveit félretéve, bizonyosan joggal mondható, nyolc nővel dolgozni nem lehet könnyű feladat. Főként, ha tánckoreográfiáról van szó. Pláne, ha nincs kontraszt, nincs férfi, aki maszkulin mozdulataival egyensúlyt teremthetne. Az előadás minden szándékoltság ellenére is eleve női színezetű kell, hogy legyen. A kiindulópont tehát önmagában izgalmas, mely igazi, experimentális gender-kéjutazásnak ígérkezik. A Nő maga a tér úszója, strukturálatlan és szétszórható, aki természeténél fogva zűrt teremt. Lelki szemeinkkel már látjuk is, miféle dinamikus jelentésárnyalatokat fest e „női tinta” a koreográfiába. Lássuk tehát, miképp aknázza ki e lehetőségeket a hazai kortárs táncélet két meghatározó személyisége, Gergye Krisztián és Jelena Ivanovic.

Vizsgáljuk előbb az estén elsőként bemutatott Gergye-koreográfiát, a Leni Riefenstahlt. A tánc címével is női tapasztalatot idéz, egy nőét, akit Hitler pártfogoltjaként, a Führer első számú filmmágusaként tartunk számon. Egy nőét, aki a nemzetiszocialista ideológia mellett (és az ideológia erőszakos jelenléte ellenére is) a filmművészet egyik újítója, Walter Benjamin szavaival élve a politika esztétizálója. Később a filmezéstől visszavonultan töltötte életét.

Gergye Riefenstahl nagy munkáját vette alapul: az 1936-os A berlini olimpiát. A nyolc táncoslány egyenként a sportverseny egy-egy szereplője, atléta. A nézők érkezésekor éppen bemelegítenek, majd mint akiket ostorral hajtanak előre, megállás nélkül járják szigorú táncukat. Mozdulataik „németesek”, vonalasak. Ezt ellensúlyozza mimikájuk, és az arcukat lepő hatalmas bajusz. A vak (náci) hit könnyed paródiája e fél óra, egy emblematikus pillanatfelvétel, plakátszerű előítélet, melyet illetéktelen kéz karikírozott. Mindenesetre kár, hogy csak bajszot rajzolt a képre. A Riefenstahl-téma jó alkalom lett volna arra, hogy a hatalom erőszakos struktúrájáról, a női nem kiszolgáltatottságáról és szubjektivitásáról essen szó. Persze ez tanévzáró előadás, a hangsúly így tehát a lányok bemutatkozásán van. A nyolc táncosnő egyenként jól teljesített. Úgy működtek együtt, akár egy szervezett hadsereg, egy-egy hibától eltekintve mozdulataik összehangoltak, jól megtervezettek és többnyire jól kivitelezettek.

 

Gergye- Leni

Forrás: muterminal.hu

 

Más koordinátákkal dolgozik Ivanovic 10/1 című előadásában. A tengelyek mentén itt is bohózat rajzolódik ki, ám e komédia a nőiségé. Miről álmodik a lány? Milyen buja, kacér, csintalan gondolatok jellemzik őt? Könnyed, szórakoztató formában csacsog a 10/1 a popkultúra saját ideáljáról. A ciklikus, ismétlődő mozgássorok nem minden irónia nélkül valók: Ivanova itt saját nemének társadalmi előítéleteit parodizálja. Különösen meghatározó az unhatatlan léggitár-játék, mely át-átszövi az értelmetlen struktúrát. Látszólag ugyanis minden hely nélkül való e koreográfiában, végül az apró jelenetek változója mégis egyetlen eredő felé mutat, mely pedig a vágy titokzatos tárgyát hivatott megnevezni. A nő képességét a másikra, a szerelemre, az egymás iránti szerelemre. A lányok saját testüket itt olyan médiumként használhatják, mely önmagukra reflektál: saját sztereotípiáikra, az ez elleni titkos lázadásra, gúnyra, játékra. A végjelenet párosának csókját nem csoda hát, hogy ki-ki meglepetten, irigyen vagy éppen szégyenlősen lesi. A nők szerelme tabu, szétcincált, túlbeszélt tabu a mai napig.

 

Jelena Ivanovic - 10_1

Forrás: muterminal.hu

 

A MU Terminál C Estje összességében az egy éves műhelymunka méltó zárásaként könyvelhető, ugyanakkor olyan kísérlet, mely egyedi kiinduló helyzetet teremt, akaratlanul is a nőiségre irányítja a figyelmet, és két alapvetően különböző (női és férfi) perspektívát jelöl. Hogy melyikük írja valóban női tintával koreográfiáját, kérdés. A lányok mindenesetre bizonyították rátermettségüket, nevükkel, reméljük, találkozunk a jövőben.

 

 

 

Gergye Krisztián: Leni Riefenstahl

Jelena Ivanovic: 10/1

 

Fény, látvány: Fejes Ádám

Előadók: Asztalos Dóra, Balázs Dominika, Barabás Anita, Csongor Nóra, Fekete Blanka, Hoffmann Adrienn, Horváth Adrienn,  Rózsa Barbara

Idő: 2012. május 25–26.

Helyszín: MU Színház

 

Képgaléria:

kni