Kísérleti paródia

Dányi–Molnár–Vadas: Nyúzzatok meg!

Merész előadás a Dányi–Molnár–Vadas triász legfrissebb koreográfiája, a Nyúzzatok meg! Vakmerő a formai kísérleteit, bátor a paródia használatát illetően. Ha tetszik, torz gömbtükör, melyet a bigott forma elé kuncogva tart a paródia – és űzi vakító játékát a perspektíva, szanaszét szórva-atomizálva az ismerős alakzatokat.
Komjáthy Zsuzsanna | 13. 04. 24.

Hogy mindent lebont, megnyúz és széthasít, egy idő után természetes. De hogy mindezt olyan látómezőben teszi, melyhez hunyorítva sem szokik hozzá egyhamar a szem, már érdekes is. A Nyúzzatok meg! fölöttébb szokatlan előadás. Nem ismeretlen ugyan a választott téma, nem újdonság az eljárási módszer sem, ám üdítő annak megközelítése. Kopásig ismételt kliséket karikíroz, miközben a koreográfusok legtitkosabb és csak legritkábban elért vágyát lazán mintázza. A végy egy üres teret…, emeld azonos rangra a zenét és a mozgást, merj tabukhoz nyúlni, hagyd a nézőt gondolkodni típusú retorika itt azonban mind-mind realitás.

Már a színpadon melegítenek és meditálnak az előadók, mikor a közönség a nézőtérre ér. Ki-ki nyújt, magába roskad, iszik pár kortyot, vagy beszélget. Mindent látunk, ha csendben lennénk, megkockáztatom, tisztán hallanánk is – elvégre, félre a rituális ceremóniákkal, a „most kezdődik ám egy előadás” tiszteletteljes, fekete csöndjével.

 

nyuzzatok-meg-2

Fotó: Szabó Dorottya

 

A színpad e különös látószögnek megfelelően teljesen kopasz, nincs függöny vagy markáns kulissza, ami bármiféle illúziós törekvésre utalna. Mikor az utolsó néző is elhelyezkedett, villany le: sötét, villany fel: világos, és megkezdődik az előadás. A kiindulópont tehát nem szemérmeskedik: tapasztalt, mégsem szokványos felütése meghatározza az előadást, ami nem is marad el a céltól. Életszagú és cafatos marad mindvégig, szemtelen, ugyanakkor furcsa, flegmatikus és odavetett, darabos. Mégis roppantmód működik.

Politikáját tekintve a Nyúzzatok meg! az atomizálás totalitására tör. Minden vélhető előadáselemet a szándék izomzatáig bont, és a részecskéket egymás mellé illesztve épít mozgásvariációkat. Van, hogy csak a kezek, csak a lábak dolgoznak, néha a puszta lélegzet válik játék tárgyává – az elv pedig mindvégig az egyszerűség. Így például a díszletezésé is. Egy gurítható, csonka kocka uralja, választja el és köti össze a teret, kreatívan aknázza ki annak ezernyi lehetőségét.

 

nyuzzatok-meg-1

Fotó: Szabó Dorottya

 

Az alkotók elemeire cincálták a zenét és annak felhasználási módját, újragondolták a zenész szerepét is. A Dányi–Molnár–Vadas-féle felfogásban a muzsikus alkotótárs, egyenrangú fél, aki maga is játszani kényszerül. E tekintetben fantasztikus jelenet Porteleki Áron és Vadas Zsófia Tamara duója, melyben az őrületig (!) püfölt dobfelszerelést Vadas egyszerűen elhordja a zenész alól. Az elemekkel induló játék már a daraboltságban-való lét egy tipikus helyzete. Ezen a ponton jegyezzük meg, a Nyúzzatok meg! a szó szoros értelmében vett dekonstruktív előadás. Nincs, ami benne stabil lenne: minden mozgás, mozgássor, zenei hang vagy témafelvetés viszonylagos, és relativitása a különbségekre mutat. Ahogy egyik jelentében a mozdulatból egyre-másra új értelmű mozgás fogan, és megjósolhatatlan, mikor, melyik szemszög érvényesül, úgy a mozgássorok jelentése is mindvégig egyértelműsíthetetlen. Sőt: nemcsak a jelentés elsőrendű konvencióiba, de a konnotációkba is beletapos az előadás, lenyúzza-hántja a megszokott értelmeket, és parodizálásba kezd. Az udvari tánc, az aerobik, a gimnasztika stb. mind-mind csak közmegegyezés szerint értelmezhető. Nos, a triász lényegre tapint, mikor a klasszikus, légies mozgássorban a nemi szervekre tereli a figyelmet, rámutatva ezzel a prüdériára, vagy amikor az aerobiktánc kiüresített ugrálására utal. A Nyúzzatok meg! él azzal a feltételezéssel, hogy a jelenlét és a hagyomány semmi esetre sem egyenlő az értelemmel, ennélfogva azt a színpadon, a formákon túlra helyezi: a nézőbe (a nézői kacajba) és abba a játékba, mely köztük létesül.

 

 

A játék pedig előadásszervező erővé nő – a humoron kívül ennek elsőrendű eszköze a szembesítés. Ki ismerné be valaha is, hogy a meztelenkedő táncosoknál oda-odapillant a szabadon hagyott testrészek ritmikus ugrálására? És ugyan ki merné ezt vicc tárgyává tenni… Ki állítaná, hogy a hagyományok unalmasak? És ki merné ezt vicc tárgyává tenni… Ki vallaná be, hogy a koreográfus olykor értelmetlen mozgássorokat kombinál csupán? És ezt mégis ki merné vicc tárgyává tenni… – nos, a Dányi–Molnár–Vadas triád meri. Annyi pedig bizonyos: a Nyúzzatok meg! velejéig merész előadás, a furcsa és esetleges keresztmetszetében járatlan útra téved. Még akkor is, ha radikalizmusának egy ponton túl valamiért gátat szab; kísérletük minden bizonnyal nem marad visszhang nélkül.

 

 

 

 

Dányi–Molnár–Vadas: Nyúzzatok meg!

 

Díszlet: Terebessy Tóbiás

Jelmez: Artista

Fény: Dézsi Kata

Alkotó-előadók: Dányi Viktória, Molnár Csaba, Vadas Zsófia Tamara, Czitrom Ádám, Porteleki Áron

 

Helyszín: Trafó