Angelus flow

Angelus Iván: Tükörszoft – Trafó

Angelus Iván a nyáron ünnepelte 60. születésnapját, így idén az utóbbi évek hagyományát megtörve nem csak tanítványainak készített koreográfiáját tűzte műsorra a Kortárs Művészetek Háza, hanem egy röpke, mégis komótos performansz erejéig a mester magáról beszél.
Fehér Anna Magda | 13. 12. 16.

A Tükörszoft című előadás mégsem egy utolsó utáni szóló, hanem egy montázs: családdal, tanítványokkal, barátokkal, életképekkel, emlékekkel, jelennel és múlttal.

Sokszor jártam már a Trafóban, de a ruhatáron keresztül még sohasem közelítettem meg a nézőteret, az újszerűségen és meghökkentésen túl lényegi funkciója van ennek a különös bejáratnak, így ugyanis a széksorok között, mint egy arénába, középen érkezünk a színháztérbe, ahol a főszereplő Angelusz Iván mindenkit szívélyesen fogad, akár ha egy születésnapi zsúrra lennénk hivatalosak. A néző megszólíttatik, és mindvégig megmarad a kölcsönös figyelem a színpad és a megvilágított nézőtér között. Angelusz Iván türelmet kér tőlünk, hisz most rövid időre magáról szeretne beszélni.

A képek idejét éljük, és ezen belül, azt hiszem, a montázsok kora a miénk. Nem a film nehezen észrevehető, összetett eisensteini montázstechnikájára gondolok, hanem az önkifejezés kreatív és kínzó kényszerére, a közösségi oldalak sorjázó képdömpingjére: az instragramok, az itt és itt mulatok applikációk, a mindjárt felszáll a gépem, ég veletek, a mit tanult ma a papagájom, és az őrült orosz videók korát. Angelus Iván épp erre az életérzésre játszik rá performanszával, de ne gondoljuk, hogy követhetetlen információtömeget zúdít ránk, az előadás ritmusát ugyanis egy hosszas tai chi mozgássorral adja meg még a játék elején (akárcsak a róla készült portréfilmben 1988-ban, aminek jeleneteit többször megidézi az előadás). Mint hajnalban egy tisztes kínai nyugdíjasnak, úgy áramlik a mozgása a színpadi emelvény legmagasabb pontján két nyeles tükörré átalakított ping-pong ütővel a kezében, egy felfújható delfin társaságában.

 

 

A komótos, bíbelődő hangulatot és a ping-pong tematikát Böröcz András képzőművész sehová sem tartó, semmilyen eredménnyel sem járó performansza is erősíti. Angelus Iván egy nagy műhelyasztalhoz tolja egy gurulós emelvényen, egy hosszú lábú széken ülő barátját, a művész pedig, mint holmi Geppetto, fúr-farag, ping-pong labdányi lyukat vág egy ping-pong ütőbe, majd főtt és nyers tojásokat gyömöszöl át a résen. Művirággal ékesít egy tojás-szeletelőt, a felszelt tojáskorongokat az ütőre helyezi, szendvicset készít, miközben bekap egy-egy falatot. Furcsa tárgyakból összeállított mozgó szobrot fabrikálna, de csak mindent átlyukaszt a kézi fúróval, mindent megpörget a meneten, majd elveti az ötletet. Sehová sem jut el, ahogyan Angelus Iván párhuzamos performansza sem, egy életen át tartó keresgélés, tapogatózás érzetét kelti ez a jubileumi visszatekintés.

 

 

Az idővel való játék is átszövi az előadást. Angelus Iván két fiatalabbik gyermeke, Maya és Farkas a színpadon elvackolódva, plédekbe takarózva nézik a játékot, mintha házimoziznának. Tanítványai, a Budapest Tánciskola táncosai véletlenszerűen és szabadon kezdik meg kortárstánc mozgássorukat a tér egyik-másik pontján, gyakran összegabalyodik a mester és a tanítványok tánca. A három fiatal férfi előadó, Bordás Emil, Dragos Dániel és Petrovics Sándor mozgásában összekeveredik a múlt és jelen. Lendületükben megtestesül a fiatalság szabadsága. Rohanásukkal, mozdulataikkal, az emelvényen való akrobatikájukkal a kortárs hip-hop és parkour szubkultúrát idézik meg, miközben Erdős Virág Mondjátok meg című, a mai magyar valóságot száz kérdésben vázoló és vádoló verse szól, a költőnő előadásában. A három fiú mozgása ugyanakkor emlékeztet az egyik képernyőn folyamatosan vetített Petőfi 73’ című film fiatalos, vesztébe rohanó koreográfiájára is. Kardos Ferenc mozijában a húsz éves Angelus Iván vörös fejpánttal, harcsabajusszal, kócosan és félmeztelenül lázad kortársai tömegében. Grúber Márta és Zsigovits István versenytáncosok pedig a világ egyik legtökéletesebb duettjét idézik meg az 1935-ben készült Top Hat című film nagyjelenetét, Ginger Rogers és Fred Astaire suhanását a mennyország felé. A tánc tökélyén és a mozgás önfeledtségén túl, a tizenkilencszeres magyar társastánc bajnok hölgy és ifjú partnere keringője a múlt és jelen elválaszthatatlan, kavargó egybemosódását is érzékelteti.

Hat kisebb-nagyobb képernyő kap helyet a színpadtérben, de a képek mellett a hangok is montázsszerűek, a természet, a város hangjai, kórházi beteglátogatás rögzített felvétele, Angelus Iván telefonjával felvett furcsa vagy megörökítésre szánt hangok, kedvenc zeneszámok egyvelege. Dömötör Péter kamerája pedig szintén kiragad, kiemel néhány jelenetet a párhuzamosan futó performanszok közül, a legszebb kompozíciója talán, mikor Angelus tai chi mozgássorát veszi, a háttérben azzal az élő képpel, amit saját maga rögzít éppen. Egy másik képernyőn Böröcz András szórakozott tevés-vevését követhetjük, egy harmadikon pedig Angelus Iván New York-i kóborlásait, ahogy a város szlömösödő helyszínein, parkjaiban, temetőiben improvizál. Egy következő kijelzőn a már említett a hetvenes éveket és még korábbi sötét korokat idéző filmek futnak, olyan jelenetek, amelyekben Angelus Ivánt fiatalon láthatjuk. A koreográfus nemzedékét széles és kirobbanó energiájú tömegben felvonultató Petőfi 73’ című filmet, és az 1983-ben készült és Oscar-díjra is jelölt Jób lázadásának zsidó ünnepi estet bemutató jelenetét. Tükröm, tükröm mond meg nékem… – mantrázza a következő képernyő, ahol Walt Disney klasszikus Hófehérke mesefilmje fut. Angelus Iván e képernyő, e rajzolt varázstükör előtt tárja szét köpönyegét újra és újra számos átöltözés során. Köztudomású, hogy a gonosz mostoha mesebeli tükre veszélyes játékszer, nem a múltat tárja fel a gazdája előtt, nem is a jövőt, hanem a jelen teljes és kíméletlen igazságát. Angelus Iván hasonló módon használja ezt a performanszt tükörként, amely megmutatja öregedését, fiatalságát, játékosságát, esetlenségét, reményét, büszkeségeit és máig tökéletes spárgáját is.  

 

 

Angelus Iván: Tükörszoft

 

Alkotótársak: Böröcz András (performansz művész, képzőművész, Mizsei Zoltán (hangszervező), Dömötör Péter (élő videó)

Előadók: Dömötör Judit, Harmath Olívia, Juhász Adél, Kancsó Luca, Oberfrank Réka, Vavra Júlia, Peyman Fallahian, Dragos Dániel, Petrovics Sándor,Grúber Márta, Zsigovits István

Videó felvételek: Böröcz András, Vicky Shick

Videó vágás: Dömötör Péter

Photo processing: Peter Vidor

 

Helyszín: Trafó

Idő: 2013. december 10.