A mozdulat halála

Mészáros Máté: Hinoki 2.0 - Trafó

A Hinoki 2.0 Mészáros Máté Hinoki című koreográfiájának átdolgozott verziója. A darab gondolati magja nem változott: az első verzióhoz hasonlóan a Hinoki 2.0 is az elmúlás, rombolás és újjáteremtés ciklikus körforgását állítja középpontba.
Dohy Anna | 15. 04. 21.

De a hangsúlyok jelentősen eltolódnak, és a végső tanulság is egészen más irányt vesz, ezért azoknak is új élményekkel szolgál az előadás, akik az első darabot már látták.

A kezdőképekben szinte nincs változás: a táncosok körben állnak, és Porteleki Áron zenéjének első hangjaira lassan dőlni kezdenek. A dőlésből kibillenés, a kibillenésből egyensúlyvesztés lesz, amiből létrejön a mozdulat. A színpadkép azonban egészen más hangulatot sugall. A friss faforgács üde színe helyett sötét polifoamtörmelék-sánc emelkedik a színpad jobb oldalán – ismerős lehet ez a kép, Kun Attila alkalmazott hasonló elemet a Peregrinusok című produkcióban, amiben három koreográfus, köztük Mészáros Máté is részt vett. A sötét színből már sejthető: ez az est több komolyságot és jóval kevesebb játékosságot ígér.
A darab címe Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című könyvéből ered. A hinoki egy japán fafajta, belőle épül Krasznahorkainál az a szentély, melyet húszévente lebontanak és újjáépítenek, hogy Amateraszu Oomikami, a nap istenasszonya – aki szereti a friss hinoki illatát – soha ne hagyja el a közösséget. A friss faforgácsnak az első darabban tehát fontos szimbolikus jelentősége van, ami az átdolgozott verzióból szinte teljesen kimarad. A darab leválik a címről, és mintha a porózus anyag is csak azért került volna bele a koreográfiába, hogy ne távolodjon el túlzottan az eredetitől, valódi funkciója (és tömege) jóval kisebb.

A narratív elemeknek is kisebb a jelentőségük az első változathoz képest, noha érzékelhetően hús-vér-indulat emberek, és nem csupán mozgó testek vannak jelen a színpadon. Kevésbé eldönthető, hogy a táncosok közti kapcsolat szülő-gyerek, baráti vagy párkapcsolat-e. A Hinoki póráz-jelenete – ahol az egyik táncosnő egy póráz segítségével irányítja párját, nem kevés ironikus áthallással a párkapcsolat jellegére – a Hinoki 2.0-ban szublimálódik, és a póráz a táncos hajára kötött vékony, szinte láthatatlan damilszállá változik. A jelenetek elvontabbak, általánosabbak, kevésbé pantomim-szerűek és ezért nem is annyira komikusak. De végig, minden mozdulat a belülről jövő emberi indulat energiájából származik, tisztán, tudatosan, manírok és erőltetett érzelmek nélkül. A kapcsolatok ábrázolását emeli szimbolikus szintre az a gesztus is, hogy két táncos mozdulatait váratlanul egy harmadik is átveszi: például ha fölpofoznak valakit, akkor a fölpofozott táncos és egy hátul álló szereplő egyszerre, ugyanolyan mozdulattal terül el, zárójelbe téve ezzel az identitások elhatárolhatóságát.

 

hinoki-2

Fotók: Dömölky Dániel

 

Mészáros Máté alapanyaga az ember teste – az ember érzelmeivel és a test adottságaival együtt. Úgy gyúrja ezt az alapanyagot, ahogy a szobrász az agyagot. Mindent meg akar mutatni az anyag szépségeiből, és nem akarja elrejteni a rücskeit sem. Igen, a tánc fárasztó, izzasztó, sőt néha fájdalmas is, mi értelme lenne tagadni? A szereplők testi-lelki szerkezetének csupaszságát a színpad csupaszsága tükrözi: nincsenek színfalak, amelyek mögé a táncból épp kiálló szereplők elbújhatnának pihenni, ezért a lámpaállványok váza mellé ülnek le addig, amíg vissza nem lépnek a színpadra. A szünet a Hinokihoz hasonlóan itt is fontos: ritkán táncol mindenki egyszerre a színpadon. A kifulladás éppúgy a tánc része, mint a lendület, amitől a mozgás nagyon emberközelivé és igazivá válik. A testnek vannak határai, amelyeket megmutat ugyan a koreográfia, de nem törekszik a határok áttörésére – egész egyszerűen abból dolgozik, ami van, de azt szikáran, őszintén. A gyengédség tényleg puha, az ütközés tényleg kemény, és nem akar ennél sem több, sem kevesebb lenni.

Az új koreográfia kiemeli a tánc harcművészetszerű elemeit. Ahogy a Hinokiban, úgy itt is: az ellenfél – és a fegyver is egyben – a saját test. A szereplők harca önmagukkal és egymással nagyobb jelentőséget kap, a feszültséget kevésbé oldják fel humoros elemek. Míg a Hinokiban a fűrészpor lehetőséget adott az ugrálásra, elbújásra és játékos kiugrásokra, addig a sötét polifoamhegy csak az agressziót erősíti. A sáncot a táncosok egymás testét ráncigálva túrják szét a színpadon. Mintha csak azért lenne szükség erre az anyagra, hogy az erőteljes ütközések, érkezések és lökések becsapódását tompítsa.

A születés, a magzatpóz jelentősége változatlanul megmarad. A földön összegömbölyödve vagy egymás ölében keresik a szereplők a biztonságos gyermeki állapotot, míg a darab egyre kevesebb lehetőséget hagy erre. A Hinokiban a mozdulat elmúlik, ahogy a test megtalálja az egyensúlyt, hogy aztán egy kibillenésből ismét megszülessen. A Hinoki 2.0-ban a mozdulat nem múlik el magától csendesen, hanem meg kell gyilkolni. Amíg még két táncos képes fölállni, ha támolyogva is, de egymásnak fognak rohanni, mindaddig, míg az összeütközés csattanása után élettelennek tűnve nem terülnek ki a földre.

 

 

Mészáros Máté: Hinoki 2.0

Az Ultima Vez, a SÍN Kulturális Központ és a Trafó közös produkciója

 

Koreográfus: Mészáros Máté

Alkotó-előadók: Dányi Viktória, Horváth Nóra, Juhász Péter, Mészáros Máté, Mikó Dávid, Porteleki Áron, Varga Csaba

Zene: Porteleki Áron

Jelmez: Kalicz Klára

Tér: Mészáros Máté

Fény: Stadler Ferenc, Vajda Máté

Produkciós vezető: Rácz Anikó

 

Helyszín: Trafó

Idő: 2015. 03. 06.