Haverok, buli, olvasás

Hámor József: T.R.I.P. (beolvasás) - Gangaray Táncszínház

A T.R.I.P. nem akar nagyot szólni, nem feszeget súlyos témákat, nem fekszi meg a néző gyomrát. Rövid, kerek, közvetlen, életszagú és vicces. Negyven percnyi laza fíling. Hámor József fejéből kipattant egy kis szösszenet, és most jól fel-, akarom mondani, beolvassa nekünk.
Maul Ágnes | 09. 02. 17.

Masszív füstgomolyag mögül bontakozik ki három férfi alakja. Cipzáros pulcsik, oldalzsebes bő gatyák, lezser testtartás - nem is férfiak ők, inkább srácok. Hárman háromféle sapkát tesznek a fejükre, majd a füsttel teli térben elkezdenek maguk is gomolyogni. A zene szolidan lüktet, ők hangtalanul és puhán gördülnek a földön, magukba mélyedve tapogatják a teret. Majd felállnak, lazán biccentenek egymásnak, összegyűlnek a színpad közepén, üdvözlik egymást. Felpróbálják egymás sapkáját, és jót röhögnek a látványon. Mint három jó barát, akik megbeszélték, hogy találkoznak mondjuk a Moszkva téren, hogy együtt induljanak el egy kis szombat esti lazulásra.

A zene átvált ütemes tuc-tucra, és a srácok a következő „snittben" már egy klub táncparkettjén találjuk őket. Kortárs táncosokat - pláne előadás közben - ritkán látni „diszkózni", a közönség hangosan röhögve nézi, ahogy a fiúk a villódzó fényben „szeletelnek". Az üres térben, egy kis füsttel, zenei aláfestéssel és találó gesztusokkal tökéletesen felidézik egy tipikus bulis este mozzanatait a sör melletti „világmegváltó" beszélgetésektől a drum n' bass ritmusára való rángatózásig.

 

trip1

Fotó: Dusa Gábor

 

A bulihangulatnak hirtelen véget vet, hogy a színházteremben hirtelen kigyulladnak a fények. A pörgős, humoros felvezetés után a koreográfia rátér a címben is megjelölt lényegre: Katonka László törökülésben ül, és elmélyülten olvassa az előtte lévő vaskos könyvet. Hámor és Mádi kíváncsian kukkantanak bele a könyvbe, majd letelepednek az olvasó ember köré, aki körbeadja a könyvet, mint jó haver a cigit. A könyv kézről kézre jár, a harsogó zene és a komikus pörgés után nyugodt csend ül a teremre. Egyetlen zaj a hunyorgó neoncsövek „ciripelése". Fecseg a felszín, hallgat a mély. Morfondírozva, bólogatva szívják be a betűk értelmét, ami pedig ezután jön, az a trip, a lelki utazás.

Újra táncolni kezdenek, mintha a könyv üzenete szerint próbálnának cselekedni. Külön-külön és együtt is megpróbálnak rálelni saját útjukra. A szólóban, egyszerre és kánonban eltáncolt egyforma mozgássoroknak mindhárman saját egyéniséget adnak: Katonka Zoltán a laza, Hámor József az ösztönös, Mádi László a szögletes. Tenyerüket arcuk előtt tartva táncolnak, mintha továbbra is olvasnának. Egymás mellé hasalva olvassák egymás „könyvét", vagyis a másik tenyerét. Majd a színpad hátsó falánál egymás mellett ülve eltűnnek a pirosan, sárgán villogó fényekben.

 Amikor újra látjuk őket, a három fiú a színpad közepén áll, körülöttük füst gomolyog, felveszik sapkájukat, és az előadás elején látott mozdulatsorokat ismétlik. Látszólag minden ugyanaz, valójában már minden megváltozott. Feszes testtartás, elszánt tekintet, erőt sugárzó mozdulatok. Nem is fiúk ők, inkább férfiak. A fél órája látott puha gördülések most dinamikus, gyors, már-már túlpörgött indulatkitörésekként születnek meg újra. A lágy lüktetés helyett pedig hektikus elektronikus zenével kevert Bach ömlik a hangfalakból. A három alak újra és újra nekifeszül, hogy a test nyelvén elmondjon valamit, hogy a mozgás útján rátaláljon valamire, ám a próbálkozások rendre kudarcba fulladnak, és a táncosok dühödten kapják le fejükről és csapják földhöz sapkájukat. Mintha ezáltal akarnának megszabadulni saját énjük gátjaitól. De nincs más választásuk, felveszik újra a sapkát - mindenki a magáét, hiszen a másiké nem áll rajtuk sehogy - és táncolnak tovább.

A már-már súlyossá, komollyá forduló koreográfia ívét egy slusszpoén szó szerint lecsapja. Csend, a neoncsövek felkapcsolódnak, a táncosok megint a könyv köré gyűlnek, egy darabig csendben olvassák, majd jelentőségteljesen becsapják a könyvet, akárcsak a színházterem ajtaját maguk mögött. Mire jöttek rá? Rájöttek-e valamire, vagy csak feladták? Nem tudni, mint, ahogy azt sem, mi volt a könyvben, amit olvastak. Lehet, hogy az élet értelme, de az is lehet, hogy csak egy bonyolult recept.

 

Hámor József: T.R.I.P.

Gangaray Táncszínház

 

Jelmez, zene, fény: Mádi László, Hámor József, Katonka Zoltán

Koreográfus: Hámor József

Előadók: Mádi László, Hámor József, Katonka Zoltán

Helyszín: MU Színház