Le-lepleződések

Réti Anna: Fregoli szindróma avagy nem a ruha teszi az embert: Zoe Scofield-Juniper Shuey: Repedések

Összművészeti játékosságot és kreativitást sejtetett a Trafó évadnyitó programja a fiatal amerikai koreográfus, Zoe Scofield és Réti Anna premierjével, de a kazán csak takaréklángon égett az este első felében. Végül Réti Anna ruházati nagykereskedésének sikerült belobbantani a Liliom utcai épületben az amerikai előadása után csak pislákoló tüzet.
Barta Edit | 09. 09. 14.

A Repedések (A Crack in Everything) a Budapesten rezidenskedő Zoe Scofield és videóművész-alkotótársa, Juniper Shuey legújabb darabja. A színlap szerint az előadás az Oreszteiát veszi alapul, hogy a tánc és a képzőművészet segítségével a trilógiát a jelenbe ültesse. „Hogyan uraljuk a bosszú iránti vágyunkat? A számtalanszor átélt kényszerek, agresszió, önpusztítás és rosszindulat szolgáltatnak alapot az önvizsgálatra; miért is olyan nehéz békülni és megbocsátani?" - e kérdések köré szerveződik a koreográfia.

A színpadot egy áttetsző, fehér lepel választja el a nézőktől, s amikor lekapcsolódnak a fények, a vetítés elindul: a háttérben felállított paravánokon és a tánctér padlóján magas galléros köpenybe rejtőző táncalakok tűnnek fel. Olykor eltorzulnak és vibrálnak, máskor groteszkül a tánctér padlózatán repkednek, és összemennek, mielőtt végleg eltűnnének a térből. A lepel mögött két táncosnő jelenik meg teljes életnagyságban, s amikor lehull a lepel, kettejük kapcsolata lenne hivatott arra, hogy bosszúról, kegyelemről és önvizsgálatról beszéljen.

 

 

zoescofield

 

Az előadásban azonban a fent idézett problémakörből nem sok érzékelhető. A Repedések az egyszerűséget, a letisztult formákat hirdeti, ám ez ott is megmutatkozik, ahol nem szeretnénk: a két táncos viszonyában. Kapcsolatuk tisztán fekete és fehér, mint a bábuké a sakkjátékban. Épp azok a finom rezdülések és összetett érzelmi helyzetek hiányoznak a koreográfiából, melyeket az alkotók kérdései megkövetelnének. A koreográfia hiányosságait pedig a táncosok technikai képességei sem képesek eltakarni, a szinkron duettekben sok a pontatlanság.

Így a Repedések egy lassú ritmusú és vontatott előadás, melynek sem mozgásanyaga, sem táncosai nem okoznak meglepetést, vagy ha igen, az sem túl kellemes. Egyedül Juniper Shuey padlóra vetített absztrakt mintázatai képesek felvillanyozni a teret.

Réti Anna bemutatója, a Fregoli szindróma avagy nem a ruha teszi az embert egy újabb önvallomás. Első koreográfiájához hasonlóan a lélek itt is csak pulóver nélkül képes megmutatni magát. A vallomástételhez partnere is akad, Újvári Milán, akinek alakja felerősíti a darab látszólag könnyed és játékos hangvételét, valamint paradox módon egy zsáknyi színes ruha. A darab címében szereplő fregoli ezúttal nem a fürdőszobai ruhaszárítóra utal, hanem egy ritka betegségre: „a fregoli szindrómában szenvedő beteg azt hiszi, hogy rokonait, ismerőseit egyetlen, folyamatosan átváltozó személy helyettesíti". A szó többszörös jelentésére azonban az alkotók (Réti Anna alkotótársai: Claudio Stellato és Amos Ben) a darab színpadképében rájátszanak, a mennyezetről mindenhonnan kötelek - és a rájuk aggatott vállfákon - ingek, gatyák, nyári ruhák lógnak.

A színpadon kezdetben csak Újvári Milánt látjuk, szimbolikusan az első nézősorból lép a porondra, s egy szellemformájúra keményített fehér blúz mögé rejtőzik, s amögül kukucskál kifelé. Rövid kis akciója előrevetíti és hosszú időre meghatározza a darab hangulatát: úgy tűnik, hogy a narancssárga dzsekik és színes szoknyák világában széllelbélelt figurák, gyermeki lelkek tréfálkoznak, civakodnak majd egymással. A fiú első ránézésre nem tűnik pszichiátriai esetnek, ám ahogy rendezgeti a ruhahalmokat, válogat és átcsoportosít, majd ismét különválogat, a kényszerbetegekre emlékeztető mozgásmechanizmusokat végez. Mániásan ragaszkodik például a geometrikus alakzatokat formáló ruhakupacokhoz.

 

 

fregoli

 

A lány (Réti Anna) a középen található hatalmas ruhakupac aljáról bukkan elő, de nem hajlandó megmutatni önmagát: felsőtestét eltakarja egy fejére húzott szoknyaalj. A ruha mintha egy hatalmas száj lenne, magába tömködi a körülötte lévő ruhadarabokat. A lány szerepe a rejtőzködés és az átváltozás, a lány az előadás során többször is átöltözik, ám a ruhákat mindig „helytelenül, nem rendeltetésszerűen" használja. A szoknyát ugyan a derekán viseli, de felsőtestére húzza fel, vékony lábaira XXL-es nadrágot húz, szinte lubickol a hatalmas ruhadarabban. Akkor sem törekszik arra, hogy csinosnak látsszék, amikor vadító piros ruhát ölt magára vagy egy bordó estélyit: igyekszik minél kényelmetlenebb pózokat ölteni magára, amint rákerül egy ruha. Teste leveti magáról a második személyiséget, képtelen másnak látszani, mint ami: az ő világában a ruha nem öltöztet és kifejez, hanem eltünteti személyiségünket.

Az este során bravúros ruhacseréknek lehetünk szemtanúi, a két szereplő olykor közelharcot vív egy-egy ingért, s a küzdelem pillanatai bővelkednek akrobatikus mozdulatokban. A cirkuszi jelleg már csak azért sem áll távol az előadástól, mert a két szereplő megállás nélkül csetlik-botlik, szórakoztat minket, igazi bohócok módjára vigadva sírnak. A társadalom kategorizáló kényszere elleni dac, s az efelett érzett fájdalom csak rendkívül finoman van adagolva, többnyire megbújik a szereplők kedves-humoros játszmái között. A darab titka a két előadó őszintesége és egymás iránti szeretete, mely az előadás minden egyes percében megmutatkozik.

Az este végére csak egy kérdésünk marad: a két szereplő közül ki a beteg? A rutinos rejtőzködő-vetkőző lány vagy... ha ragaszkodunk a színlapon olvasható kórlaphoz, egészen furcsa megoldásra jutunk. Kettejük közül a fiú lenne a fregoli szindrómás páciens, aki azt hiszi, hogy egyetlen, folyamatosan átváltozó személy (vagyis a Réti Anna által megformált alakok) helyettesíti rokonait és ismerőseit? A lepel lehullása még várat magára...

 

 

Zoe Scofield-Juniper Shuey: Repedések (A Crack in Everything)

 

Koreográfus: Zoe Scofield

Látvány, videó: Juniper Shuey

 

 

Réti Anna: Fregoli szindróma avagy nem a ruha teszi az embert

 

Díszlet: Rácz Dóra

Jelmez: Szűcs Edit

Fény: Pete Orsi

Zene: Amos Ben Tal

Dramaturgiai munkatárs: Hudi László, Szőke Sándor

Alkotók: Réti Anna, Claudio Stellato, Amos Ben Tal, Újvári Milán

Előadók: Újvári Milán, Réti Anna

 

Helyszín: Trafó

Idő: 2009. szeptember 8-9.