Juhász Kata felel

Lulu, avagy a rossz tanuló felel – Juhász Kata Társulata

Juhász Kata egész estés szólója az első olyan darabja, melynek nemcsak koreográfusa, de előadója is. Ugyan a darab az első tervek alapján nem szóló lett volna (eredetileg három táncosra készült), végül Juhász Kata mégis úgy döntött, egyszereplős alkotást csinál. Joggal várható tehát az igazán személyes hangvétel és témaválasztás. Ugyanakkor a cím két irodalmi alkotásra is utal: egyrészt Karinthy A rossz tanuló felel című novellájára, másrészt Frank Wedekind Lulu című darabjára.
Barbarics Zsófia | 10. 04. 23.



A terembe lépve ismerős helyen találjuk magunkat: egy osztályteremben. Minket, nézőket is vár egy-egy asztal (az elég bátrak akár a legelső padban is helyet foglalhatnak). Még el sem kezdődött az előadás, már tudjuk: itt nem csak külső szemlélő szerepét töltjük be. Juhász Kata talán azt szerette volna elérni, hogy Lulu ne legyen egyedül, így – érdekes paradoxonnal – a nézőket is belekoreografálta a szólójába.

Lulu már a tanteremben vár, amikor megszólal a csengő, kiesik a padból. Lassú, földhöz kötött mozdulatok követik egymást, gurulások, csúszások. A földtől egyszerre két végtagnál többet Juhász Kata nem emel el, ezzel jelezvén, valaminek a kezdetén vagyunk, az öntudatra ébredés fázisával kezdődik a darab. Nem is a technika a lényeges, a mozgás itt az esendőséget hivatott kifejezni, a mozdulatok kiforratlansága Lulu fejletlenségét jelképezik. Az előadó egészen a nézőkig mászik, és vissza: Lulu ismerkedik az élettel, pont úgy, mint egy kisgyermek szokta. Meglepően hosszan zajlik ez a kezdeti fázis, ami azt az érzetet kelti, hogy mennyire fontos a gyermekkor ezen tiszta szakasza.

 

 

lulu-juhasz-kata1

Juhász Kata - Fotó: Dusa Gábor

 

De mivel semmi sem tarthat örökké (főleg a jó nem), a táncos elkezd felfelé is mozogni. Nem marad minden pillanatban földközelben. Majd felegyenesedett lépések kapcsolata következik. Lulu szellemileg új szintre érkezik, tekinthetjük ezt az iskoláskor kezdetének. Juhász Kata ennek érzékeltetéséhez a vizuális technikát is segítségül hívja, hiszen míg eddig csak tisztán fény világította meg a hátteret, most jelek sokaságát vetíti ki  a projektor. Számok futnak jobbra, balra. Az előadó fut velük, és így lohol velük Lulu is, próbálván eleget tenni az iskola követelményeinek. Egyik pillanatban egészen közel jut a vászonhoz, a következőben a bizonytalansága miatt hátrafelé iszkol. Táncosként Juhász Kata felpergeti az energiát, lendületes, ámbár technikailag néha még most is üres mozdulatokkal kering a színpadon. Mindeközben azt érezzük, hogy Lulut – mint a kisiskolást – a kíváncsiság hajtja előre, érdeklődik és próbálkozik. Aztán mikor koppan a padlón, a falon, a vásznon, egyértelművé válik a sokszoros kudarc, a meg nem értés, a bizonytalanság, amely minden ilyen korú gyermek sajátja lehet. Erről beszél a sok forgás, a mozdulatkombinációk ismételgetése, a koordinálatlan karmunka. És mindeközben a matematikai képletek és feladatok villódzó vetítése olyan káoszt teremt, amelyet csak néha szakítanak meg a gyermekkor önfeledt pillanatai. Ezeket Juhász Kata egyértelművé teszi: ekkor letisztultabbak, könnyedebbek, szélesebb ívűek a mozdulatok. Ekkor el is tűnik minden a kivetítő vásznáról, csupán a megvilágítással játszik az alkotó. Így láthatjuk Lulut játszani, gyermekként táncolni, úszni és nyaralni.

Egyik pillanatról a másikra azonban ismét váltás történik: megint a hátunk mögött halljuk Juhász Kata ideges lépteit, fel-alá mászkálást. Eltűnik a mozgásból a harmónia, ismét bizonytalanság érezhető minden rezdülésből. Lulu segítségért kiállt, a nézők között keresi a megoldást, a szóbeli megnyilvánulások gyötrelmeire, félelmeinkre, a sikertelen segélykérésekre emlékeztet minket.

 

 

lulu-juhasz-kata3

Fotó: Dusa Gábor

 

Közben Juhász Kata Luluja felnő, ismét megváltozik a mozgásanyag minősége. Ebben az etapban a közönséggel való kontaktusé lesz a főszerep. Ennek oka az előadás  címében szereplő Wedekind-főhősnő karakterében kereshetjük. Wedekind Luluja provokatív botrányhős, majd szelíd angyal, aztán ismét az elfogadott értékrenden kívül eső nő. Nem véletlen tehát, hogy a koreográfus idáig várt megjelenítésével, hiszen Lulu nem gyermeki lény, tele van szenvedéllyel és vággyal, megformálása csupán egy felnőtt nő által lehetséges. Tehát Juhász Kata ekkor kacérkodik a közönséggel, nem egyszer táncol egy-egy néző közvetlen közelében, attól sem riad vissza, hogy közvetlen testi kontaktust teremtsen. Hol megsimogat valakit, hol beleül valaki másnak az ölébe. Közben mindezt a már elkezdett történet fonalával keveri: főhőse felnőttként a katedra túloldaláról hirdeti a matematika szépségeit, azt a szépséget, ami az imént még zavarba hozta, kétséget ébresztett benne, de végül magához vonzotta.  Ugyanakkor a koreográfus itt is felvillant néhány olyan kérdést, amely a felidézett művek hatókörén kívül esnek. Olyan problémákat boncolgat, mint a társtalanság vagy az egzisztenciális bizonytalanság, melyek nagyon is felnőttkor sajátjai.
A kör végül bezárul, a kezdettől eljutunk a végig. A színpad elsötétedik, még jó darabig halljuk ugyan az előadó lépteit, de végül Juhász Kata is eltűnik a szemünk elől. Hosszú másodpercekig tartó sötét után tér csak vissza. A változás szembetűnő; Juhász Kata kosztümöt cserél, immár purias ruhában jelenik meg előttünk. A vetítés is eltűnt, marad a szűrt, egyszerű fény. Letisztult a színpadi környezet. Ismét más jellegű mozgás következik: a táncelemek most jól kivehetőek, sokkal tisztábbak, mint eddig. A darab során most először tűnnek el a sallangok, a hangsúly ezúttal magán a mozgáson van, jól kivehető elemek követik egymást. Lulu már nem a közönség között, hanem tőlük távol mozog, jelezve, hogy ez immár egy más létállapot, mely messze van a földi gondolatoktól, értékektől. Mintha a halálon túlról térne vissza hoznánk a főhős, valójában azonban Juhász Kata nem a halált táncolja el. Sokkal inkább egy olyan letisztult életállapotot, mely távol van tőlünk, nézőktől, távol a világtól. Tiszta és nemes.

Gondolatok sokrétű találkozása az előadás, mely irodalmat, vizualitást, koreográfusi szemléletet, személyes tapasztalatokat és életismeretet sűrít magába. A rossz tanuló gesztusaitól Lulu kaján, csábító mozdulatain át a letisztul emberi állapotig jutunk el.



Lulu, avagy a rossz tanuló felel



Koreográfia, tánc:  Juhász Kata

Konzultáns: Lóky Tamás

Alkotótársak:

Zene: Gergely Atilla

Jelmez: Nagy Fruzsina

Segédrendező, dramaturg: Varga Kata-Lina,

Külső szem: Rózsavölgyi Zsuzsanna

Produkciós asszisztens: Lóky Tamás

Helyszín: MU Színház

 

Interjú:

Más fénytörésben


Fotógaléria:

KNI

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK