Év(ad)záró

FelEmiL; TimeStrecheR; RecepTánC – a Budapest Tánciskola estje

Egy iskolai bemutató sikere sokszor kétértelmű. Lehet, hogy csak a részben rokonokkal, barátokkal teli nézőtér szeretetének, támogatásának egy megnyilvánulási formája, és lehet, hogy esztétikai értelemben véve (is) színvonalas és jó az, amit a színpadon látunk. A Budapest Tánciskola trafóbéli estjére mindkét állítás igaz.
Sors Vera | 10. 06. 1.

Amikor belépünk a színházterembe, néhány táncnövendék a színpadon – ránézésre – nyújt, gyakorol, figyelik, ahogyan egyre jobban, végül teljesen megtelik a nézőtér. A táncosok lassan két oldalra húzódnak, kivéve azt a lányt, aki tulajdonképpen már kezdetektől az első darabot „táncolta“. A laikus szemnek talán nehezen értelmezhető világ kezd kibontakozni Móricz Tamás koreográfiájában. A FelEmiL hanganyaga döntőrészt zörejekből, emberi hangfoszlányokból áll. A komoly, a technikai tudást előtérbe helyeződarab bizonyos részeiben improvizációra épít, miközben határozottan kivehető az a rendezői elv, melynek mentén a darab egésszé áll össze. A mozdulatsorok sokszor mintha egymástól függetlenül történnének, bizonyos pontokon azonban együtt folytatódnak, míg nem újra elválnak.

A FelEmiLnél jóval közönségbarátabb, és így könnyebben befogadható– az este egyik csúcspontja – Eléonore Valère koreográfiája, a TimeStrecheR, melyben régi és mostani BuTi-tanítványok együtt állnak színpadra. A zene és a mozgás tökéletes összhangban áll egymással. A kb. 15 perces darab a legklasszikusabb értelemben magával ragadja a nézőt, a látvány és a táncosok lendülete az utolsó pillanatig kitart, az intenzitás egy pillanatra sem hagy alább. A csoportképek teret hagynak a szólóknak is, így a táncosoknak lehetőségük van arra, hogy technikai tudásukat és előadói oldalukat megmutassák. Az eredmény: szűnni nem akaró vastaps.

 

 

budapest_tanciskola_trafo_2010-1

 

A RecepTánC – előzetes (rendező: Angelus Iván) előre vetíti azt a keretet, melyben a táncosok mozognak majd, egyelőre „kicsiben”, három táncosnő mozdulatain keresztül. Később az estét záró RecepTánCban már az egész csoport jelen van, iskolatársakkal kiegészülve, legalábbis mozgásukat és életkorukat elnézve azoknak tűnnek a balettszőnyegre lépők. A tér része a színpad és a nézőtér fölé projektorral kivetített táblázat, melyben két nagy oszlop (szóló / kis csoport; nagy csoport) három-három másik oszlopra (tér/test; idő; dinamika) van osztva. E kategóriák alatt jelennek meg azok az instrukciók, melyeket a színpadon lévőknek követniük kell (például: fiúk és lányok; előre egy vonalban; gyorsan; élesen). És bár látjuk, hogy a színpad bal elülső sarkában egy laptop mögül irányítják ily módon a mozgást, mégis olyan, mintha a véletlen alakítaná a mozdulatsorokat. Szinte lehetetlen, hogy minden táncos azonnal reagáljon a változó kiírásra, de ezek az apró elcsúszások direkt érdekessé teszik a látványt. A darab hátterében fellelhető egy beavató vonal is, hiszen a kivetített, a táncos kontextus által többségében valószínűleg új instrukciókkal úgy ismerkedik meg a közönség, hogy a mozdulatok által értelmezni is tudja azokat rögtön. A RecepTánC második felében a kivetített utasítást követve a táncosok vállalkozó nézőket kérnek fel és visznek el táncolni. Az instrukciók ekkor is követik egymást, ezek azonban már – érthető módon – sokkal egyszerűbbek. Aztán egy ponton felhangzik az ABBA örökérvényű pophimnusza, a Mamma Mia, melyre már mindenki felszabadultan mozog.

Dramaturgiailag tökéletes sorrendben követi egymást a négy, hangulatában különböző koreográfia (mely közül a RecepTánC – előzetes és a RecepTánC tehát azonos koncepciót követ). A teljes szakmai komolyságtól szép ív vezet az együttmulatásig. A történet tulajdonképpen már az előadás előtt, a Trafó előterében kezdetét veszi, amikor a nézők egy csokor képeslap közül húznak egyet, rajta egy táncos fotójával a sok közül, aki ismeretlenül is azt kéri, hogy az illető az este végén mondja el véleményét a látottakról, és személy szerint az ő munkájáról. Ennek megfelelően a tapsrend után a táncosok leülnek a fekete balettszőnyegre, és várják „saját“ nézőiket, akik el is indulnak a színpad felé.

 

 

 

 

A Budapest Tánciskola estje

 

Fény: Pete Orsolya

Szerkesztő-rendező: Angelus Iván

 

FelEmiL

 

Koreográfus: Móricz Tamás

Próbavezető: Furulyás Dóra

Előadók: Bordás Emil, Busa Balázs, Drávucz Petra, Csák Beatrix, Dolinszky Fanny, Emődi Lilla, Hrotkó Heléna, Kelemen Patrik, Petrovics Sándor

 

 

TimeStrecheR

 

Koreográfus: Eléonore Valère Lachky

Próbavezető: Furulyás Dóra

Előadók: Arany Virág, Bódi Alexandra, Bordás Emil, Busa Balázs, Csák Beatrix, Dolinszky Fanny, Fülöp László, Hadi Juli, Kaprinyák Renáta, Kelemen Patrik, Petrovics Sándor

 

 

RecepTánC

 

Rendező: Angelus Iván

Előadók: a Budapest Tánciskola jelenlegi és régi táncosai

 

Időpont: 2010. május 24–25.

Helyszín: Trafó