Richárd a gáton

Nagy Zoltán: Gazemberek

A SÍN-ben bemutatott előadás III. Richárd történelmi alakját idézte meg – akit Shakespeare nélkül ma oly kevesen ismernének. De egy kortárs táncdarab esetén – melynek nyilván nem az eredeti darab adaptálása vagy aktualizálása a célja – leginkább az a kérdés merül fel, hogy lehetséges-e az eredeti műnek pusztán a kivonatát, a lényegét alapul venni, és ha igen, akkor hogyan, milyen eszközökkel?
Bajna Zsóka | 11. 01. 19.

 

Miután több órát foglalkoztam III. Richárddal, és jól belekeveredtem a veretes és szövevényes akciók és történetek szálaiba, egy kérdéssel lettem gazdagabb: a lényeg nem volna más, mint az, hogy az eltévelyedett ember olykor törvénytelen és megveszekedett párviadalba kezd mindennel és mindenkivel, aki a vélt hatalma megvalósulásának az útjában áll? Egyfajta haláltánc ez a történet, amely sokakat belesodor fekete lyuk örvényébe. Így veszik el minden és mindenki. Így tarol a Sötétség.

Innen nézve Nagy Zoltán Gazemberekje leginkább az analógia eszközét használja, vagyis az előadás nem a teljes Shakespeare-mű feldolgozása kíván lenni, hanem inkább annak esszenciáját adja, bár mondandója megegyezik az eredeti mű mondandójával. A gaz-ság képletének bemutatása természetesen nem szorulna shakespeare-i mankóra. Mivel azonban Richárd alakjának árnyéka elég erőteljesen rávetül a mai korra is, manapság is sok a „richárdság”, érthető, hogy Richárd mint jelenség tágul fogalommá a táncosok figuráiban. Ki így gazember, ki úgy, de mind egykutya. Ezért is lenne elszegényítő gondolat, ha azt feltételeznénk, hogy a három hasonló alak pusztán pszichológiai trigramm ábrázolása volna.

 

gazemberek-nagy-zoltan3

 

Nagy Zoltán Lipka Péter és Bakó Tamás részvételével készült előadásában nyíltan megjelenik a richardi indíttatás mind a tánc formanyelvében, mind vizualitásában is. Az erőszak „táncolatába” belefeledkezve azt sugallják nekünk, hogy azóta is van a világnak olyan szegmense, amelyben bármilyen eszközzel – rejtve és nyíltan – gátlástalan harc folyik a vértért, a kincsért és a hatalomért, bármilyen formában is jelenik az meg. Érthető, hogy minden emberit feledve szüntelen gyepálják és abálják egymást az előadás szereplői.

Mint valami mini-foci csapat, sportos mezbe öltöznek az előadás kezdetekor, a Vadkan égisze alatt. Zászlójuk ugyan nincs, de megfelel ennek az egyen-hármas számuk a hátukon, illetve a vadkan képe a szívük fölött. Egy mini-csocsón kezdenek el játszani, de az első perctől kezdve nyilvánvaló, hogy mindenki mindenki ellen győzni szeretne. Egyenmezben, egy csapatban, mégis állandó közelharcban vannak egymással. Nem Richárd megháromszorozódott, önmagával vívódó jellemét látjuk, hanem sokkal inkább a gazság, az aljas törtetés, a kíméletlen könyöklés és a mértéktelen birtoklásvágy uniformisát felöltő emberek ádáz küzdelmét minden más hozzá hasonlóval szemben.

Ennek megfelelően a tánc erőteljes és fizikális, minden kontaktusában a többiek alárendelésére való törekvést látni, brutalitást és kíméletlenséget sugároz a lesújtó, csattogó és csapkodó mozgás, amelybe egyenlő arányban vegyülnek a kortárs tánc, a kontakt improvizáció és a néptánc elemei.  A heves csatározások közepette ki-kiszakad a bolyból egy-egy alak, és a hevenyészett technikai pulthoz ülve, papundekli koronát öltve passzusokat olvas fel az eredeti drámából a kamera előtt. Ilyenkor a szpíker arca rávetül a küzdők egyikének alakjára, vagy éppen egy feltartott vértre. Tőr, kard, vért, pajzs és ütős szavak a minifocisok labdái, s egyiket sem félnek használni. Küzdelmük a végtelenségbe ível, sem feloldást, sem megoldást nem adva a kimondatlan, bárki által bármivel behelyettesíthető konfliktusra.

 

gazemberek-nagy-zoltan1

 

Senki nem veszt, senki nem nyer semmit. Marad a játszmázás az elbűvölő játék helyett.

Akciót akcióra halmoz a Gazemberek. Nem holmi elvont újdonságot, hanem izgalmat és szurkolós szórakozást ígér. S miközben titkon valamiféle happy endben reménykedünk, felajzott lélekkel tudomásul vesszük a megváltoztathatatlant: ember embernek farkasa. Volt, Van és Lesz, mindig is.

 

 

Gazemberek

 

Koreográfia: Nagy Zoltán

Előadók: Lipka Péter, Bakó Tamás, Nagy Zoltán

Helyszín: SÍN Kulturális Központ

 

Más írás az előadásról:

Sz. Deme László: Küzdelem