8 perces „menekülések a II. Gesztus Fesztiválon

Juhász Kata: Fúga: Baranyai Balázs: On my side

A II. Gesztus Fesztivál 4. napján Baranyai Balázs három évvel ezelőtt Franciaországban készített és a győri balett-versenyen második helyezést elért darabját, az On my side-ot újította fel az alkalomra, partnere Várnagy Kristóf (akivel nemrég megalakította saját társulatát, a Co.ffein Projects-et, kiegészülve Dobi Andrással, Schnetz Johannával és Rhédey Gábor költővel).
Szoboszlai Annamária | 08. 01. 3.

A magasból felfüggesztett festmények három oldalról egy kisebb teret szelnek le az óriás gyárcsarnok végtelen hidegéből, ipari dermedtségéből. A vászon síkjában tekergő színek, itt egy meztelen test, ott egy toronyszerűség – mindent egybe véve talán 15-20 kép (Krizsán Zoltán festőművész alkotásai) jelöli ki a színpadot. Az első pillanattól kezdve az az érzésem, hogy ez a nagyon levegős, a képek ellenére is végenincs tér menthetetlenül összezúzza a koreográfiát, hogy a két táncosnak ez az intim kontaktja szilárd támaszt nem találva szétfolyik. A nyolc perces darab mégis sikeresen megmenekül a biztos haláltól, a táncosok intenzív jelenléte segített abban, hogy a nagy Mindenből kiragadhassam ezt a kis Semmit, amit két ember egymáshoz fűződő viszonya, kapcsolata jelent: megszerzést, megtartást, elengedést, mindenen át kitartó kötődést, felelősségvállalást, szeretetet, gyűlöletet.

On my side – azaz Az én oldalamon – mondja a cím, amit egy Pilinszky János idézet egészít ki: „Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj! / Ha gyenge vagy, végem van akkor...” A két test hol szinkron mozog, egymás mellett, mintha egyetlen lény megkettőződésének lennénk tanúi; hol egymással szemközt kerülve, tükörképként viselkednek, hol pedig egy alá-fölérendelt viszony rajzolódik ki, melyben a gyengébbnek szüksége van társa karjának megtartó erejére, máskülönben elzuhan, megsemmisül. A mozgás néha nőiesen finommá válik, s az ennek mentén kibontakozó jelentések a koreográfiát Frenák Pál világával rokonítják, amiben a női és férfi princípiumok, bár elkülönülnek egymástól, de könnyedén átjárhatók, s nem írhatók le a gyengeség és erő szokásos fogalompárjával. A kezdeti, klezmeres hangzásalapú mély és érzelmes női énekhangot elektronikus zene váltja fel, a csupaszabb aláfestés hagyja, hogy a testek egymással folytatott dialógusa érvényesüljön, így az előbbi női hang nem csábíthat minket romantikus gondolatösvényekre, a maga valóságában látjuk a játékot. Majd a kompozíciót zeneileg is lekerekítve, mintegy ölelésként, visszatér a kezdeti klezmer.

Nehezebb feladat elé állít másnap Juhász Kata Fúga című darabja a hátsó, jóval intimebb (és jóval melegebb) teremben, melynek a nézőkkel szemközti falát valami fekete meggyűrt papírszerűséggel vonták be, így az, az önmagán ejtett árnyékkal, izgalmas kősziklaszerű felületet képezett. Táncosa (a tegnapi koreográfus, Baranyai Balázs) balról érkezik a színre, majd a másik oldalon máris távozik, „menekül”, miközben óraketyegés, vagy talán metronóm kattogása hallatszik. Pár pillanat múlva jobbról ismét bevonul, s megáll középen, mint akinek többé a darab során esze ágában sincs a választott centrumhelyzetből elmozdulni. Majd felcsendül a hegedű hangja, Bach g-moll szonátája (No. I. fúga), s ő összezuhan. A földközeli helyzetből kezdi újra építeni magát, karja mintha önálló életre kelt csúszómászóként, szaggatott mozgással keresné az utat, míg a táncos arca rezzenéstelenül ránk, nézőkre szegeződik. Teste olykor rángani kezd, tudatosan figyelmen kívül hagyja az egészen más jellegű, nagy tereket kitöltő táncíveket előlegező zenét, a látvány és a muzsika kontrasztjából adódó játék nyilvánvalóvá válik, s a már ismerős mozdulatdarabkákat variálja, illeszti össze újra és újra, alig mozdulva ki a láthatatlan körből, ebből a zárt helyzetből. Szétterpesztett lábai közt hátranézve, szemérmetlen mosollyal kokettál velünk, aztán keze újra testéről leválasztott idegen állattá izolálódva araszol előre tovább, tovább. A fúga futást, menekülést jelent – a táncosnak a rögzítettsége folytán nem térben, hanem testben kell megoldani ennek imitációját, majd mikor ez már fokozhatatlan, a darab kezdetével azonos módon összeomlik, azaz visszatér a kiindulási pontjához, a földhöz. A zene elhallgat.

 

 

Baranyai Balázs: On my side

 

Zene: Kid 606

Koreográfus: Baranyai Balázs

Előadók: Baranyai Balázs, Várnagy Kristóf

 

Juhász Kata: Fúga

Koreográfus: Juhász Kata

Előadó: Baranyai Balázs

Helyszín: SÍN Kulturális Központ