Improvizációs varrókör

Company ST: EllenSúlyTalan

A novemberben megrendezett kontakt improvizációs ünnepen látott és tapasztalt jam-ek és előadások után lelkes érdeklődéssel vártam a Company ST Artusban bemutatott EllenSúlyTalan című előadását, mert igencsak kíváncsivá váltam arra, hogy milyen félig vagy teljesen megkoreografált előadás születhet a technika adta lehetőségekből. Megőrizhető-e az improvizáció frissessége és elevensége az előadás szabta kötöttségeken belül?   
Ádám Kata | 09. 01. 13.

 A Company ST estje egy „bemelegítő" résszel indul, ahol a színpadtérre különböző irányból más-más ritmusban érkező táncosok párokba és csoportokba rendeződve mutatják be a kontakt improvizációs technika lényegi elemeit. A véletlen alakította találkozások alkalmával mindig az adott szituáció, az adott táncosok teste, azok egyéni tulajdonságai, súlyuk, kiterjedésük, energiájuk alakítják a mozgássort. Ilyenkor nem csak a fizikai adottságok határozzák meg két táncos viszonyát és az ebből alkotott táncot, hanem sokszor a belső energiák, a lelki rezdülések is. Bár a társulat tagjai összeszokott, egymással gyakorta dolgozó táncosok, mégis megkülönböztethető feszültségek adódnak az egyes előadók között. Máshogy találkoznak, más táncot szülnek a férfi energiák, mikor együtt mozognak, mást a  női energiák összekapcsolódása, megint mást, mikor férfi és nő táncol együtt. És ezen felül természetesen különböző variációkat hoznak létre a tánctér és idő szövetében az emberi kapcsolatok, az emberi rezdülések, a szimpátia, szeretet vagy idegenség érzése. A másikra százszázalékosan összpontosító kontakt improvizáció így táplálkozik az ösztönösen és öntudatlanul adott mozdulat-reakciókból.

Miután megfigyelhettük a színpadon a különböző súlyú, nemű és energiájú testek találkozásainak különböző kombinációit, és végigkísértük, hogyan módosul, miben más a tánc attól függően, ahogyan a partnerek változnak, a hátteret jelentő falon vetítés kezdődik. A videón vidéki nénike beszél arról, hogy ő is pesti születésű. Jelenetek következnek a tyúkólból, majd az öreg néni nekiindul az ólnak, és egy barna kislányról és annak kapitány szerelméről énekelve elkapja az egyik fehér baromfit. A nyakból fröccsenő vér után már rotyog is a bográcsban a kakasherepörkölt. A képeket felolvasás követi. A hierarchia összetett szó a görög szent (ιερός), és az uralom (άρχω) szavakból származik, jelentése „szenturalom" - halljuk. Az emberi közösségekre genetikus hierarchia jellemző. Előtérbe kerül az autonómia kérdése, az autonóm külső és belső tere, hiszen közösség csak akkor jöhet létre, ha mindenki egyszerre, minden érzékszervével ott van - fogalmazza meg a felolvasó a kontakt improvizáció elméleti hátterét, alapvető paradigmáit. A vetített vásznon közben sínek képe fut, vízszintes és függőleges vonalak hálójává válik. A szöveg azonnal reflektál: olyan, mint egy varrókör, a terítőt mindenki együtt szövi, egy csoportra jellemző lelkesültség jön létre. A felolvasás közben zajok hangja hallatszik: zacskózörgés, ajtónyikorgás, élesednek az érzékszervek, nem csak a szem figyel, aktiválódik a szaglás, az ízlelés, a térérzet. A szöveg formálódik, az összefüggő mondatok helyett szabad asszociációs rendszerben követik egymást a szavak, gondolatok: hulladék, könny, szar, szemét, földrajzi képződmény, szem, tekintet, figyelem, egység, osztás, boríték, zsák, fegyver, kézifegyver, pajzs, fogyóeszköz... Végszóra mobiltelefon kerül be középre, csengése ritmust ad, metrummá válik. Ezt adogatják, viszik tovább a táncosok, mint a váltófutásnál a továbbadandó botot - magukévá téve, felvéve, közössé téve a ritmust.

 

galeszter1

Forrás: kontaktbudapest.hu

 

Az előadás következő részében az egyéni és páros mozgás után a csoportmozgás kerül előtérbe. Hogyan képesek a táncosok egyszerre több társukra vetíteni ezt a felfokozott figyelmet? Hogyan tudják úgy kiterjeszteni a koncentrációt, hogy nem csak éppen aktuálisan együttmozgó párjukra, hanem a tőlük jobbra, balra, hátuk mögött való mozgásokra is egyszerre figyelnek, mintegy figyelem-szövedéket kialakítva a tánctéren? Az egyéni figyelem és a véletlen továbbra is rendező elv, de a csoportdinamika, a mozgás közösségbe rendeződésére látunk gyakorlatot. Körbefutások során látjuk, aktív és passzív testek egymásra hatását. Az egyik agresszívan mozog, a másik táncos teste mozdulatlan. Hogyan alakul a táncos térszerkezet? Ugyanolyan hatású és jelentőségű-e egy passzív, mondjuk pihenő vagy mozdulatlan test, mint egy mozgó aktív? Ugrások, elkapások következnek: a súly szerepe a mozgásban és annak technikája, ahogy egy gyengébb női test is el képes kapni, fel képes fogni egy nehezebb férfi test ugrását azzal, hogy mozgási energiáját magában elnyeli. Szinte magába szívja, szippantja.

 Végül a testek mind a földön fekszenek. Egy táncos jár körbe, táncol a fekvő testek között, a testeken. A többi figyeli, saját látó és érzékelési mezején beül figyelemmel követi és kommentálja. A sok nézőpont összeadódik és a test mozgása leírhatóvá válik a nézőpontok összeadásával. Miközben minden egyes fekvő test más és más mozgását írja le - ugyanabban a pillanatban ugyanannak a testnek pusztán térbeli elhelyezkedésétől függően: felemeli a fejét, jobb lábbal lép, leül, eltűnik. Leejti magát, majdnem ráül a másikra, eltűnik... 

A Trafóban általam (is) végigkísért Kontakt Improvizációs születésnap egyik legizgalmasabb kérdése az volt, hogyan lehet ezt az egyedülálló technikát, ennek elemeit és magát az improvizációs gyakorlatot egy előadás keretei közé szorítani, úgy hogy ne veszítsen önnön lényegiségéből, az improvizáció adta véletlen-szervezte különleges kompozíciós erőből, közben azonban megfeleljen egy táncelőadás szabta kritériumoknak is. Az akkor látott, külföldi vendégművészekkel létrehozott előadás kevéssé győzött meg erről. A most látott EllenSúlyTalan című előadás viszont már annál meggyőzőbben valósította meg ezt a szándékot.  

 

 

EllenSúlyTalan

 

Mozgókép, fények: Tucker András

Zene, narráció: Sőrés Zsolt

Koncepció, rendezés: Gál Eszter

Tánc: Bakó Tamás, Dányi Viktória, Gál Eszter, Györke Tímea, Nagy Zoltán, Rózsavölgyi Zsuzsa, Vass Imre

Helyszín: Artus Stúdió

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK