Error

MU Terminál, „A" est

Az ötesztendős MU Terminál „A" programja a meg nem született koreográfiák estje volt, legalábbis a fő műsorszámokat illetően. Az új évfolyam átesett a tűzkeresztségen. S maradjunk is ennyiben: átesett.
Králl Csaba | 09. 12. 2.

Immár hagyomány, hogy a terminálos bemutatóknak házigazdát kerítenek. Ezúttal a filmszínészként ismertté vált Bicskei Lukácsra esett a választás, aki tavaly májusban már dolgozott a lombikprogramban: Bábel-Világ című mozgásszínházi opusza az évad alulmúlhatatlan kisiklása volt. Túl azon, hogy Bicskei konferansziéként is sóhajtozást váltott ki a nézőtéren, talán nem lenne felesleges újradefiniálni a házigazda szerepkörét. Csekély értelme van ugyanis a többféle változatban hozzáférhető színlapot hosszadalmas jópofáskodás közepette újra felmondatni.

Hagyomány az is, hogy a fő program előtt egy fiatal koreográfus(jelölt) kipróbálhatja magát. A megtiszteltetés ezúttal Góbi Ritát érte, aki Tachyon - Kibábozódás című tízpercesének leginkább a felütését találta el, s bár szépen kibont egy apró humoros történetet, a jelmezötletből kiinduló párkapcsolati játék, az előadókat bekebelező, harmonikaszerűen nyeklő-nyakló sátorforma találékony mozgatása ellenére is egy idő után leereszt, noha a sztori kerek. Nem szerencsés ugyanis egy darabot hamar kiismerhető trükközésre építeni. Kicsit az az érzésem vele kapcsolatban, mint a nyolcvanas-kilencvenes években nagy népszerűségnek örvendő amerikai Pilobolus együttes darabjaival, amelyekben percek alatt iszonyatos poén- és ötletáradat zúdult a nézőre - a legkisebb maradandó nyom nélkül.

Az ötlet, vagy mondjuk így, a témafelvetés nem hiányzik Barta Dóra darabjából sem: az Internest szőrmentén a kommunikáció, a virtuális valóság, az ember elszemélytelenedése, elektronikus üzenetté, árucikké válása körül tapogatózik. Ám a komolykodva felvezetett, a nagyotmondás görcsös akarásába merevedő mű nemcsak az egyéni értelmezéssel marad adós, de a fiatal terminálosokhoz sem talál utat. A színre érkező táncosok laptopjainak üvegkék fénye, a képernyőn róluk pergő film, a testükre pecsételt vonalkód fel-feldobott jel(zés)ek csupán, rendkívül kialakulatlan és szegényes mozgásanyagba konzerválódva. A mellényzsebből előrántott táncpanelek szürke sorai közt truvájként próbálja feltüntetni magát az ideges fejrángatózás, a robotmozgás vagy a lebegő nylonfüggönynek csapódó test.

 

 

muterm5evad

 

Barta Dóra koreográfiája ráadásul alkalmatlannak tűnik arra is, hogy az új évfolyam táncosaiból legalább a szakmai minimumot kifacsarja, s akár előadóként, akár technikailag építse őket. Gyanítom, kevés ideje jutott a felkészülésre az egri színházban és tánctagozatnál végzett munkái mellett, amit természetesen meg lehet érteni, de ha így van, akkor inkább jobb lett volna nem elvállalnia, mint feleslegesen önmaga és a MU Terminál átlaga alatt teljesíteni.

A lombikprogramot irányító Fejes Ádámnak persze valószínűleg nem kell sokat könyörögnie önmagának egy soron következő koreográfiáért. A № 5 című opuszban - mint a szórólapon állt - „földbe döngölte" a táncosokat. Ami szó szerint szerencsére nem igaz: az történt csupán, hogy a hat előadó (Baranyai Erika, Horváth Ádám, Molnár Zita, Plóza Gabriella, Posgay Balázs, Emily Severin) földdel vékonyan felhintett padlón táncolt, bár ha ezt sima táncszőnyegen teszik, akkor sem csorbul a koreográfia. Nincs minek csorbulnia: a darab földdel és föld nélkül, így is, úgy is félrement kísérlet az ajánlójában beharangozott ösztönök kiéléséhez.

Tévedés, hogy a tánc a földdel való érintkezéstől mintegy varázsütésre zsigeri lesz. A víz csak úgy magától nem válik borrá, ahhoz csoda kell. Márpedig Fejesnél a testek céltalan földbe csapódása, a fekete rögök közt parancsra végzett, belső késztetés nélküli nehézkes gimnasztikázás minden, csak nem ösztönös színpadi létezés. Egyetlen előre látható következménye van csupán a darabnak, az, hogy a táncosok kegyetlenül piszkosak lesznek.

Bemutatkozott az új évfolyam, de közösségként és egyénileg is zárt maradt. Se Barta Dóra, se Fejes Ádám nem találta a fiatalokhoz a kulcsot.

A táncosok szakmai szerepléséről így elegánsabbnak látszik bölcsen hallgatni.

 

Barta Dóra: Internest


Látvány: Fejes Ádám
Video: Kopeczny Kata, Juhász Ottó
Zene: Scanner, Dessy / a Musiques Nouvelles előadásában

Koreográfus: Barta Dóra
Előadók: Baranyai Erika, Horváth Ádám, Molnár Zita, Plóza Gabriella, Posgay Balázs, Emily Severin

 

Fejes Ádám: № 5


Látvány, jelmez, koreográfus: Fejes Ádám
Előadók: Baranyai Erika, Horváth Ádám, Molnár Zita, Plóza Gabriella, Posgay Balázs, Emily Severin.

 

Góbi Rita: Tachyon - Kibábozódás

Jelmez: Tresz Zsuzsa
Dramaturg: Rákóczy Anita
Koreográfus: Góbi Rita

Előadók:  Egyed Beáta, Székely Szilveszter
Ének: Gyurity István

 

 

További írások az estről az interneten:

Halász Glória: Egy újszülöttnek minden vicc új


 

 

Képgaléria:

kni (Barta Dóra)

kni (Fejes Ádám)

port.hu