Earth Trek

Duplex-est – Company ST – Gál Eszter Együttese

Úgynevezett „duplex-esten” (az elnevezés évekkel ezelőttről, a moderntánc-szcénából már ismerős lehet) játszotta két darabját a Company ST, azaz Gál Eszter Együttese. A négyszereplős TREK felújítás (vö. a társulat KERT című, 2009. novemberi bemutatójával), míg a társulatvezető Alanyeset című megejtő szólója most volt látható először.
Halász Tamás | 11. 03. 12.

A négyszereplős TREK-et a másfél évvel ezelőtt bemutatott KERT előadógárdája táncolja: a darabot a színlap mint „újragondolást” határozza meg. A visszafelé olvasott betűsor – ha nem is magyarul – értelmes, jelentéssel teli marad: trek angolul annyit tesz, utazni, vándorolni (alapvetően szekéren – írja a szótár). A kert szó meghittséget, intimitást, stabilitást idéz meg. Egy saját, személyes, az ember maga örömére megművelt, birtokolt, a maga képére alakított (vagy éppen elhanyagolt) földdarabját. A trek ilyenformán ellentétpárja, hiszen a mozgásban létre, mobilitásra, (önkéntes vagy kényszerű) helyváltoztatásra utal. A KERT és a TREK című táncművek közti különbségek nem különösebben jelentősek.

A Tucker András társrendező-fénytervező jegyezte mozgókép alapvetően meghatározza a négyszereplős játék képét és hangulatát. Sőrés Zsolt, aki a hazai kortárstáncnak olyan hangzásokat, zenei teret adott az elmúlt egy-másfél évtizedben, mint kevesek, izgalmas és sokrétű kompozíciót hozott létre e kvartett számára.

 

alanyeset-gal-eszter-2

TREK (Dányi Viktória, Nagy Zoltán, Gál Eszter, Bakó Tamás) - Fotó: Dusa Gábor

 

A TREK szereplői biliárdgolyókként ütköznek, pattannak, siklanak a játéktérben. „Továbbra is foglalkoztat a nem szimbólumokkal terhelt szabad alkotás. A Kert hívja a múlt rárakódott rétegeit, de a szándékom éppen az, hogy ha lehet, mindent tegyünk le, ürítsük ki magunkból a fölösleget, és álljunk úgy a kertben, mint valami ismeretlen, kutatni váró terület bennünk és körülöttünk” – fogalmaz a darabról Gál Eszter. Szavakkal-beszéddel nehezített, gazdagított, olykor terhelt játékot látunk, négy test, négy karakter szólóit és interakcióját, kik közül hárman (Gál Eszter, Bakó Tamás és Nagy Zoltán) másfél-két évtizede táncolnak és koreografálnak, gyakran együtt: köztük Dányi Viktória a relatíve „újdonász”.

Óhatatlan hát, hogy ott ne lássuk bennük tizenöt-húsz évüket, játékukra ne kopírozódna rá e roppant gyorsan eltelt idő, a befogadó saját, a szereplőkről őrzött emlékei.

Gál Eszter játékos párhuzamba állítja az ember formálta, az ember által birtokolni vélt természet világát és a formáló, a birtokos testét, teste „kertjét”. Az előadásban hallható, komikusan burjánzó (ál)természettudományos látomások, meseképek és az emberi alkatrészek varázsos hangzású megnevezései sajátosan színezik a négyek játékát. A Langerhans-szigetek például nem aprócska, lakatlan földdarabok a Csendes-óceánon, bár fantáziánk beindulhatna ebben az irányban is: ezek a hasnyálmirigy hormontermelő sejtcsoportjai ugyancsak szerepelnek a hangszórókból hallható, elbűvölő, sosem hallott, korporális jegyzékben.

A kert mint az elmélkedés, mitologikus tandrámák, élőképek, szcenírozott filozófiai értekezések helyszíne, ősi tárgya és terepe az előadóművészeti megnyilvánulásoknak is. Egy emberi közösség mint táj, egyedei mint tájalkotó elemek, a test mint táj, az eszmék köre mint az eszmék kertje: ősi, nagyhagyományú hasonlatok és párhuzamok. Gál Eszter kertje-trekje a mozdulatok áramlásával, áradásával gondolkoztat el. Tucker András videója természeti jelenségeket, meghökkentő közelségből rögzített-láttatott részleteket, kaleidoszkópszerű rendbe, ornamentikába szerkesztett szilánkokat mutat. A természet fraktálja a technika eszközeivel nemesül-lényegül át. A sűrű, szeszélyes levélerezet, a fűcsomó emberkéz alkotta falanszterré válik, artisztikus faktúrává videójában. Az egymást olykor bizarr személy-csereberében (Apa! Anya! Látlak! Hol vagy?) megszólító-szólongató játékosok „helycserés támadása” sajátos szituációs játék. A kontakt eszközeivel, eszközeiből keletkezett koreográfiában az egymásra hatás, a közösség, az együttlét és a párhuzamos létezés helyzeteire látunk példázatokat. A fatörzsként a padlón heverő, mozdulatlan testek (a KERT-ben kendőket tettek négyzet alakban a földre e jelenetben – most a táncosok maguk zárnak körbe kis teret), s a (látszatra) könnyed táncban elegyedők képei az együttlét helyzeteit, lehetőségeit mutatják.

 

alanyeset-gal-eszter-1

Alanyeset (Gál Eszter) - Fotó: Dusa Gábor

 

Alanyeset a címe Gál Eszter vadonatúj szólójának. Röpke, pattogós zenei felvezetését csend váltja, majd a színen újra és újra áthaladó táncost látjuk. Férfihang (bár az én helyemről nem volt látható, de feltételezem: a szólót rendezőként-fénytervezőként jegyző Tuckeré) egyre sebesebb tempóban kérdez rá, mi látszik, mi látható a színpadot újra és újra átszelőn. Látszik-e rajta, hogy nem eszik kenyeret, és látszik-e rajta a mindennapok profán nyűge, látszik-e a szakmai útja, identitása, világnézete? (Azonnal eszembe jut a Tünet Együttes Propaganda! című előadásából a mozdulatlanul és ruhátlanul pózoló Szász Dániel monológja, aki önmagáról faggatja a közt, mi is olvasható / nem olvasható le mozdulatlan testéről.)

A szó a TREK-nél még bőségesebb szerephez jut a színészként is működő Tucker rendezte, Gál Eszter koreografálta szólóban. Az említett igencsak hatásos kérdéssor után az előadó is hosszan beszél, a háttérfalra pedig identitásképző fogalmak mind dúsabb erdeje, dzsungele vetül, betűi növekednek, míg végül egy emberi sziluett fokozatosan kitakarja a betűk tengerét.

A szóló voltaképp szóló-szilánkok füzére. Az egyikben Gál Eszter feltételes módban beszélve vezeti fel táncát: eleinte mozdulataira utal, hogy hová is tenné kezét, hogyan nyújtaná ki lábát, egyenesítené ki törzsét, s mindezt mutatja is. A monológ tere aztán kitágul: elvágyódás képei soroltatnak megkapó módon. Számvetést látunk-hallunk, általában véve az idillről, beváltható vagy kihagyott lehetőségekről. Erős és megrendítő ez a futam: nézőjét saját elszalasztott vagy megragadható lehetőségeiről, korlátairól és szabadságáról, a múló időről is meggondolkodtatja. Hol gyermeki ábrándozás, hol a tiszta pragmatizmus cseng ki Gál Eszter monológjából.

„Meg kell határoznom önmagamat. Magamat magamnak kell meghatározni. Mert ha más határoz meg engem, elveszítem magam, magam számára. Ha más határoz meg engem, az övé leszek, és ha az övé vagyok, nem vagyok a magamé. Meghúzom a határaimat, és bezárom magam. Megszokom a határaimat, és vak leszek. Nem látom, mi van a határon túl, és nem akarok tudni sem a határtalanságról. Biztonságban vagyok, és unatkozom. Telik az idő. Ezzel eltelik.” Gál Eszter színlapon olvasható szavai messze kiragyognak szakadatlanul keletkező és látható, alanyi produkciók sokaságának felvezetései közül, amint vallomásos szólómunkája is kiemelkedik az önihletett táncművek sokaságából. Nem csupán szerzőjének szellemisége, bölcsessége, tapasztalata (a honi kortárs egyik legkiműveltebb alkotójáról-pedagógusáról van szó) süt át ezen a jól konstruált, ám néhol kicsit terjengősnek érzett produkción. Az Alanyeset erős szerkezete, lényeglátása két évtized megéltségének, elnyert tudatosságának biztos talapzatán áll. Alkotója-előadója személyes hitele minden pillanatán átsüt. Táncműről beszélünk, mely azonban bőven kiterjeszkedik, átlép valós vagy vélt műfaji kereteken, nem csupán az élő zenének, s a vetített képeknek köszönhetően. A záróképben a szín sarkában élőben muzsikáló Sőrés Zsolt zaklató hegedűjátékára teljesen feltárulkozó, majd bezáródó játék és játékos brutális fényerejű fejgép egyre zsugorodó, végül már alig tányérnyi korongjába zárva tűnik el. A pillanat, ahogy a sötét hatalmasra növelte térben, a korábban behunyt szemmel táncoló Gál Eszter vonásai egyszerre elenyésznek a feketeségben, nehezen felejthető.

 

 

Alanyeset

Company ST – Gál Eszter Együttese

 

Zene: Sőrés Zsolt

Rendező, fénytervező:  Tucker András

Koreográfus, előadó: Gál Eszter

 

 

TREK

Company ST – Gál Eszter Együttese

 

Zene: Sőrés Zsolt

Mozgó kép, fénytervező, társrendező: Tucker András

Rendező: Gál Eszter

Előadók: Bakó Tamás, Dányi Viktória, Gál Eszter, Nagy Zoltán

 

Helyszín: Artus Stúdió

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK