Átható figyelem

Ünnep – Panboro Színház

A Panboro Színház a pestszentlőrinci „tánc- és mozgásszínházi kikötőben”, azaz a Kondor Béla sétányon levő művelődési házban tartotta új, cirkuszszínházi bemutatóját. A társulat kétlaki, ezért az Ünnep korábbi verzióját egy hónappal ezelőtt már láthatta a sepsiszentgyörgyi M Stúdió közönsége. A darab Pestlőrincen kisebb, koncentráltabb térbe került, és ez összerántotta a szentgyörgyi nagy kifutós terem színpadán széttartóbbnak és szellősebbnek tűnő előadást.
Sebők Borbála | 07. 12. 8.

Tánc, színház és cirkusz: három műfaj ötvözetéből áll össze az előadás kevercses nyelve. Mintha szép fokozatosan akarna bevezetni, beszippantani minket saját világába, és megmutatni létrejöttének folyamatát – bőven hagy időt a tanulásra. Az egyszerűbbtől a bonyolultabbig. Talán egy kicsit túl hosszú alapozással kezdenek: ugrókötelezés kis és nagy kötelekkel, egyedül, párosan és csoportban. Aztán trambulin, hullahopp-karika, labdás trükkök. A jól működő, nagy koncentrációval levezényelt cirkuszi etűdöket egy-egy jelenetnyi táncos betét szakítja félbe. Az egyik egy a cirkusz és állatkertek világát idéző koreográfia. A táncosok a majmok ügyességével csüngnek le a fémszerkezet rúdjain, és állnak össze egy nagy közös táncba. Megteremtődik az emberi és állati lét köztes cirkuszi világa.

Egy másik alkalommal két szerelmi kettőst látunk a tér különböző pontjain: az egyik pár fönt az állványokon, a másik pedig lent a színpadon – a porondon – duettezik, időben kissé elcsúsztatva rímel egymásra a két koreográfia. Talán ugyanaz a pár két különböző időpontban, lelkiállapotban, kapcsolatuk más-más fázisában.

Sokáig nem tudni, hogyan kapcsolódnak majd össze a táncos és cirkuszi etűdök, ám az előadásvégi nagy cirkuszi szerelmi szám utólag értelmez jeleneteket: a szerelmi kettősöket és paródiájukat például. Más etűdök viszont – például az állatkerti össztánc – megmaradnak a fiatal színészek tánc- és cirkuszi tudását bemutató esztrádműsor részeként.

 

Fotó: Váradi Levente

Látszik, hogy összeszokott a társulat. Sokan főiskolás koruk óta dolgoznak együtt, hét bemutatón vannak túl, és érződik az elkötelezett figyelem, amivel a másik felé fordulnak. Ez adja a tartalmát, a legvalódibb színházi igazságát az előadásnak: a mindenen túlmutató figyelem. Nemcsak mi nézzük a produkciót, a színpadon lévők is figyelik egymást. Szerepből és a legtermészetesebb baráti féltéssel és szorítással egyaránt. Koncentrált tekintettel adóznak egymásnak. És ezt akkor is jó nézni, ha a mutatvány éppen nem sikerül.

A clown is megjelenik az előadásban, klasszikus jelmezben, egy kissé púposra és Mr. Beanesre véve, még az arcjátéka is a kortárs angol humor fanyar figuráját idézi. Segítő-akadályozó szerepet tölt be a komoly figyelem ellenpontjaként. Még a nézőket is megjátszatja.

Az előadás záró és csúcsjelenetét két gólyalábas, francia vendéghajas arisztokrata be- és kivonulása előzi meg. Egy lány (Alíz csodaországból?) hosszú lábaik közül néz fel a gólyalábasokra. Kicsi és megszeppent, az egyik óriás megsimogatja az arcát. A lány két vörös bársonyszalagon (amely az óriásokhoz hasonlóan lábszerűen lóg le a mennyezetről) mutatja be akrobatikus táncát, majd szerelmi duettjét egy fiúval. A szerelem tűnik az előadás tematikus gócpontjának. Bohóctréfaként is megjelenik, amikor a clown-figura két véletlenszerűen kiválasztott nézőt, egy fiút és egy lányt csalogat a színpadra, és parodisztikus pantomim jeleneteket tanít be nekik, és ezek segítségével játszat el velük egy szerelmi vallomást.

Érdemes lenne talán elgondolkoznia a társulatnak, hogyha az előadás végére kialakul ez az asszociatív, tematikus szerkezet, akkor nem kellene-e inkább elhagyni az elejéről a tanulási folyamat bemutatását, és csak tréningként ugrókötelezni.

A zene populáris és kissé monoton. Az olyan klasszikus cirkuszi előadások aláfestő zenéjét idézi, amiket gyerekkoromban láttam. Pedig talán lehetne bátrabban használni a cirkuszi hagyományt, és jobban elrugaszkodni tőle. Szép teljesítmény hét prózai színésszel ilyen gazdag mozgáskincset és cirkuszi készséget igénylő – és mindenekfölött szerethető előadást összehozni. Az anyagban ott vannak az irányok, amelyeken tovább kellene menni az elsajátított tudás segítségével egy egységesebb, koncepciózusabb, izgalmasabb színházi fogalmazás irányába.

 

Ünnep

 

Díszlet: Paseczki Zsolt

Jelmez: Bagoly Zsuzsa

Zene: Zénó Apostolache

Rendező: Uray Péter

Előadók: Bajkó László, Dávid Attila Péter, Fehérvári Péter, Kubánda Lilla, Nagy Attila, Nagy Eszter, Polgár Emília, Szekrényes László

Helyszín: Panboro Színház