Válasz Králl Csaba „Túlélési gyakorlatok c. írására

Feminine – Zéró Balett – Berger Gyula Társulata

Kedves Csaba! Szomorúan olvastam írásodat Feminine c. előadásunk kapcsán. Azért fogalmazok így, mert úgynevezett kritikádban nagyon keveset írsz az előadásról magáról, és tökéletesen hiányzik az egyes darabok hozzáértő elemzése, de még csak az elemzésnek a szándéka is. Meg sem kíséreled érvekkel alátámasztani sommás és lesújtó véleményedet, egyszerűen csak kinyilatkoztatod az „igazságot”, kijelentéseidet önkényesen abszolút érvénnyel ruházva fel. Sajnálatos, amikor egy kritikus ennyire megfeledkezik szerintem alapvető feladatáról.
Berger Gyula | 08. 04. 11.

 

Az a tény, hogy egyik darabhoz sem találtál fogódzót, még nem jelenti azt, hogy ezek a darabok mindenki számára megközelíthetetlenek lennének. Talán csak nem az általad ismert nyelven beszélnek. Írásodból számomra úgy tűnik, hogy Te vagy az, akit a múlt foglyul ejtett. Tény, hogy több oknál fogva (de legfőképpen, mert még ma is időtállónak gondolom) felújítottam egy régi darabomat, de ezzel a történetnek itt számomra vége. Ahogy az ismert zen tanításban szerepel „én már régen letettem a nőt a folyó túlsó partján”, Te viszont mintha még mindig tovább cipelnéd. Erre utal legalábbis a Vermont Counterpoint erőltetett szembeállítása az előadásban szereplő három újabb keletű munkával. Örülök, hogy a múltban sikerült Téged olyan élményekkel megajándékozni, amelyek máig ilyen elevenen élnek Benned. De attól tartok, hogy ha ennyire a múltra függeszted a tekintetedet, az megakadályozza, hogy friss és elfogulatlan szemekkel nézd a jelent – és megakadályozza, hogy észleld a többi darab esetleges értékeit.

Abbéli igyekezetedben, hogy előfeltevésedet, miszerint munkásságomban volt egyszer egy aranykor, és ami azóta történik, az ahhoz képest jelentéktelen és érthetetlen, az első három darabot egyszerűen egy kalap alá veszed, észre sem véve a gondolkodásmódjukban, szerkezetükben megnyilvánuló óriási különbségeket. Igen, előfordulhat, hogy egy darab kissé nehezebben olvasható első pillantásra. Bizony, előfordulhat, hogy a nézőnek is fel kell kelnie a székéből, és el kell indulnia az alkotás felé, hogy félúton találkozzanak. Az én véleményem szerint ez a hajlandóság még egy átlag nézőtől is elvárható – hát még egy kritikustól!

 

Fotó: Dusa Gábor

Természetesen jogodban áll szabadon eldönteni, hogy mi tetszik és mi nem. De hogy mi a jó és mi a rossz - az már, én úgy gondolom, nem a Te kompetenciád (sem másé)!

Kérlek, ha már építeni nem tudsz, legalább ne rombolj. Méltatlan, sértő és tökéletesen indokolatlan az a hangnem, amelyet írásodban használsz velünk szemben. Táncosaim, alkotótársaim kiváló művészek, akik a kérdéses előadáson nagyon jó teljesítményt nyújtottak. Ők is, én is a szívünket-lelkünket tettük ki a színpadra, és sokkal, de sokkal differenciáltabb, átgondoltabb véleményt érdemlünk ennél. Rengeteg energiát fordítunk egy-egy előadásra, és Te feltehetőleg pontosan tudod, hogy munkánkat nem a pénzszerzés vágya mozgatja (hiszen nincs pénz, a művészek többsége, köztük én is, napi megélhetési gondokkal küzd), nem is a presztízs, hiszen az sincs, meg nem is fontos. Csak alkotni szeretnénk, mert ez az életünk, mert így tudunk megnyilvánulni.

Ha segíteni szeretnél, ha arra vágysz, hogy számodra is érthető, élvezhető alkotások szülessenek, akkor kérlek, oszd meg velünk észrevételeidet, mutass rá tényekre, de ne keverd ezeket össze elhamarkodott ítéletekkel. Tisztelj meg bennünket azzal, hogy Te is kicsivel több energiát fektetsz az odafigyelésbe, a megértésbe. Nekünk, művészeknek nagy szükségünk volna az értelmes párbeszédre, vagy ahogy alkotótársam, Ladjánszki Márta írta Neked: „egy művész- és művészetbaráti kritikusi közegre”. Rajta, kelj fel az ítészi székből, és indulj el felénk! Akkor biztosan találkozunk.

 

Üdvözlettel,

Berger Gyula

ZÉRÓ BALETT

 

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK