A halálra táncoltatott lány balladája

Ballada - Honvéd Táncszínház

A Honvéd Táncszínház Ballada című bemutatójáról az előzetes híradások már sejttették, hogy egy különleges táncjáték szemlélői lehetünk az esten. A Zsuráfszky Zoltán által alkotott és rendezett koreográfia ugyanis alapjául szolgál Hules Endre, az amerikai filmes szakember játékfilmjéhez, melyet a jövő évben forgatnak kanadai-magyar-szlovén koprodukcióban a Cinema-Film felkérésére.
Zsédenyi Mária | 08. 11. 30.

A ballada mint műfaj, ezen belül A halálba táncoltatott leány balladája felhasználható és tökéletesen alkalmas is arra, hogy az általa ábrázolt személyes problémafelvetést párhuzamosan kivetítsük a társadalomra, a közösségre is. A család, a baráti kör felelőssége, az egyén vállalása, választási szabadsága, az erőszak, a hazugság, a birtoklási vágy, a kegyetlenség, a közömbösség, a cinkosság mind-mind jelen van a műben. Nem lehet véletlen, hogy a filmes-koreográfus páros a rendszerváltás utáni években játszódó film alapkérdésének megválaszolására - mikor válik a megalkuvó egyezség az ördöggel való táncból haláltánccá? - ezt a balladát választotta a prózai jelenetek aláfestéséhez táncos alapanyagul.

A film, szinopszisa szerint, két testvér húsz év kihagyás utáni találkozásáról szól. Egyikük, aki kénytelen volt elhagyni az országot, Amerikában élő táncimpresszárióként hazatér, s ugyanabban a táncteremben találkozik testvérével, ahol egykoron együtt táncolták azt a táncjátékot, melynek most is a próbája folyik.  Felajánlja segítségét a tánccsoportnak, de a két testvér között egyre nő a feszültség családi, művészeti, üzleti vonatkozásban egyaránt. A történetben a szerelem, a féltékenység, megcsalás és a bosszú is erőteljesen jelen van, s „ahol a szavak erőtlenek, a testek folytatják a beszélgetést, a drámai helyzetek a táncban nyernek értelmet, olyan titkokat fedve fel, amit hőseink maguk sem vallottak volna be."

Ehhez a „bevalláshoz", született meg a koreográfia, a szavakat helyettesítő tánc, melyet önálló táncjátékként november 8-án láthatott először a közönség a Nemzeti Táncszínházban.

A néptáncszínpadokon a népballadák megjelenítése mindig is vonzotta a koreográfusokat. A balladákban mindig egy fő szál határozza meg a kevés cselekményt, sokszor a történet mozgató eredőit sem ismerjük, így a sokféleképpen megközelíthető értelmezés szinte kínálja magát egy-egy táncjáték, koreográfia megalkotására. Zsuráfszky is szabadon kezeli a szűkszavú balladában elmesélt történetet, és bár bizonyára kötötte őt a táncjátékhoz átdolgozott forgatókönyv (Vincze Zsuzsától) szerinti cselekmény is, mégis sikerült a balladai világ ábrázolását megoldania.

 

balada-honved-fel1

Fotó: Dusa Gábor

 

A halálra táncoltatott lány történetét sok változatban ismerjük, de szinte egyikből sem derül ki világosan a halálra táncoltatás oka. Többnyire csak azt tudjuk meg, hogy a lány hűtlen volt, vagy családi, társadalmi különbözőségek miatt nem lehetett a férfié, aki végsőkig tartó táncba vitte szerelmét. A ballada három fő szereplője az anya, a lány és a férfi; a csábító, a „másik" személye sosem ismert. Zsuráfszky koreográfiájában az ok-okozati összefüggés megjelenik, látjuk, hogy a lány hűtlensége miatt történik a végzetes táncoltatás. Megismerhetjük a másik férfit is, sőt Zsuráfszky alkotásában az anya mellett övé a főszerep. A halálra táncoltatott lány változataiban mindig úgy láthatjuk, hogy a halálra táncoltató személye az, aki kegyetlen, az ördögi, az erőszakos és követelőző, ez a most bemutatott táncdrámában nem ilyen egyoldalú. A koreográfus a többi alak bűnös szerepét is felfedi, ránk bízva annak megítélését, hogy kinek milyen felelőssége lehet a dráma megtörténtében.

Már a mű kezdetekor végigborzong rajtunk a ballada tragédiája. A szereplők felvonultatásával kirajzolódik a két világ, a lány környezete és a majdani, a máshonnan érkező kérő világa. A ballada egyik változatát előadó asszony énekéből megismerjük a történetet, s egy kopjafát készítő férfi monoton kalapálása is előrevetíti a végkifejletet. Azután láthatjuk a szülői házat, ahol az anya készíti a lányát a bálba, gyönyörködhetünk a lány és a legény szép, igaz szerelemre utaló lírai kettősében, majd megismerkedünk egy másik világgal, a vad, szilaj férfiak csapatában elénk áll a majdani csábító szinte ördögi megjelenéssel. Fenyegető előjel az anya tánca is, nem tudni honnan jön, de egy másik balladából megszólaló verssor idézetének alapján - hadd táncoljak még egy kicsit - gondolhatunk arra, hogy nem jó úton járt.

A következő kép a ballada fordulópontja. Az anya, a lánya és az érkező kérő hármasa egy nagyon szépen megkomponált jelenet. Hármasuk tánca vegyes érzéseket kelt az emberben. Változnak a párosok, a férfi hol az egyik, hol a másik nővel táncolja kettősét, s az anya, bár néha azt érezzük, hogy rivalizál a lányával, a pár összeboronálásán fáradozik, ami a lánynak sincs ellenére. Innen már kezdetét veszi a tragédia kibontakozása. A két férfi és a mögöttük álló baráti tábor egy nagyon virtuóz botolós táncban támad egymásra, de a kérő legyőzött ellenfélként szinte ördögi módon talpra áll, mintegy győztesként távozik a színről. A lánya pártájával táncoló anya büszkeségének ellentéte a lány erőtlen megjelenése, aki eredmény nélkül esdekel a megbocsátásért. Régi szerelme hajthatatlan, elkezdődik a fergeteges, egyre fokozódó tempójú halálig tartó tánc, mígnem bezárul a kör, és a zene halálos sikollyal jelzi a végzetet.

A ballada beteljesedett. Az anya elsiratja lányát, a szívdobbanásszerű zenei hangok és az önmarcangoló „mea culpát" idéző mozdulatok azt sugallják, rádöbbent becstelen szerepére. A lány haláláért halállal fizet a legény is. A csábító, az ördög, egy kopjafával tűnik fel a színpadon, melyet értelmezhetünk saját végzete előrevetítéseként is, de felfoghatjuk úgy is, hogy folytatólagosan jelen van életünkben, és várja a megfelelő pillanatot a következő áldozat megtalálására.

 

ballada-honved-fel2

Fotó: Dusa Gábor

 

            A táncdráma azon kívül, hogy méltó alapot ad a filmhez, színpadi előadásban is megállja helyét. Zsuráfszky Kiss Ferenc zenéjének segítségével minden, a balladából kiolvasható, lehetséges történést, viszonylatot megjelenít. Gyönyörű színpadképeket használ. Megrendítő a temetői jelenet, ahol a sírokra borított fehér subák megbékélést sugallnak. Nagyon érdekesek és leleményesen használhatók a táncdráma díszletei, fagerendákból alkotott karámszerű terek jelzik a különböző helyszíneket, és mozgatásukkal még a koreográfiai kifejezés eszközeként is alkalmazhatók.

A Ballada megfogalmazásához a koreográfus nemcsak a címadó népköltés különböző változatait használta fel, de más népballadákból is kölcsönzött egy-egy gondolatot. A gazdag motívumkincsre épülő alkotásba beépítette a balladának mint a népköltészet legősibb formájának a modern ember számára is szóló üzeneteit. A drámai párbeszédek és monológok koreográfiai megjelenítése mellett energikus, dinamikus táncokban festi meg a főszereplőket körülvevő közösséget, jelezve, nem élhetünk kiszakítottan a társadalomból, függetlenül a minket körülvevő világtól, emberektől.

A koreográfiát elejétől végig egy erőteljes, néha hajszoltnak tűnő előadásmód jellemezte. Talán ennek volt betudható, hogy a mű vége, a halálra táncoltatás már egy kicsit fáradtnak, hiteltelennek tűnt, nem volt már hova fokozni a tánc dinamikáját. A szereplők közül ki kell emelni az anyát és az ördögöt alakító két táncost; Kocsis Enikő és Fitos Dezső hihetetlen energiával, színészi játékkal formálta meg szerepét. Sajnos a másik két előadó a halálra táncoltatott lány és a halálba táncoltató legény szerepében halványabb volt, hiányoltam kettőseikből az érzelmeket, különösen a végső tánc fokozatainak kifejezését.

A halálba táncoltatott leány színpadi feldolgozása biztosan használható, méltó alapot ad Hules Endre filmjéhez. Az Európa- szerte ismert balladai történet magyar táncok felhasználásával kerül nemzetközi színtérre, segíti tánckultúránknak terjesztését a  világban.

 

Ballada

A forgatókönyvet Hules Endre ötletéből írta: Vincze Zsuzsa, Hules Endre

Zeneszerző: Kiss Ferenc

Producer: Garami Gábor

Rendező-koreográfus, művészeti vezető: Zsuráfszky Zoltán

Közreműködik a Honvéd Táncszínház tánckara és zenekara